Oldalak

2010. május 7.

Kirándulás Kaszón

Tegnap céges kiránduláson voltam. Jó dolog az, hogy nem csak papíron leírva, hanem élőben is megismerkedhetünk azokkal a dolgokkal, amikkel nap, mint nap foglalkozunk. Különösen igaz ez a tájvédelmi területekre. A tegnapi kirándulásunk uticélja Kaszópuszta volt.
Még indulás előtt, a megbeszélt találkozóhelyünktől nem messze a Class FM felállított "akváriumja" előtt elidőztem egy kicsit. :o)


Miután mindenki megérkezett, felszálltunk a buszra és indultunk is. Az első hely, ahol megálltunk Petesmalom volt, ahol egy vidraparkot néztünk meg. Gyönyörű környezet, rendezett park, tanösvény...


állatok... mint, pl. lovak

de a kedvencünk Aladár volt, a vidra:

Nagyon aranyos volt, úgy várta a halat a gondozójától, hogy szinte beszélt a szemével :o)

Szeretném egyszer megmutatni a Családomnak is ezt a helyet és mint megtudtam szívesen látnak itt családokat és nagyobb csoportokat is vendégül délelőtt 10 és este 6 óra között.


Innen megint a busszal mentünk tovább Kaszópusztára, ahol működik egy kis erdei vasút (szerintem talán 10-15 az országban). Nem ez a mozdony húzott bennünket... :o)


A kisvasúttal Baláta állomásig mentünk, majd egy erdei ösvényen sétáltunk tovább.


Az erdő csodálatos volt... és mennyivel másabb így kirándulni, hogy egy szakember (a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság egyik munkatársa) is elkísért bennünket és végig mesélte az utat, hogy mi mindent fedezhet fel egy szakavatott szem az erdőben.

Pl. védett növényeket, ez itt a Genyőte, vagy más néven a királyné gyertyája


Hamarosan megérkeztünk a Baláta tóhoz. Amelynek az élővilágáról szintén hallhattunk egy érdekes kis előadást.

Felmentünk a kilátóba is:



A kilátás gyönyörű volt, bár a tó maga a sok-sok egymást követő aszályos év miatt igen csak aprócska lett, az itt élő növények és állatok legnagyobb szomorúságára.

Egy nemrégiben itt dúló vihar is jelentős károkat okozott

A kirándulás végeztével nagyon finom vadpörkölttel vártak bennünket, majd ebéd után a program egy 8 km-es biciklitúrával folytatódott, aminek 2/3-a erdei úton zajlott. Persze ez szabadon választható program volt, így csak kb. a társaság fele vett rajta részt. Én gyerekkoromban bicikliztem utoljára... de azt szokták mondani, hogy ezt nem lehet elfelejteni. No, ezzel az állítással azért most már vitatkoznék. Elindultam a csoporttal... elég hamar le is maradtam :o), mert a vizes homokos talajon a drótparipa nem mindig azt az útvonalat követte, amerre én menni szerettem volna. A kollégák nagyon kedvesen időnként megálltak és megvártak. Hamarosan a vádlim, a combom igen erősen tiltakozott mindenféle megmozdulás ellen :o)) De.... végigcsináltam!!!!
Este nagyon fájt még a térdem és a combom is, de reggelre elmúlt... viszont most nem tudok ülni!!! Talán az okokat nem is kell részleteznem! :o)))