Kik ők?

Lehet, hogy már nem is ismertek rájuk. Utoljára akkor láthattátok őket, amikor még félkész állapotban voltak és ötletelés címen a segítségeteket kértem, hogy hogyan is készüljenek el. Sok ötletek kaptam, amit mégegyszer köszönök.

Így alakult, hogy - bár ugyan azt a sablont használtam - mégis többféle technikával készültek. Van amelyik matricafestékkel, van amelyik papír-ragasztással, van amelyik "csak" a kislányom keze által kiszínezve és van amelyik varrva lett.

Mind külön "egyéniség lett. A puttonyukba még egy-egy szem szaloncukor kerül majd.

A hétvégén készült még ez a "kétlábonjáró" kis karácsonyfa is. Anitám kis osztálytársnője aludt itt nálunk és mivel nagyon jól elvoltak a lányok ajándékként készült a kislánynak ez a Colett blogjában látott édes kis ötlet.

Apró piros masnikkal díszítettem.












Vidám kis darab lett és nagyon örült neki a kicsi lány.

Nagyon szeretem a hétvégéket. Jólesik, hogy reggel magamtól ébredek és nem óracsörgésre. Ébredés után még van egy kis idő olvasgatni is. Müller Péter: Varázskő című könyvét olvasom, amikor épp nem varrok ...
Ebből szeretnék most egy apró idézettel kedveskedni nektek:
"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Hozd helyre magad, naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal.
De Te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára.
És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."