Rendezgessünk

Már nagyon régóta tervezgettem, hogy rendet rakok a varrodámban. Mivel igen sok mindent sikerült már az évek alatt összegyűjteni ez elég nagy munkának ígérkezett. És valóban az is volt. A kipakolás viszonylag gyorsan ment. Mindent áthordtam a nappaliba.

Ezután jöhetett a fal, a polcrendszer, a parketta lemosása, felmosása. Kicseréltem a pulton a borítást, ami már elhasználódott. Majd jöhetett a visszapakolás. Persze közben jó néhány dologról már eldöntöttem, hogy feleslegesen őrizgetem, ezért két nagy zsákot is megtöltöttem a papír és egyéb hulladékkal. Más lett a rendszerezés is. Most valószínűleg néhány hétig igen sokszor fogom a varrást keresgéléssel megszakítani, mire megtalálom, amit elraktam a tuti helyre. De olyan szép rend lett és tisztaság!

Elkészült

Elkészült a kuckóm, a hétvégén már be is költözhettem. Kisebb csinosítgatásokat végeztem még rajta, hogy mennyire lesz kényelmes, majd használat közben kiderül. Egyenlőre nagyon szeretem, hogy el tudok bújni benne.

A pultom tetejét kockás viaszosvászonnal vontam be, hogy az ollóval való szabásnál egy kicsit segítsenek az egyenes vonalak és derékszögek betartásánál. (Ezt az ötletet egy nagyon kedves Kanadában élő Barátnőm varrónő nővérétől lestem el.)

Ebből a viaszos vászonból kapott új ruhát a varrógépasztalom is, mert ez egy régi kiszuperált íróasztal és időnként megküzdöttem a széleiből kiálló apró szálkákkal.

A függönyök felerősítésére azt találtam ki, hogy a vas-vázra erős ragasztóval ráragasztottam a tépőzár egyik felét, majd a másik felét rávarrtam az anyagokra. Így nagyon egyszerűen fel tudtam őket "tapasztani" a pult szélére. A sok-sok varráshoz szükséges apróságot és az anyagokat takarja el. Levenni csak akkor fogom, ha éppen mosni kell, mert egyszerűen felhajtható és kényelmesen hozzáférek a polcon lévő dolgokhoz.

Anitám jövő héten pénteken egér szeretne lenni a farsangon. Az anyagot már megvettem a jelmezhez. Ez lesz az első igazi nagy munkám az új varrókuckómban.

Kuckófejezetek

Ezen a hétvégén is sikerült egy kicsit közelebb jutni a "kuckóba-költözés"-hez. Már van benne áram is :o) és az aljára felkerült a gipszkarton, valamint a hungarocel-borítás. Így lentről nézve már majdnem kész. Férjem összehegesztette az állványt, amelyre majd ráerősíti a bútorlapot, így lesz a pult, aminek a tetején szabni tudok, az aljába pedig sok-sok mindent pakolni.

Gyönyörű napsütés volt ma nálunk. Így délután elsétáltunk a Barátnőmékhez, akik a közelben laknak. A lányaink egyidősek, szeretnek együtt játszani mi meg beszélgetni. Sajnos a hét elején betörtek hozzájuk... nagyon el volt keseredve. Elvitték az összes ékszerét, fényképezőgépet és a pénzüket. Minden szekrényt kitúrtak, mindenüket átforgattak... Nem is igazán lehet ilyenkor vigasztaló szavakat találni.


Ezeket a képeket útközben készítettem az utcánkban:

Alakulunk

Anitám ma délután már Tifanival együtt beköltözött a kuckómba. Kihangsúlyoztam, hogy csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kap!! :o)

Amíg Párom ma elment parkettát venni a kuckómba, addig én kitakarítottam az emeleten. Mint már írtam, nem gondoltam, hogy a téglapor erre felfelé is fog szállni, így hát itt nem is tettem óvintézkedéseket. Ennek köszönhetően a könyveken, dísztárgyakon, az elől maradt gombostűk feje búbján is minden, de minden csupa piros téglapor volt.
Mire végeztem megjött a Férjem és elkezdte lerakni a parkettát. Na igen ám, de a parkettát ugyebár vágni is kell, hiszen nem pont akkor, amekkora az én kuckóm, főleg a fal mentén nem stimmelt a méret :o))
De a vágás ugyebár kosszal jár. Ennek eredményeként a kuckóm le van parkettázva. Nagyon szép!! Viszont a könyvespolc, a könyvek, a dísztárgyak és az elől maradt gombostűk fejét mostanra fehér por fedi. Azt hiszem ezen a ponton fogyott el a .... nem a cérnám :o)) - hanem a lelkesedésem, hogy ma itt pedig rend lesz.
Nem lesz rend. Így marad... porosan... addig, amíg Papci azt nem mondja, hogy - Na most takaríthatsz! :o)
Még vissza van a villanyszerelés, a falakon esett bajság kijavítása, aztán a festés... és végül a bútor, ami egyszerű bútorlapokból lesz összerakva, ma már meg is terveztem.
Na nem kell nagy dolgokra gondolni! :o) A lehető legnagyobb sík felület, hogy tudjak hol szabni - húh végre nem térdelőpozícióban fogok -, alatta pedig sok-sok polc, a mindenfélének.

Blogbarátság!

Mmama-tól és Kaoka-tól kaptam ezt a kedves Ajándékot! A Barátságukkal ajándékoztak meg. November 1-jén kezdtem a blogírásba, de addigra már nagyon-nagyon sok blogot olvastam rendszeresen, még ha ez akkor nem is látszott. :o) Már akkor éreztem, hogy fantasztikus kis csapat van itt jelen. Közös a hobbijuk. Mindenben segítenek egymásnak, amiben csak tudnak. FIGYELNEK egymásra. Ajándékot készítenek és adnak egymásnak SZEMÉLYES ismeretség nélkül. Ha valaki korábban mesél róluk, nem hittem volna nekik. És most én is közéjük, közétek tartozom! Nagyon jó érzés... szeretek itt lenni veletek! Köszönöm, hogy olvastok!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.

Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

A nyolc társam akinek továbbadom a szalagot:

Cicvarek, Naomi, Márti, Edige, Nina, Gina, Ejjkukk, Elina

Fáradtan ültem le egy kis pihenésre ide a gép elé, hogy elolvassalak benneteket és hogy újabb képeket hozzak a kuckóm szépüléséről és most lelkileg felfrissülve folytatom a takarítást:

Emlékeztek? Ilyen volt az előszobánk lentről nézve a bejárattól:



Most ilyen, persze erre még jön majd "takarás":

Születésnap

Az én nagyfiam, Dávid ma 17 éves. A nagy felfordulás közepette elkészült a kedvenc ebédje. Rántotthús, sültkrumpli, uborkasaláta. A képen nem az ő tortáját látjátok, mert sajnos nem fényképeztük le. Viszont megvicceltük, mert az 1-es és 7-es gyertyákat felcseréltük, de nem esett kétségbe :o), hogy 71 éves lett.

A kuckóm már egész "kuckóformájú" lett ma.








A megfáradt Mesterembert is sikerült megörökítenem, bár nagyon ellenkezett. Nem szereti, ha fényképezem.




Mostanra már a gyerekeim is veszekszenek, hogy melyiküké legyen ez a jó kis kuckó. Még a szobájukat is felajánlották cserébe.

A nagyon koszolós munkák elkészültek. Így most nekilátok a takarításnak. Ma ameddig bírom, aztán holnap egész nap...

Por mindenütt

Itt tartunk most. Ez a téglapor ... mintha piros liszttel szórta volna valaki tele a házunkat. Ami nagyon meglepett, hogy képes felfelé is szállni. Azt gondoltam, hogy alul majd minden poros lesz, ezért ott ki is pakoltam. Na de hogy felfelé ment belőle. A nappaliban mindenen vastagon áll a por. A gombostűk feje poros lett...

Úgy döntöttem inkább varrok. Amíg nincs kész az összes réselős munka, addig hiába is állnék neki a takarításnak. Így legalább készülnek a PIF ajándékok. A varrógépemet nagyon óvom a portól, nehogy baja essék... a többit majd szépen lassan. Egyenlőre még nem idegesítem magam, bár azt nem mondanám, hogy nem zavar.

Holnap már bontás

Ma még ilyen volt az előszobánk. Amit lehetett már kipakoltam belőle. Elraktam a cipőket, felszedtem a szőnyeget. Holnap reggel elmegyek a fodrászdába és az én Párom addig szétveri az előszobánkat... Azt hiszem, jobb is, hogy nem leszek itthon.

Ma meghozta már a lapokat is, amelyből a "padló" lesz. Ezek lesznek ráfektetve a gerendákra.

Láttam a blogokban, hogy újabb körkérdés indult a filmekkel kapcsolatban, amelyeket szerettek. Gondolkodtam, hogy milyen filmes élményem van, de igazán mély nyomot egyetlen film hagyott bennem, ez pedig a Dirty Dancing. 15-16 éves lehettem, amikor versenytáncolni kezdtem, akkor a tanárunk kötelezővé tette ennek a filmnek a megtekintését. Hááát, beleszerettem. A főszereplőbe és a filmbe egyaránt. Azóta minden évben legalább egyszer megnézem, a végén ugyan úgy könnyek közt...
Nem nagyon szeretek tv-t nézni, sem rádiót hallgatni, egy-egy cd-t a hangulatomnak megfelelően, néha. Szeretem a csendet. Olyan ritka, amikor valóban csend van körülöttem. Amikor sem a gyermekeim, sem a párom, sem a munkahelyemen épp nem beszél hozzám senki. Olyankor figyelek... figyelem a csendet. Jó érzés! Igyekszem magamban is csendet teremteni egy kicsit, no ez már nehezebb, de időnként sikerül. Békés, megnyugtató pillanatok ezek.

“Az ember élete két részből áll. Az elsőben remélünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog életre.” (Széchenyi István)

Kinőttem a kuckómat

Az ünnepek alatt sokat voltunk itthon, együtt az egész család. Időnként a varrókuckómban - ami a nappalink egyik sarka - belebotlott valamely családtag az éppen kiterített varrnivalóba. Ha jöttek hozzánk, illett összepakolni. Gondolkodóba estünk, hogy lehetne úgy kialakítani egy varrókuckót a házban, hogy kevésbé legyek szem előtt - így nem is kellene mindig rendet rakni magam után - és a hely is lehetne egy kicsit nagyobb, hogy minden varrókellék egy helyen elférjen. Az anyagaim most a gyerkőceim szobájában, a szekrényük polcán, a ruhák között vannak elhelyezve, mert máshol nincs hely.
Így esett a férjem tekintete az előszobánk magasságára. Mivel ez a két szintünket köti össze a házban, felmerült ötletként, hogy ide egy galériát épít, amit aztán kedvemre berendezhetek polcokkal, varrógéppel, dobozokkal, cérnákkal...

Itt tényleg minden kényelmesen elférne. Tegnap a férjem meghozta a szükséges gerendákat, amelyeket majd be kell vésni a meglévő falakba. Ehhez az előszobából teljesen ki kell pakolni, hogy a téglapor és egyéb törmelék ne tegyen kárt semmiben. :o(
Reményeim szerint megörökítem az új kuckóm építésének folyamatát.
Jó volna ha gyorsan elkészülne ... hipp-hopp, mert nem nagyon szeretem a rendetlenséget. :o( Van esetleg valakinek használható varázs-szava??

(Ezt a bejegyzést már tegnap este megírtam egyszer. Aztán ma reggel átfogalmaztam. Ti is észrevettétek, hogy egy-egy bejegyzés mennyire tükrözheti az aktuális lelki állapotunkat? Nekem ebből az a tanulság, hogy fáradtan, nyűgösen, kapkodva nem írok többet bejegyzést. Inkább várok vele reggelig. :o))