Gyümölcs-szüret és egy kis xszemes

Annyira megtetszett a ceruza-tartó varrása, hogy Dia Barátnőm gyermekeinek is gyorsan készítettem a gyermeknap alkalmából. A kislányának könnyen választottam anyagot, mert ő is szereti a lovakat,

de a kisfiúnál már bajban voltam, mivel nekem nem igen vannak itthon "kisfiús" anyagaim. Szerencsére Móni Barátnőm nem rég vásárolt interneten anyagokat egyik blogtársunktól és mivel ő Kanadában él, hozzám kérte postán küldeni, hogy őrizzem amíg hazalátogat. Ezek mind csupa aranyos mintás anyagok, így hamar írtam egy emailt neki, hogy kérhetnék e az egyikből egy darabkát. Mivel kedvező választ kaptam tőle ( köszönöm Mónika :o)) így készülhetett ez a kisfiús ajándék:

Az ajándékok tegnap már átadásra is kerültek.

Ma délelőtt férjem szüleihez mentünk - feljebb laknak tőlünk néhány házzal az utcában :o) - cseresznyét és meggyet szedni. Idén rengeteg van a fákon és nagyon édesek is a gyümölcsök, még a meggy is!

Ilyen lépcső vezet fel náluk a kert végébe:

És ez a gyönyörű kilátás a jutalma annak aki felmászik a rengeteg lépcsőn:

No meg a cseresznye:

És a meggy:

Szombaton éjjel (1/2 1-kor) készen lettem a házikós mintával. Olyan pici hiányzott már, hogy nem tudtam volna úgy aludni, ha nem fejezem be :o)

Tegnap este pedig egy újabb mintával is elkészültem, amit szintén a Ritától vásárolt kézzel festett fonallal hímeztem:

Nagyon gyorsan készre-varrható minta:

Vihar a Fekete erdőben

Tegnap délután vendégeink voltak. Keresztlányomék jöttek hozzánk, mert Petronellának hívják és a névnapját ünnepeltük. :o)

Készítettem egy Fekete erdő tortát, ami olyan lett, mint ha a vihar egy kicsit megtépázta volna:



Persze, ettől függetlenül nagyon finom lett, ennyi maradt belőle mire a vendégek elmentek:

Ebben a dobozban, majdnem minden hozzávalója benne volt. Tejszínt, tejet és meggybefőttet kellett még hozzá venni:



Készült még a - lovakat imádó - kislánynak egy ceruzatartó is. Még Kalex blogjában olvastam a készítéséről.

Valóban gyorsan elkészíthető ajándék!

Vízpart helyett

Úgy terveztük, hogy ezt a hosszú hétvégét Bédán töltjük. Évek óta járunk már ide vissza, mert itt még az érintetlen természet az úr. Csend, nyugalom, békesség... víz, napfény... békák, gólyák... :o) szóval mindegy együtt van itt, amitől fel lehet töltődni...

De az időjárás egy kicsit változtatott a tervünkön. Mivel nagyon lehűlt az idő és sokat esik az eső, így elhalasztottuk a bédai pihenést. Majd talán jövő héten, vagy az utána következőn ... hiszen hosszú még a nyár, lesz még szép idő. Anitámmal kettecskén leszünk itthon, mert a fiúk így most versenyezni mentek.

Ma délután nekilátok a pedagógusnapi könyvborítóknak és egy kis gyereknapozást is tervezünk Lánykámmal.

Mindannyiótoknak jó pihenést kívánok!

Álom, álom ...

Óhhh, ha egyszer eljuthatnék egy ilyen helyre. Bővebben itt!

Imádnivaló házikók

Edigénél láttam először ilyen gyönyörűséges házikókat. Nekem ezek a minták szerelem volt első látásra. Bár ez még csak a második ilyen keresztszemes, amit varrok, nagyon-nagyon élvezem, ahogy kialakul minden apró részlete. Még nincs kész, lassan haladok, esténként. Pihentet, elvarázsol...

A házat a Szentpyr-től vásárolt csudaszép kézzel festett fonallal varrtam.

Ajándékot kaptam

Ma megérkezett az ajándékom Szilvitől. Nagyon örülök neki, mert csak képen láthattam eddig ezt a remekművet a blogjában. Sashikó technikával készült poháralátétek. Élőben még csodálatosabb. És most már az enyém... :o) Nagyon örülök neki, köszönöm.

Hoztam nektek képeket a kertünkből. Az eső után szinte ellepték a virágokat a lepkék. Olyan közelről engedte magát fényképezni, hogy szinte hihetetlen. Anitával hosszú ideig figyeltük, ahogy a kis "szívókájával" minden egyes apró virágból "kiissza" a virágport.

Régiből újat

Colette ismét kreatív játékra hívott bennünket. A feladat az volt, hogy készítsünk valami régiből valami újat. Nos, én két régi férfiinget és egy elnyűtt farmernadrágot "áldoztam" fel e célra.

Régóta gondoltam varrni magamnak egy szatyrot, hogy ne az ilyen-olyan műanyag reklámszatyrokkal sétáljak. Most megtaláltam a nekem való formát:


Mivel ez a kép nekem is csak kicsiben volt meg, a méretet illetően az esernyőmet vettem alapul, mert azt szeretem mindig magamnál tudni :o)


Ezután kivágtam újságpapírból a formát (kb.) és feldaraboltam, majd az így keletkező darabokat az anyagból is kiszabtam.

Amikor összevarrtam őket kiszabtam a flízből és a bélésanyagból is a formáját (a bélés egy régi párnahuzatból készült, de ezt nem fényképeztem), majd jött a kukacolás. Erről már az előző bejegyzésben is olvashattatok.

De azért, a második már sokkal jobban sikerült! :o))

Itt következett a rongyos-zsák átkutatása, hogy milyen díszítés kerüljön rá. Mivel először egy szép rózsaszínű tüll anyag került a kezembe, ezt már biztosan tudtam, hogy szeretném rátenni. Ehhez kerestem rózsaszín filc anyagot és gyöngyöt.

Mivel a tüll magában nem mutatott az anyagon, így került alá a sötétkék anyagból is egy szív.

Következett a három anyag összevarrása, majd színére fordítása és tűzése. Először a fogantyúját és a száját tűztem össze:

Majd összeraktam a két részt és körbevarrtam. Belül a sarkokat ferdén levarrtam, hogy legyen egy kis szélessége is:

Kapott egy kis díszítő-tűzést is színátmenetes cérnával, Ez is rózsaszín és kék:

Belül két kicsi zsebet is készítettem az apróbb megtalálandóknak:

Hát így sikerült most elérnem, hogy ezután már egyszerre fogok hordani egy férfinadrágot, két férfiinget és egy kispárnahuzatot... no de nem magamon, csak magamnál! :o))

Az ormányos bogár lárvája

Ez az - egyik - hivatalos értelmezése a szótár szerint a "kukac" kifejezésnek. Már hónapok óta izgatott a kukacolás művelete - akkor kaptam Zsukkától egy hozzá való talpat is - és most Colette átalakítós játékára készülve gondoltam kipróbálom.

Szerintetek van különbség a két kép között?

Ilyen lett az enyém:

És ilyennek kellett volna lennie:

Kicsit más nézetből sem hasonlít?

Valóban nem nagyon látszik a színén, mert világos rózsaszínnel kukacoltam, de megmutatom a hátulját is:

Van még mit gyakorolnom! :o) Kicsit kusza, néhol kicsit szögletes és bevallom időnként bekerítettem magam, de nagyon tetszett ez a technika. Azt, hogy folytassam a többi darabbal is csak a vállamban egyre drasztikusabban fellépő égő fájdalom akadályozta meg. És tudjátok milyen jó végigsimítani ezt az enyhén cellulitiszes felületet?

További képeket is mutatok - hamarosan - hiszen Colette játékának a hétvégén lejár a határideje...