Kirándulás

Az elmúlt hétvégén Szennán és Patcán, a Katica tanyán jártunk. Megnyugtató érzés volt a templomban, a régi házak között sétálni. Belélegezni egy elmúlt kor emlékét, elképzelni, hogyan is élhettek az emberek akkortájt.

A templom fakazettás mennyezetének egy részlete. Érdemes lenne textilbe álmodni, ugye?

Hosszú percekig csak ültem a ház előtti kispadon és gyönyörködtem a látványban. Mint, ha egy másik világba csöppentem volna.

Ezek a képek pedig már a Katica tanyán készültek. A sok-sok állat, gyönyörű táj, kedves emberek... igazán fantasztikus élmény volt.

Persze, hétvége nem telhet el varrás nélkül, ugye nálatok sem? :o)

Készült egy újabb szemüvegtok és neszeszer páros.

A felhasznált gyönyörű, apró virágos anyagot Aranyosfodorkától kaptam, a ferdepánt pedigPepita Meska boltjából való. Sajnos már fogytán van, pedig nagyon szerettem vele dolgozni...

Vendégségben

Szeretettel ajánlom Napos bejegyzését.

Szemüvegtok és neszeszer

Cicás táska

Egy japán újságból vett szabásminta alapján készült.

Még

nem nagyon tudom szavakba önteni az érzéseimet, még jobban esik csendben lenni, de nagyon köszönöm a sok együttérzést, amit tőletek kaphattam. Próbálok visszatalálni a hétköznapokhoz, önmagamhoz, de még nagyon-nagyon nehéz.

A varrás, az alkotás most is, mint már annyiszor, segít. Ezért inkább csak képeket, mint szavakat találhattok most itt egy darabig, de megköszönöm, ha velem maradtok, ha itt vagytok...

Áginak ajándékba

Áginak készült:

Ha azt kérded

hogy tud e fájni az ember lelke, a válaszom határozott igen! Iszonyatosan fáj!

Két évig küzdött ezzel a szörnyű betegséggel. Egymást követték a műtétek, kemoterápia, sugárkezelések. Mostanra elfáradt, kimerült a teste ebben az egyenlőtlen küzdelemben. Győzött a rák. 64 évesen halt meg ma reggel az én Édesapám. Mostantól nincs már senki, aki azt mondhatná nekem: Kislányom...

21 éve

21 évvel ezelőtt, ezen a napon mondtuk ki az én párommal a boldogító igent. Az esküvőnkön sokan voltak, barátok, rokonok, kollégák, de vacsorázni csak hatan, a két tanúpárral mentünk el. Nem volt lakodalom, hejehuja. A szüleinknek sem és nekünk sem volt pénzünk, hogy lakodalmat tartsunk. Volt viszont habosbabos fehér menyasszonyi ruhám, gyönyörű csokrom rózsaszínű rózsából és gyöngyvirágból. Időnként elő-előveszem a videókazettát, amelyen ezt a neves napot megörökítettük. Jó érzés visszanézni magunkat milyenek voltunk fiatalon, tele reményekkel, tervekkel és sajnos sokan vannak már olyanok is, akiket csak a kazettán láthatunk...

Sok minden történt a 21 év alatt, volt benne rossz és jó egyaránt. Hiszem, hogy a problémák közös megoldása még inkább összeköti, szorosabbra fűzi két ember kapcsolatát. Remélem, hogy még nagyon sokáig élhetünk együtt, hogy kipróbálhassuk majd magunkat, mint boldog nagyszülők és üldögélhessünk a parkban együtt, kéz a kézben, felelevenítve a fiatalságunkat.

"A szerelem egy maréknyi virágmag, a házasság pedig a kert. És amiként a kertjeid, a házasságod is teljes odaadást, kemény munkát, sok szeretet és törődést igényel. Bánj el kegyetlenül a gyomokkal. Irtsd ki őket, mielőtt gyökeret vernének. Szentelj ugyanannyi türelmet a házasságodnak, mint kertjeidnek, és akkor rendben lesz minden. Vésd eszedbe: ha azt akarod, hogy virágozzon, a házasságod is állandó gondozást kíván." (Barbara Taylor Bradford)

Tyúkocskák

Új bejegyzés: http://abilevarrokuckoja.blogspot.com oldalamon!

Újabb ajándék

Még húsvét előtt érkezett meg a PIF ajándékom Beától. Nagyon-nagyon tetszik és olyan, mint ha csak rám szabta volna. Köszönöm Bea!

Sikerült az ünnepek alatt egy kicsit varrnom is a sok egyéb tennivaló közt. Így elkészült egy asztalközép két jóllakott tyúkocskával. :o) Ajándékba vittem.

Kellemes ünnepeket!

Kedves Olvasóm!

Ezúton szeretnék neked és családodnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!

Legyen az ünneped olyan, amilyennek szeretnéd, akár pihenéssel, akár alkotással töltöd!

Még a vásár előtt

készítettem ezeket a képeket a portékáim egy részéről. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy fejben varrok már jóval a vásár előtt. Összerakom a papírkáimat a mintákkal, könyvekben bejelölve, hogy mi minden fog elkészülni. Aztán néhány héttel a vásár előtt nekilátok varrni. Nem is tudom, miért gondolom, hogy a fejben varrás több idő és a megvalósítás megy gyorsabban. Időnként attól félek, hogy majd jól elfogynak az ötleteim és ott állok... és nem tudom, hogy mi készüljön.

Pedig be kell lássam - és nem először - hogy nem lehet néhány hét alatt esténként, munka után, család és háztartás mellett nagy mennyiségeket elkészíteni. Sokkal előbb kellett volna nekilátnom, pedig drága Párom már januárban mondta, hogy kezdhetnék nyuszikat varrni, de akkor csak mosolyogtam rajta. :o))

Ezek készültek az utolsó napokban:

A Tildás könyvet lapozgatva akadtam rá erre a "házikó" mintára. Egy kicsit alakítva rajta, az alját kör alakúra formálva, tojástartók készültek belőlük, de akár szalvétagyűrűként is működhetnek.

Szintén a Tildás könyvben volt ez a szitakötő minta, amit én inkább kitömtem és facsipeszeket ragasztottam a pocakjukra, mert így akár függönyre, akár tojásfára tetszés szerint oda lehet csiptetni, de az asztalon is könnyebbel elüldögél lesúlyozva.

Készültek még tojástartók, egyszemélyesek és több tojásnak valók is:

Persze mondanom sem kell, hogy megvalósítatlan ötletekkel még tele a fejem és a firkapapírjaim... No, de lesz Húsvéti vásár jövőre is :o))

Leeresztve...

Egy kicsit így érzem most magam. Vadjutkánál olvastam a Hétfői tervek-ről, de amint elkezdtem végiggondolni, hogy mi minden vár még rám a héten, hmm... inkább letettem róla, hogy írásba foglaljam.

Az elmúlt napokban minden este varrtam, hogy a tegnapi vásáron a Vásárcsarnokban legyen valami az asztalomon. Reggel Anitámmal fél 7-kor már ott voltunk, kipakolva. Jól éreztük magunkat, sok kedves ismerőssel találkoztunk, olyanokkal is, akikkel csak itt, a kézműves vásárokon "futunk össze" egy évben kétszer. Dél körül mentünk haza, akkor már épp csak szállingóztak néhányan és az árusok közül is többen felköltöztek a Kossuth térre, mert ott is Húsvéti vásár volt. Miután hazaértünk még nekiláttam az ebédfőzésnek. A tavaszi nagytakarítás??? Még neki sem fogtam... A családtagjaink ajándékai még csak fejben... Sőt, még Áginak sem készültem el a nyereményével... :o(

De inkább nem is gördítem most mind-mind magam elé, amit csinálni kellene, majd apránként... napról-napra!! Csak egy kicsit fel kell pörgetnem magam!!

Dzsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson

ráfeküdni egy habszínű felhőre,

amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel

aludni rajta, lengve ringatózni

acélkék este, biborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,

álmot súgna illatosan ágyam:

vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,

csak mosolyogva suttogná a szélben:

Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.