Ananászos szelet

Egy nagyon finom ananászos szeletet készítettem ebédre. Ezt a receptet egy Nők Lapjából ollóztam ki még valamikor. Ha kedvelitek az édes gyümölcsöket a húsok mellé, érdemes kipróbálni. Gyerekkoromban a nagyszüleimnél gyakran ettünk a vasárnapi rántott hús mellé befőttet, így nekem ezek az ízek természetesek és a családom is szereti.

Itt még csak a sült ananászkarikák:


Itt pedig a kész hús:

Ma elkészült Anitám végleges füle is. Kapott rá egy kis masnit is, hogy igazi lányegérke legyen. :o)

Óvónő Barátnőm felajánlott az egérjelmezünkhöz egy szeletke sajtot. Valamikor az ő gyermeke is volt egér a sajtban, így most ismét lekerült a padlásukról ez a hasznos kellék.

Egérjelmez

Ma - mivel az időjárás is inkább a házban marasztalt - majdnem teljesen elkészült Anitám egérjelmeze. A fejpántra még csak a fülek kerültek fel, ezt még szeretném holnap a szürke anyaggal bevonni, hogy az eredeti mintája teljesen eltűnjön.

Hátul a farkáig cipzáros lett, így könnyen bele lehet bújni.



Anita nagy igyekezettel fordította ki a "farkincának valót" és ő töltötte meg flízzel is. Nagyon örült neki, hogy segíthetett a jelmezkészítésben.


A lábfejénél azt találtam ki, hogy hosszabbra hagytam a nadrág elejét és alul egy gumit varrtam rá, mert így nem kell gondolkodnunk, hogy milyen egércipőnk van itthon :o) ez eltakarja majd a kényelmes sportcipő tetejét.

Makramé - fityegő 2.

Ma eszembe jutott - mosogatás közben :o)) - hogy nagyon régen (kislányként) tudtam makramézni. Akkor nagy divat volt az így készült, fa karika füllel ellátott szatyor - én is készítettem Anyukámnak - és arra is emlékszem, hogy volt egy ezzel a technikával készült
virágtartónk is, amely a mennyezetre lógott le.

Most csak egy kis cipzárdíszt készítettem, de lehet, hogy felelevenítem a tudásomat és valami
komolyabbat is megpróbálok még.

Most már menthetetlenül neki kell látnom Anitám egérjelmezének, mert jövő héten pénteken farsang lesz.

Az anyagokat már előkészítettem hozzá. :o))

Meglepetések.... most még csak fényképen

Kanadában élő nagyon jó Barátnőm - aki nem mellesleg a lányom keresztanyja is - Mónika fertőzött meg jó néhány évvel ezelőtt a varrás szeretetével.

Gyönyörű dolgokat varrt Anitámnak, rengeteg Barbie ruhát a babáknak... sok-sok szépséget.

Most odakint szebbnél szebb anyagokat talál :o) az itthoni árakhoz képest nagyon olcsón. Most még csak fotókat küld róla, tavasszal ha hazajön, remélem majd együtt varrunk ezekből a csodaszép anyagokból.

Colette játéka - Fityegők

Colette játékra hívott bennünket. Szeretem, ahogy "beugrik" egy elképzelés... aztán néhány órát még hagyom, hogy érlelődjön... :o)

Ezt a "virágot" abból a hálós anyagból varrtam, amit a festménynél is használtam. Nagyon beleszerettem, a narancs színt is imádom.

Nálatok is úgy működik, hogy mosogatás, takarítás, főzés közben jön az ötlet, vagy inkább leültök és gondosan elkezditek tervezgetni, hogy mit szeretnétek és hogyan.

Elkészült

Elkészült a kuckóm, a hétvégén már be is költözhettem. Kisebb csinosítgatásokat végeztem még rajta, hogy mennyire lesz kényelmes, majd használat közben kiderül. Egyenlőre nagyon szeretem, hogy el tudok bújni benne.

A pultom tetejét kockás viaszosvászonnal vontam be, hogy az ollóval való szabásnál egy kicsit segítsenek az egyenes vonalak és derékszögek betartásánál. (Ezt az ötletet egy nagyon kedves Kanadában élő Barátnőm varrónő nővérétől lestem el.)

Ebből a viaszos vászonból kapott új ruhát a varrógépasztalom is, mert ez egy régi kiszuperált íróasztal és időnként megküzdöttem a széleiből kiálló apró szálkákkal.

A függönyök felerősítésére azt találtam ki, hogy a vas-vázra erős ragasztóval ráragasztottam a tépőzár egyik felét, majd a másik felét rávarrtam az anyagokra. Így nagyon egyszerűen fel tudtam őket "tapasztani" a pult szélére. A sok-sok varráshoz szükséges apróságot és az anyagokat takarja el. Levenni csak akkor fogom, ha éppen mosni kell, mert egyszerűen felhajtható és kényelmesen hozzáférek a polcon lévő dolgokhoz.

Anitám jövő héten pénteken egér szeretne lenni a farsangon. Az anyagot már megvettem a jelmezhez. Ez lesz az első igazi nagy munkám az új varrókuckómban.

Álmomban ...

Álmodtam.

Álmomban egy iskola épületében jártam. A portás útmutatása alapján indultam el a kiállítás irányába. A folyóson már több ember várakozott, ismerős arcot kerestem. Örültem, amikor felfedeztem a Festőművészt, akinek a képeit eddig csak az interneten láthattam.

Üdvözöltük egymást. Aztán minden olyan gyorsan történt.

Az iskola nagyon kedves Igazgatónője ünnepélyesen megnyitotta a kiállítást. Köszöntőjében néhány kedves szót mondott a Festőről, az ő csodaszép képeiről, a verseiről, amelyek témájukban kapcsolódnak a festményekhez.
Álmomban az én nevem is elhangzott a köszöntőben. A körülöttem álló emberek rám mosolyogtak és megtapsoltak. Néhány fényképezőgép vakuja villant. Majd előkerült egy kamera, egy mikrofon … a Festő interjút adott.

Igazgatónő nagyon kedvesen üdítővel és pogácsával kínált. Beszélgettünk.
Álmomban elmondtam, hogy kerültem kapcsolatba a Festőművésszel, mi késztetett arra, hogy egy festményét megvarrjam. Beszélgettünk a művészetről. Elmondtam, hogy nekem kicsit „elbújás” a varrás. Egy csöppnyi egyedüllét… egy kis csend… nyugalom… néhány perc magány a hétköznapok nyüzsgő forgatagában.

Álmomban ott álltam a gyönyörű festmények előtt. Teljesen más a színűk… a méretük, mint a számítógépen keresztül nézve. Sokkal-sokkal szebbek. Mindegyik gondolkodtat, üzen…

Álmomban ismeretlen emberek jöttek oda hozzám a kiállítás folyosóján és gratuláltak, kezet fogtak velem. Kedvesen érdeklődtek, hogy mit szoktam még varrni… hogy jutott a választásom épp erre a képre?

Amikor az egyik kép előtt hosszú percekig elmélyülten álltam észre sem vettem, hogy a folyosó közben elnéptelenedett körülöttem. Nekem is indulnom kell, hiszen hosszú az út még hazáig.

Elbúcsúztam az Igazgatónőtől, megköszönve a meghívást.

Elköszöntem a Festőművésztől is sok sikert kívánva neki a további munkához.

Álmomban kiléptem egy iskola épületéből. Az arcomba hideg téli szél fújt. Felébredtem.

Álmodtam??

A kiállítás képeit Exit blogjában tudjátok megnézni. :o))

Aplikálás és vakondtúrás

Tegnap amíg a Párom polcokat szerelt a varrókuckómban és ki is festette, addig két nadrág átalakítása között - hogy egy kis izgalmas is kerüljön a tű alá - befejeztem Óvónő Barátnőm zsákjaira a mintákat.

Mire elkészültem a Férjem is készen lett, így az estét boldog pakolással töltöttem. Átválogattam, rendszereztem a varrós-könyveket, szabásmintákat, anyagokat, kisebb anyagfecniket. Egy kicsit még szépítgetem a kuckót, aztán mutatok róla képeket is. :o)

Ma délután sütöttem egy vakondtúrást. Ismeritek ezt a tortát? Nem túl bonyolult az elkészítése, mert a hozzávalók egy részét, elkészítési útmutatóval együtt "egységcsomagban" lehet megvásárolni, egy bizonyos V. kerületi híres orvos nevével jelzett dobozban, bármely nagyobb szupermarketben.

Meg kell sütni az alap tortát, majd miután kihűlt óvatosan kikanalazni a tészta nagy részét. Éppen csak egy kis perem és egy kis alja maradjon. Ennek helyére kell lefektetni a félbevágott banánokat:

Majd megpúpozni a tejszínnel, csokidarabokkal kikevert krémmel:


Végül betakargatni az előzőleg kikanalazott tészta morzsalékával:


Nem túl édes, könnyű kis finomság!

Ha-hó ... akkor legyen hó

Amíg én ma délelőtt főztem és takarítottam, Dávid és Anita kimentek az udvarra játszani. Dávid kivitte magával a fényképezőgépet, mert szeret fotózni.

Szamóca - ő a kutyánk :o) - is nagyon élvezte a havat és a játékot:


Anitával labdáztak is egy kicsit:

A kocsifeljárónk is nagyon jó hely egy kis csúszkálásra, mert az eredeti funkciójára most amúgy sem alkalmas:

Dávid a fényképezőgéppel is játszott:



Az ereszcsatorna belülről:


Az autó közelről:


És a cicánk:




Délután a férjem felszereli a polcos tárolóm már kész fém vázára (a készülő varrókuckómban) a polcokat. Cserébe :o)) felvarrok néhány nadrágját, mert sajnos ezek a nemszeretem varrnivalók, de hát ezt is meg kell csinálni.

Nálunk még tél van

A két nappal ezelőttihez képest már sokkal jobb a helyzet az utcánkban. Az autónyomban már teljesen elolvadt a hó, a gyerekek legnagyobb bánatára, mert így szánkózni már nem tudnak az utcán.

Varázslat

Abrakadabra hét bűbáj

Kedves blogom szépülj hát!

Nos bevallom, hogy nem az én varázserőmnek köszönhetően változott meg a blogom, hanem Zsukka

volt az a Tündér, aki ilyen nagyon ügyesen a segítségemre volt, és három oszlopossá varázsolta.

Drága Zsukka!
Nagyon-nagyon köszönöm! Nekem tetszik! :o)