Újabb xszemes

Megvettem a Keresztszemes magazint és találtam benne sok-sok kedves mintát. Az egyiknek hamar neki is álltam, hogy a nemrég megfestett anyagomra hímezzem. A fonalon nem sokáig gondolkodtam, mert amikor az anyagot megfestettem, már tudtam, hogy a fonalas szatyorból melyiket fogom hozzá választani. Szokatlan volt varrnom olyan öltéseket is, amely nem keresztszem, de úgy látom, már elég sok mintában előfordul. Nem is tudom, pontosan, hogyan kell ezt szabályosan varrni. Egyenlőre próbálkozom vele, nagyon tetszetős.

Jövő héten útjára indítom a Karácsonyi húzogatós játéknál nekem sorsolt blogtársam ajándékát.

Többet most még ezért nem is mutatnék a tegnap elkészített darabból, majd amikor már ő is a kezében tartja, megmutatom az egészet.

És egy kis olvasnivaló még mindig Müller Péter: Varázskő című művéből
"Gyakran tapasztalom, hogy nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács. Aki lefordítja nekünk, mi jár mások lelkében. Mik azok a titkos gondolatok, ki nem mondott érzések, meg nem fogalmazott félelmek, melyeket nem értünk.
Miről hallgatnak?
Nem tudjuk. De sajnos a baj még ennél is nagyobb.
Én ugyanis nemcsak a gyerekemet, a feleségemet sem értem!
Nem tudom, miért hallgat, és miről hallgat. És ha mond valamit, nem értem néha, hogy mi van a szavai mögött. Mire gondol, vajon? Sajnos már nem él az anyósom. Így aztán nincs senki, akitől megkérdezhetném:
- Tessék mondani, mit mond a kedves lánya?
Pedig de jó lenne! Egy angyal, aki megfejtené, mi jár a fejében. Mit érez, mi az amit némán közölni akar? És mi az, amit el akar rejteni? Még önmaga elől is. Amiről ő se tud, talán.
Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze. A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti."

Örülök

Néhány hete olvashattátok a blogomban, hogy a Fürge Ujjak (most már Amelie) című újsághoz ajándékként kapott szatyrot "feldíszítve" elajándékoztam kedves Barátnőmnek.

Mivel a szatyorral pályázni is lehetett - az újsághoz e-mailben eljuttatott fényképpel - én is beküldtem a szatyorról készült fotót.

És itt jön az örömöm:
A ma kézhezkapott újságban benne van a fényképe a szatyromnak és mellette egyik nyertesként a nevem. Az ajándék meglepetés lesz, így még nem tudom, hogy minek is örülök valójában..., de nem is ez a fontos. :o) Nagyon örülök!!



“Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.” (Will Smith)

Játék Ninával

Aki szereti a Xszemest jöjjön játszani Ninával!

Hangulat

Ma nem tárgyat szeretnék nektek mutatni "csak" egy érzést. A mai hangulatomat:

Útunk során annyi emberrel találkozunk, akik mind különbözőek, egyéniségek, egy-egy megismételhetetlen csoda. Egy ideig együtt megyünk az úton, mert az útelágazásnál erre kanyarodtunk - és ő is. Akikkel közelebbi kapcsolatba kerülünk, ha akarjuk, ha nem, de hatással vannak ránk. Ráhangolódunk az érzéseikre, ha figyelünk rájuk - megérezzük bánatukat, örömüket. Batyukat cipelünk - ki ilyet, ki olyat. Ha ezen az útvonalon az én batyum kisebb, felajánlom, hogy segítek vinni az övét. De hol van a határ, meddig segítsek vinni a batyut?? Jó ha én viszem? Vagy inkább próbáljam meg meggyőzni, hogy pakoljon ki belőle néhány dolgot? Hol kell - egyáltalán kell e - azt mondanunk, hogy ezt a problémát nem tudom megoldani helyetted?? Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan. Félek, hogy ahelyett, hogy segítenék mindketten leülünk a batyunk mellé a földre. Akkor pedig mindketten rosszul fogjuk érezni magunkat. Ez nem segítség. Meddig lehet elmenni a segíteni "akarással"? Ilyenkor eszembe jut a SZERETET, ami oly sok mindenre gyógyír a lelkünkben. Szeretettel közelítek... talán segíthetek sok-sok szeretettel és figyelemmel...

"Tatiosz: Tartalékok
Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az Élethez kell. Ekkor az életünk is kétszerannyit ér. Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett; megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat az élet mindennapos kellékei. A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondolkodott az egyről: még egyet rendelt melléje, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet. Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik."

Kik ők?

Lehet, hogy már nem is ismertek rájuk. Utoljára akkor láthattátok őket, amikor még félkész állapotban voltak és ötletelés címen a segítségeteket kértem, hogy hogyan is készüljenek el. Sok ötletek kaptam, amit mégegyszer köszönök.

Így alakult, hogy - bár ugyan azt a sablont használtam - mégis többféle technikával készültek. Van amelyik matricafestékkel, van amelyik papír-ragasztással, van amelyik "csak" a kislányom keze által kiszínezve és van amelyik varrva lett.

Mind külön "egyéniség lett. A puttonyukba még egy-egy szem szaloncukor kerül majd.

A hétvégén készült még ez a "kétlábonjáró" kis karácsonyfa is. Anitám kis osztálytársnője aludt itt nálunk és mivel nagyon jól elvoltak a lányok ajándékként készült a kislánynak ez a Colett blogjában látott édes kis ötlet.

Apró piros masnikkal díszítettem.












Vidám kis darab lett és nagyon örült neki a kicsi lány.

Nagyon szeretem a hétvégéket. Jólesik, hogy reggel magamtól ébredek és nem óracsörgésre. Ébredés után még van egy kis idő olvasgatni is. Müller Péter: Varázskő című könyvét olvasom, amikor épp nem varrok ...
Ebből szeretnék most egy apró idézettel kedveskedni nektek:
"Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Hozd helyre magad, naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal.
De Te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára.
És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy."

Xszemes

Az elmúlt néhány estén egy kicsit visszatértem az egyik régi kedvenchez - ez pedig a keresztszemes. Ahogy egyre korábban sötétedik és egyre hidegebb van kint, szívesen kucorodok egy fotelba. Halk zene, hangulatos kis lámpafény, egy forró tea és egy kis varrni való ...

Szívesen varrogatom ezeket az apró mintákat, mert hamar elkészülnek és már ki is találtam, hogy a foltvarrással hogyan tudom majd "összeházasítani" őket, hogy aztán a Karácsonyfa alá kerülhessen majd valahol, valakinek.

Edige blogjában olvastam, hogy ő festeni is szokott anyagokat a keresztszemes hímzésekhez. Festettem én is néhányat. Amikor a kislányom meglátta a zöld és sötétkék fortyogó leveket a fazékban, undorral kérdezte: - Fúúj, Anya mi ez a gusztustalan, ez lesz a vacsora??!

Amikor elmondtam neki, hogy anyagokat főzők megnyugodott: - Ja, akkor szép! :o)

A kék elég sötét lett, de szerintem jól fog mutatni rajta a világos fonal. Így aztán tényleg végtelen lett a variációk száma.

Felteszem a minták "térképét" is, talán kedvet kaptok ezekhez az apró, gyors sikert ígérő munkákhoz.

Csendes, békés estéket kívánok nektek!

"Üzenget a tájnak a tél,

közeleg a kegyes Karácsony.

Az utolsó megtűrt levél

első cicomája a fákon.

Fácánok, őzek, kósza nyulak

ámuldoznak avítt csodákon:

Békével telítődik a völgy,

csönd gyűlik földünkre, bársony,

- egyszer csak, egyszer,

angyalok szállnak alá zizegő szárnyon,

Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér,

- kivirágzik minden madárnyom." (Csanádi Imre)

Hamarika megmutatja

Hamarika
megmutatja nektek is, hogy kell ezeket a gyönyörű csillagot hajtogatni.

Amit tanultam

Hamarika mutatta meg nekünk ezt a nagyon aranyos

Karácsonyi díszt hétvégén, a közös varráson. A készítése kicsit olyan, mint ha origamiznál, alig kell hozzá pár öltés, de azt viszont fontos, hogy hová teszed.

Jó dolog készíteni, izgalmas, ahogy a szirmok egyenként kialakulnak. Persze, mint minden foltvarrásnál, itt is nagyon fontos, hogy nagyon pontosan oda kell hajtani a csücsköket a helyükre, hogy valóban szép legyen.

“Abban nincs semmi csodálatos, ha valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Igazi csoda a korábbi önmagunkhoz képesti kiválóbbságban mutatkozik meg.”

(hindu közmondás)

Az első közös varrás ...

Tegnap reggel nagy izgalommal indultam el életem első közös varrására. Más foltvarrókkal sem találkoztam még személyesen, csak interneten keresztül ismertem néhányatokat.
Amikor beléptem a terembe, mintha egy csicsergő madarakkal teli madárfészekbe pottyantam volna. Nagyon sokan voltunk, helyet kerestem magamnak, aztán a fényképezőgéppel a kezemben elindultam felfedező útra. Amikor az egyik asztalon megláttam Borcsamama "gyermekeit" már tudtam, hogy Ő valahol itt lesz. De hogyan fogom megismerni?? Ekkor valaki elkiálltotta magát, hogy "Borcsa!!" és a velem szemben álló hölgy visszaszólt, hogy "Tessék?". Mosolyogva mutatkoztam be neki. Innen már gyorsan pörögtek az események, Borcsa megtalálta a többi Topikos "lánykát" is. Így hamarosan személyesen is megismerkedhettem Szömörcével, Gabiczával és Hamarikával.
Mindenki nagyon készségesen mutatott valami "könnyen" (azért ez még nekem nem biztosa, hogy az lesz) elkészíthető apróságot. Hamarikától egy "hajtogatós" karácsonyi díszt tanulhattunk meg, Gabiczától egy aranyos kis ajándék-tasakot, Borcsamama pedig megmutatta a hajtogatható pénztárcája elkészítését.

Ezen kívül még country stílusú fenyőfadíszek, teáskanna alakú kulcstartó és papucs formájú szemüvegtartó elkészítését tanulhattuk meg. Én nem varrtam egy öltést sem - bár elvittem a hozzávalókat - mert nem tudtam volna a fenekemen megülni ebben a látványban gazdag színes forgatagban.

Sajnos nem tudtam túl sokáig maradni, mert még az esti "batyusbálra" kellett készülnöm, de nagyon jól éreztem magam és nagyon sok mindent tanultam.

PIF 3. - nyertesei

Kicsit "formátbontok" a játékkal kapcsolatban. Mivel összesen 4 jelentkező volt a játékra, így a mind a négyen kaptok tőlem ajándékot.

Az ajándék csak a jövő év elején fog megérkezni hozzátok, hogy maradjon valami izgalmas Karácsony utánra is. :o)

Nyerteseim:

Ejjkukk

M.I.Eszter

Exit

Katafolt

Kérlek benneteket, hogy küldjétek el a neveteket és címeteket, hogy az ajándékok célba is tudjanak érni.

(Exit-től már megkaptam, köszönöm.)

Mojszejev

Ma este egy kicsit kiruccanunk a Barátnőmmel. A Mojszejev együttes jön Pécsre és mivel mindketten erősen kötődünk a tánchoz - ő néptáncol, én szintén néptáncoltam és versenytáncoltam is néhány évig - úgy döntöttünk, hogy ezt nem szabad kihagyni.

Egy kicsit róluk:

Az 1906-ban Kijevben született Igor Mojszejev nevét a róla elnevezett stílus tette ismertté, amelyet a különböző népek táncai és a hagyományos balett elemek ötvözésével alakított ki. Moszkvában a Nagyszínház stúdiójában tanult táncolni. 1924-ben már a Bolsojban táncolt, s hamarosan szólista, majd balettmester lett. A húszas-harmincas években gyalog és lóháton bejárta az országot, ismerkedett a különböző népek táncaival, gyűjtötte az élményeket és motívumokat. A nevét viselő, világhírű táncegyüttese 1937 februárjában alakult. Mojszejev sokat küzdött a ”felkent" szakértőkkel, hogy érvényesíthesse elképzelését - a cselekményesség erőteljes kifejezését a táncban, továbbá a néptánc és az akadémikus balett elemeinek ötvözését -, de táncosaival is, amíg kialakította saját stílusukat. Első műsoruk, „A Szovjetunió népeinek tánca" azonnal ismertté tette őket. Később következtek a cselekményes balettek, az eltáncolt életképek. Az egyedülálló műfaj, a szcenikus néptánc sok gyötrelmes munka során alakult ki. Különleges képességű és képzettségű táncosokra volt szükség hozzá, s az utánpótlás biztosítására 1943-ban az együttes táncstúdiót alakított. Az együttesbe kerülni rang volt, Mojszejev maga válogatott a jelentkezők között, nagy hangsúlyt fektetve az alkalmasságra, tehetségre, s a lányok esetében a szépségre is.Igor Mojszejev művészetét számos rangos kitüntetéssel díjazták. A Szovjetunió Népművésze, többszörös Állami-díjas, a Lenin-rend birtokosa volt, megkapta a Dance Magazine díját és az amerikai tánc-Oscart, a Francia Nemzetgyűlés tiszteletbeli tagjává választotta, és Magyarországon is kitüntették. Századik születésnapja alkalmából Vlagyimir Putyin orosz államfő Igor Mojszejevet lakásán kereste fel, hogy átadja neki a legújabb kitüntetést. 2007 novemberében halt meg, 101 évesen, de a társulat azóta is sikeresen működik.A társulat közel háromszáz műsort vitt színre, máig rendkívül népszerű hazájában és a világon mindenhol. Mojszejevéket mindig a tökéletes felkészültség, a gazdag koreográfia, virtuozitás, a zene, valamint a stilizált népviseletek nyújtotta káprázatos látvány összhangja jellemezte, jellemzi. Az együttes több mint hatvan országban járt már és több mint százhatvan külföldi turnét tudhat maga mögött. Budapesten 1946 óta tíz alkalommal szerepelt nagy sikerrel, legutóbb 2002-ben.

Ajándékot kaptam ... de még nem karácsonyit

Kedves Kolléganőm tegnap említette, hogy rendet fog rakni a ruhásszekrényben és végre kidobál egy csomó ruhát, amire már nincs szüksége. Én rögtön a szívemhez kaptam, hogy ezt ne tegye! Megkértem, hogy szóljon legyen szíves, amikor a kukájuk mellé helyezi azt a bizonyos reklámszatyrot, mert akkor én ott fogok állni - nehogy a "kukamanó" áldozatául essenek a ruhák.
Nem túl régóta foglalkozom a foltvarrással, de részemről teljes a szerelem azóta az anyagokat illetően, még ha azok "csak" jobb sorsot megélt ruhadarabok is. Nagyon örültem ma reggel, amikor Kolléganőm kezembe nyomta a szatyrot, tele férfiingekkel, amiken még kincsnek számító gombok is vannak. :o) Azonnal megnéztem, megtapogattam őket. Hmmm, jó kis foltnak való anyagok. Jaaaaj, csak a párom előtt érjek haza, mert ha meglátja, hogy még viszek haza egy nagy szatyor anyagot... :o))) Úgy szeretnék még több időt varrással és még kevesebbet alvással tölteni. :o)

És egy idézet, az időről, amely mindig olyan kevés:

"Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett." (Wass Albert)

Újabb tombolatárgy készült

Tegnap este újabb tombolatárgyak készültek el, a szombati batyus bálra. Bár könnyűnek gondoltam, amikor elterveztem, hogy néhány egyszerűbb képet, majd csak "simán" bekeretezek egy másik anyaggal, azért még sem volt ez olyan egyszerű. Összességében 3 és fél órámba telt, amíg elkészült.

Kedves ismerőseink Olaszországban jártak, hétfőn éjjel érkeztek haza. Ajándékba egy hatalmas, csudaszép kuglófot kaptunk. Olyan nehéz volt a doboza, hogy azt gondolták a gyerkőceim, még tányér is van hozzácsomagolva. :o) Nem volt! Volt viszont egy fehér kis zacskóban porcukor, amihez használati útmutató is tartozott. Bele kellett önteni a zacskóba a port - a kuglóf mellé - és alaposan összerázogatni. Az eredmény egy "hólepte" kuglóf lett és nagyon finom ! Erről nem tudok fotót mutatni, mert az éhes kis "madár"sereg azonnal meg is akarta kóstolni reggelire, de ilyen volt még behavazódás előtt.

Ma egy vicc jutott eszembe - talán épp a kuglóf hatására:

Két férfi beszélget:

- Megőrizte a feleséged azt a gyönyörű lányos karcsúságát?

- Mi az, hogy megőrizte, megduplázta!

Az első játék a blogomon ... PIF 3.

Ma olvastam Mmama blogjában, hogy újabb PIF játékra lehet jelentkezni. Én még "fiatal" bloggolóként nem indítottam játékot, ezért különösen izgulok, hogy lesz e jelentkező a játék folytatására, akinek majd ajándékkal kedveskedhetek.

A játék szabályai:

1. Bárki játszhat, akinek blogja, képtára van.

2. Az első három aki commentet ir ide, saját készítésű ajándékot kap 365 napon belül.

3. Cserébe előre kell fizetni, meghírdetni a játékot saját blogban, képtárban.

4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg.

Várlak benneteket nagy szeretettel és izgalommal!

“A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye elöttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”(Robert Louis Stevenson)

Újabb karácsonyfa-díszek és Ne Vásárolj Semmit Nap

Szombaton este batyusbálba megyünk. Arra, hogy mit vigyek a "batyumban" enni, szerencsére Julcsy adta meg a választ a blogjában, aki egy egyszerű sajtos süti receptjét osztotta meg velünk.

De mivel nem csak ennivalót kell vinnünk, hanem tombola-felajánlásokat is, gyorsan elkészíthető ajándékokon gondolkodom. A múltkor már varrtam ilyen szivecskéket csak más színben és más anyagokból, most még gyorsabban sikerült egy párat elkészítenem. Persze ez még kevés... de még nem találtam ki, hogy ma este mit varrjak. Remélem útban hazafelé rámtalál a nagy ötlet :o)

Szintén Julcsy blogjában találtam ezt a felhívást - 2008.11.28. november utolsó pénteke, a Ne Vásárolj Semmit Nap - ami nagyon tetszik. Főleg most aktuális, amikor a világ attól hangos, hogy többet költünk, mint amennyit lehetne. Kölcsönöket veszünk fel arra, hogy Karácsonyra megajándékozhassuk egymást és aztán egész évben próbáljuk törleszteni a nem kevés kamattal felvett pénzeket. Idén először a Családdal arra az elhatározásra jutottunk, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot és ők is csak bizonyos kereteken belül. Persze a saját kezüleg készített apróságok így is ott lesznek majd a karácsonyfa alatt és ezek a legjobban sikerült ajándékok, amelyek személyre-szabottak.

Ha egyetértetek a felhívással, adjátok Ti is tovább:

Ma ezt az idézetet találtam:

„Minden amire szükséged van, mélyen benned él és várja, hogy megmutatkozhasson. Csak maradj csendben és adj időt, hogy ami belül van, megtalálhasson téged.”

Elkészült a neszeszer

Már láthattátok, ahogy a varróház honlapjáról elkészítettem a neszeszerhez az alapot. Nos, a hétvégén el is készültem vele. Érdekes volt számomra, hogy ilyen sok mindent kézzel kellett összevarrni, hiszen eddig inkább géppel varrtam össze és meg a dolgokat. :o) Most már értem is, hogy miért lenne szükséges beszereznem egy gyűszűt, de valahogy elég rossz emlékeim vannak a régi, Anyukám által is használt fém kütyüről, ami sehogy sem akart az ujjamon maradni. Talán azóta már létezik ennél kényelmesebb megoldás is. Körbe kellene néznem a rövidáru boltokat ez ügyben, bár ez mindig veszélyes dolog, mert annyi mindent árulnak még azon kívül is, amit az ember lánya éppen keres és a legtöbbtől persze azonnal akad egy jó ötletem, hogy mit lehetne vele kezdeni.

A neszeszeren kívül, ezen a hétvégén nem is készült más - pedig mennyi mindent szerettem volna még varrni -, annyi sok ötlet van még a fejemben, csak hát az idő... a mikor??

Az időjárás is nagyon kedvező volt még egy kis kertészkedéshez. Bár szegény virágok, hamarosan áldozatául esnek majd az első éjszakai fagynak, de addig is kigazoltam őket és gyönyörködöm még bennük.

Erről szól a mai napi idézetem is:

"Figyelj a természet számtalan halk hangjára: a levelek zizzenésére a szélben, az esőcseppek koppanására, egy-egy rovar zümmögésére, a hajnalban megszólaló első madárfüttyre! Add át magadat teljesen a hallgatás tevékenységének! A hangok mögött valami hatalmasabb rejlik: az a szentség, amit nem lehet gondolatokon keresztül megérteni."

Szeretem az erdőt

Minden nap, hazafelé menet, rácsodálkozom az erdő színére. Napról-napra változnak a színek. Érdekes játéka ez a természetnek. Családommal sokat kirándulunk, gyerkőceim is kicsi koruk óta járják velünk az erdőt. Kislányom is tud már velünk 15 km-es túrát tenni anélkül, hogy Apukájának a nyakába kellene vennie. Persze, most már Apuja nem is bírná el. :o) Szinte minden évben "nyaralunk" a Mátrában, de a Mecsek közelsége is sok-sok túrázási lehetőséget ad nekünk. Nagyon szeretem a fákat. Időnként elképzelem, hogy mi mindent láthattak ők már... ha mesélni tudnának... Kellemes biztonságérzetet adnak, a termetük, a csendjük.

Tegnap Anitám a kézműves szakkörön fákat rajzolt, szénceruzával. Nagyon tetszett neki, hogy kedvére "maszatolhatott". Azt mondta: - Otthonra is jó lenne egy ilyen szénceruza!! :o) (Hááát, nem is tudom.)

Tavaly téliszünetben ilyen volt az utcánk:

Idén is jó lenne, ha ilyen szép, fehér lenne a Karácsony, mert a fák fehér ruhában is gyönyörűek, nem csak őszi színesben.

És végül egy idézet, ami szintén a fákról jutott eszembe:

Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van? És mindig csak most van! Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!

(Eckhart Tolle)

Szeminol és a telihold ...

Tegnap délután alig vártam, hogy hazaérjek a lánykámmal. Nem lakunk messze az iskolától, kb. negyed óra autóval, de komolyan az volt az érzésem, hogy bármikor belénkjönnek. Valamiért mindenki másképp közlekedett, mint ahogy a forgalmi helyzet megkívánta volna. Aztán este kinéztem az ablakon és megláttam a teliholdat. Lehet, hogy ő van ránk ilyen hatással?

Amikor a család már elcsendesedett gondoltam varrok még egy kicsit. A varroház internetes oldalán a szeminol technikát mutatták meg néhány hete. Gondoltam kipróbálom.

Nagyon tetszik ez a technika. Jó volt csinálni és jó dolog játszani a kész csíkokkal is.

Amíg a varrógépem körül keresgéltem a megfelelő cérna és tű kiválasztása miatt, rátaláltam egy olyan talpra, amin van egy vezető, hogy pontosan tudjak haladni az anyag széle mellett, egyenletes távolságra. Persze ez valószínűleg csak nekem jelent még problémát, hiszen akinek nagy gyakorlata van, már nincs is szüksége "vezetőre". Úgy látom időközönként nem árt, ha belelapozok a varrógépem leírásába és megnézem, mi mindent kaptam hozzá, amikor megvásároltam. Kincsek lapulnak a fiókomban és nem is tudok róla?

Végül egy idézet, amit ma találtam és nagyon megtetszett, ezért megosztom veletek is:

“Válságok esetén általános gyakorlat, hogy először cselekszünk, aztán megbánunk. Egy nemzetközi légitársaság utasítást adott, hogy minden pilótafülkében, a műszerfal felett ki kell tenni ezt a felírást: “Mielőtt bármit tennél - ne tégy semmit!” A figyelmeztetés célja, hogy megóvja a pilótákat a kapkodó döntésektől.” (Donald Norfolk)