Szabadabban

Már néhány napja szabadságon vagyok, de ma éreztem igazán először azt a kellemes érzést, hogy lelassultam... Már nem kapkodok, nem nézem az órát, hogy mi mindenre kellene még idő.
Szeretek itthon lenni ...
A délelőtt azzal telt, hogy a gyerkőcökkel "ország, város" - t játszottunk. Talán Ti is emlékeztek még erre az egyszerű játékra, amelyhez nem is kell más csak papír, toll és az ábc ismerete. :o)
Valaki mondja magában a betűket, egy más valaki megállítja és a kimondott betűvel kell országot, várost, fiút, lányt, növényt ... írni. Aztán összeegyeztetjük, hogy ki mit írt, az egyformákat ki kell húzni. Az nyer, akinek a végén a legtöbb pontja lett. Jó kis játék!


Tegnap este elkezdtem egy zoknit kötni Apukámnak, ma ebéd után be is fejeztem.
Itt még nem egészen tudtam, hogyan is fog kinézni

de összevarrva már kifejezetten zokniforma lett:

Ideteszem nektek a leírást, ha esetleg kedvet kaptok egy "egyéjszakás" (ez itt most az elkészítés időtartamára vonatkozik :))) zoknihoz:

Most, hogy ilyen kényelmesen vagyok itthon, még arra is volt időm, hogy nézelődjek az ablakból a gyerkőcökkel. A természet meg is ajándékozott bennünket ezzel a csodálatos látvánnyal:


Nagyon várjuk a havat!! Talán ezek már hófelhők és holnap szép fehér Karácsonyunk lesz.

"A természet észlelésekor engedj teret a gondolatmentességnek, az elme "üzemszünetének"! Ha így közeledsz a természethez, az válaszolni fog neked, és részt vesz az emberi és planetáris tudatosság fejlődésében." (Eckhart Tolle)

Újabb sál

Tegnap este elkészültem egy újabb sállal. Eszembe jutott, hogy talán a legutóbbi Praktika magazinban láttam zoknikötést, amelyhez már nem szükséges az 5 kötőtű, talán meg kellene próbálnom. Soha nem mertem még belevágni, mert túl komplikáltnak tűnt, de most Apukámnak szívesen készítenék egy jó meleg zoknit.

Ajándék a kedves ismerősöknek

Tegnap este még a kislányom Tanítón nénijeinek is készítettem két kis ajándék-zsákocskát, amibe lánykám által készített karácsonyfa-dísz és szaloncukor került.

Aztán eszembe jutott még, hogy van egy kedves Varrónő ismerősöm, aki a "kukája" tartalmát nekem szokta ajándékozni, aminek én mindig nagyon-nagyon örülök és neki is készítettem egy ablakpárkányra ültethető láblógatós karácsonyfát. Ma át is adtam neki, mert szerencsére már szabadságon vagyok... nagyon örült neki!

Mivel ezt kettesével érdemes varrni, kitaláltam, hogy a kedvenc fonalboltomba is megajándékozom a nagyon kedves bolt-tulajdonos Hölgyet, akivel már tegeződünk is, mert elég sokszor fordulok meg nála. Az ajándéknak nagyon-nagyon örült, és amivel engem is sikerült meglepnie, kiültette a tőlem kapott karácsonyfát a kirakatba az ott lévő gyönyörű varrósdobozok és fantasztikus fonalak közé. Szóval most Pécsett, a Nagy Lajos király úton egy kirakatban lógatja a lábát a fenyőfám. Jó érzés ilyen előkelő helyen látni! :o)

Munkahelyi ajándékozás

Tegnap voltam utoljára dolgozni Karácsonyig. (Majd a két ünnep között még három napot dolgozom.) Így hát a munkahelyemen pénteken ajándékoztuk meg egymást kedves Kolléganőimmel.
Így indultam pénteken reggel dolgozni:

És így tértem haza:

Hozzám is megérkezett

Hozzám is megérkezett Némakertész karácsonyi ajándéka. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne bontsam ki a levelet.

Mentségemre szóljon, hogy kislányom is nagyon izgatott volt és rögtön ki is vette a kezemből, hogy segítsen kibontani. :o)

A levélben nagyon kedvesen az volt a kérés, hogy a zipzárt kezdjem el összezipzározni.



Kislányom tette meg helyettem és sikongatva közölte, hogy ez olyan mint a bűvészkedés. Nem is látszik, hogy mi lesz belőle.
No ezen felbuzdulva, újra szétnyitotta és amikor a Fiam megérkezett előadta neki a bűvésztrükköt. Nagyon tetszett neki, hogy ámulatba ejtette a bátyját.
Aztán ezt még a Férjemmel is megismételte. Nagy sikere lett ennek a varázslatos neszeszernek és a karácsonyfa díszek is nagyon különlegesek. Köszönjük szépen Némakertész!!

Hozzám is megérkezett Némakertész karácsonyi ajándéka. Természetesen nem bírtam ki, hogy ne bontsam ki a levelet.

És IGEN IGEN IGEN

Ma végre megérkezett Edit - hez az ajándékom! Hahhhh, el sem hiszem. Micsoda megkönnyebbülés és micsoda öröm. Már csak az járt a fejemben, hogyan fogom tudni mindazt újra összerakni, amivel szerettem volna meglepni ...

Nagyon köszönöm mindannyiótoknak, hogy szorítottatok nekem és izgultatok értem(tünk).

"Bizony, valóra válhatnak a tündérmesék, ha elfogadjuk gyarlóságainkat, ha bátorsággal, erővel, állhatatossággal és fenntartás nélkül kitartunk mellettük, és talán ránk mosolyog a szerencse." (Jane Green)

Megjöttem a postáról ...

(a kép eredeti helye: mozart.blogol.hu/?d=2007-6)

Voltam a postán ebédidőben. (Kicsit olyan kezd lenni, mint egy brazil sorozat... jaaaaaj, csak ne legyen még 1568 részes.) Nagyon kedves hölgy fogadott az ügyfélszolgálaton. Rögtön kinyomtatta az ajánlott levelem útvonalát. Mivel nagyobb darab a szentem - mármint a levelem - a csomagospostás kapta meg kiosztásra 9-én. Sajnos aznap már nem tudta kézbesíteni, ezért visszavitte a csomagelosztóba, ahol - mivel rengeteg munka volt, van így karácsony táján - csak 16-án, azaz tegnap kapta meg újra a csomagospostás, hogy kézbesítse a címzettnek.

A hölgy a postán nagyon kedves volt és felajánlotta, hogy természetesen nyújthatok be kárigényt, ha gondolom.... nem gondolom. Egyrészt, mert amúgy sem vagyok egy reklamálós, panaszkönyvbe írogatós típus :o( meg, azért sem mert nem ez fogja megoldani a problémát. Én csak azt szeretném, hogy az ajándék még karácsony előtt célhoz érjen.

Tehát, ha az égiek velem vannak - remélem nincsenek ők is túlzottan elfoglalva :o( - akkor ma megkapja az én párom az ajándékot!

Szorítson nekem mindenki erősen - aki csak ráér. :o))

Köszönöm!

Szomorú vagyok... lehet, hogy elveszett??

Múlt héten hétfőn adtam postára - ajánlott levélként - kihúzott páromnak a Karácsonyi ajándékot. Olyan sok szép dolgot vásároltam... és készítettem. Még mindig nem kapta meg.

Nagyon szomorú vagyok... :o(((
Ma megyek a postára, hogy kerestessem... Annyira szeretném, ha meglenne... ha ma jönne egy levél... hogy: Igeeeen! Megérkezett!

De most még szomorú vagyok és elkeseredett ...


“A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.” (Stendhal)

Anitám fellépése és néhány elkészült ajándék

Anitámék - ezen a képen a középső kismanó - pénteken délután felléptek egy kis karácsonyi műsor keretében az osztálytársaival Pécsett a Jókai téren

és az Árkádban.

A Jókai téren nem volt nagyon melegünk. Bár a Kirakodó vásárt alkotó kis fa épületek valamennyire megvédtek bennünket a hideg széltől, de sajnos az eső is szemerkélt és így nem is voltak túl sokan. A gyerkőcök viszont nagyon élvezték, hogy egy állatsimogató volt a közelükben, így le sem vették a szemüket az ott lévő minilóról, nyusziról, tengeri malacról.

Az Árkádban sokkal kellemesebb volt a hangulat, jó meleg volt és nagyon-nagyon sok ember, így igen nagy tapsot kaptak a táncos-verses produkciójukért. Ügyesek voltak! :o)


A hétvégén készült még néhány karácsonyi ajándék. Egy szatyor, amely Anitám egyik kinőtt nadrágjából alakult át és kezd új életet, valamint sok-sok szaloncukor és egy szép színes sál is. Nagyon jó volt kötni a sálat, jó meleg, puha fonal és az érdekessége, hogy a vastagsága és a színe is változó.

Hógolyó gurult hozzám

Hozzám is gurult egy hógolyó Silerikától , nagyon köszönöm, hogy rám gondoltál! :o)

Horoszkópod: Szűz. Azt hiszem igen, alapvetően igen.

Egyéb esemény azon a napon, amikor születtél:

Mivel engem is kiváncsivá tett rákerestem. Ezeket találtam:

Emlékezetes nap volt: 1968. szeptember 18. húsz óra nulla-nulla perc. Létszámellenőrzés a Nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum Kollégiumában. Nem valamennyi kollégiumlakónak, nem is katonai gyakorlat, csak huszonhat elsőéves repülőgépvezető hallgatónak. A délelőtti hallgatói fogadalomtételt követően ez a katonás aktus jelezte, hogy itt valami szokatlan dolog veszi kezdetét. Így indult 40 évvel ezelőtt egy máig tartó nyíregyházi sikertörténet, a polgári pilótaképzés!

és még valami

1967. augusztus közepén kerültem Vácra, a Köztársaság Úti Általános Iskolába. Az új iskola építése 1965-ben elkezdődött ezzel egy időben a Köztársaság út 69. alatti épületet a városszerte ismert "Kőkapu iskolát" 1,5 millió forintért felújították. Cserépkályha került minden terembe, az olajos padlót parketta váltotta fel, az addig nyitott oldalfolyosót beüvegezték. A korszerűsítés ellenére mindenki várta már az új épületbe költözést.A nyolc tantermes iskola 1968-ban készült el és 1968/69-es tanév már az új épületben kezdődött. A költözködés jórészt a tanulók segítségével gyalogosan, kézi erővel, de igazán jó hangulatban zajlott. A felnőttek és gyerekek lelkes örömmel hordták át a rájuk bízott felszerelést. 1968. szeptember 18-án bensőséges ünnepség keretében vették birtokba az új épületet. Az alsó tagozat továbbra is a Köztársaság úti épületben maradt.

Ha nyernél a lottón: Ha nagyon-nagyon sokat, akkor a gyermekeim jövőjét igyekeznék bebiztosítani és valamely rákos beteg gyógyítására létrejött alapítványnak is adakoznék. Jó lenne még utazni, megismerni a világot. Ha kevesebbet... akkor tartalékolnék..., beosztva, gondolva a nehezebb napokra.

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Hírtelen két dolog is eszembe jutott. Az egyik az állandó rendrakási kényszer, amit a családom is nehezen visel, pedig már a gyerkőceim miatt sokkal kevésbé látványos, mint régebben. A másik, hogy folyton megpróbálok másoknak segíteni, de ezt nem mindenki szereti. :o(

Ha web-böngésző: akkor google.

Ha koffein: Nem indulhat nap egy 3 in 1 kávé nélkül. Szinte már szertartás… És ooooolyan jó édes. Hmmmm

Színeid ruhában: Feketét, ha nem muszály nem húzok – csak nadrágban. (Túl fiatalon kellett sokáig hordanom.) Ezen kívül szinte bármit. Szeretem a sárgát, rózsaszínt, pirosat... kéket, zöldet, lilát – no persze nem együtt mindet!! :o)

Most mi van rajtad: Szürke nadrág, világosbarna-fehér csíkos fölső, sötétbarna kardigán .. no nesze neked színek, hát ma nem látszik rajtam, hogy szeretem a színeket.

A legutóbbi könyv amit olvastál: Müller Péter: Varázskő című könyve, amelyből már olvashattatok részleteket is itt nálam.

Ha háziállat: 1 db kutya, 3 db macska – ők szigorúan csak kint az udvarbon + 1 db tengeri malac a nappaliban - ketrecben

Amit soha nem választanál háziállatnak: Csúszó, mászó, nyálkás ... no ilyeneket nem szeretnék.

Amit a legjobban szeretsz magadban: Amit egyszer a fejembe veszek... no azt tűzön-vízen át – azt hiszem ezt a családom a rossz szokásomhoz íratta volna velem. :o)

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad: Nagyon szeretném, ha azon emberek körében lennék akik most is velem vannak és meglenne mindenünk, amink most meg van – egészség, munkahely, rokonok és barátok ...

A legutóbbi nagyon jó élményed: Barátnőm üzenete ma reggel Kanadából, hogy könnyes szemmel olvassa a blogomat és nagyon szeretne velem együtt varrni... egy szobában ... egymás mellett... - nekem is hiányzik.

A hógolyót Nina - nak szeretném továbbgurítani!

Megérkezett a nyereményem

Ma megérkezett a nyereményem a Fürge Ujjak - bocsánat Amelie újságtól. Kaptam újságokat, egy szemkörnyék ápoló krémet (ajaj, lehet, hogy tudnak valamit? az éjszakába nyúló varrások kezdenek nyomot hagyni a szemem körül), szépséges Anchor cérnákat - ezekről jó lenne tudnom, hogy lehet e velük pl. keresztszemest hímezni, mert horgolni nem nagyon szoktam :o( és egy levelet, amelyben azt írják, hogy egy negyedéves Fürge Ujjak - na neeeem, Amelie újság előfizetést is nyertem.

Nagyon örültem a meglepinek! :o)


"A boldogság olyan, akár a pillangó, amely mikor kergetjük kisiklik a kezünk közül, ám amikor csendben megtelepszünk menten a fejünkre száll."

Kicsi lány újabb alkotása

Általános iskola 3. osztályában a technika óra keretében varrni tanítják a gyerkőceinket. Nagyon örültem neki, amikor Anitám tegnap este tűt, cérnát és egy darab anyagot kért. Persze már korábban is varrogatott itthon velem, babaruhát, tűpárnát, apró párnát a babáknak, szatyrot.
Ez most mégis izgalmas volt, hiszen nem ültem mellette és nem tudtam "navigálni" az elkészítés menetében. És íme: hazahozott egy telefontartót. Nyakbaakasztóval, rátétes szivecske és pöttyöcske mintával. Még gombot is varrt rá, hogy be lehessen csukni.
Háááát ... talán nem is kell részleteznem mit éreztem, amikor megláttam... De jó, hogy van valaki a családban, aki osztozik velem a varrás örömében, mert a férjem és a nagyfiam időnként csak rábólintanak, ha mutatok nekik valami saját készítésűt és a szemük sarkából meg tudják állapítani:
- Aha, nagyon jó. Tényleg! :o((
Na jó, én is így vagyok, ha egy autó "tudását" kezdik el részletezni nekem. :o)


Ma ajándékot is kaptam, hogy teljes legyen az örömöm. Julcsy nekem ajándékozta sok-sok régi kincsét... Burdák, Fürge Ujjak... egyszerűen csodásak.
Julcsy!!
Nagyon-nagyon köszönöm!! Ígérem jó gazdája leszek ezeknek a fantasztikus újságoknak.

Fejléc Karácsonyra

Annyira örülök! Zsuzsitól megkaptam a Karácsonyi ajándékomat - ezt az édes kis fejlécet! Nagyon köszönöm, nekem tetszik!

Princi blogjában olvastam, hogy bizonytalan ideig zárva a blogja, mert sok vita kerekedett mostanság a másolás, ötlet-lopkodás témában.

Sajnos nem tudok elmenni a téma mellett szótlanul, de ez itt az én véleményem a dologról és természetesen szívesen meghallgatom a Tiéteket is! :o)

Szeretném idemásolni a wikipédiáról a foltvarrás címszóhoz tartozó szöveget:

„A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok minden folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések. Napjainkra a technika magas szintű fejlődése a foltvarrás területén jelentős változásokat hozott. A varrógépek fejlesztése, elterjedése meggyorsította a varrási folyamatot. A gépesítés azonban nem feledteti, hogy a kézi varrással elkészített művek nagyobb értékűek. Kézzel lassabban, de általában pontosabban varrunk. Az alkotásunk összhatása finomabb, lágyabb. Vannak olyan minták, amelyeket csak kézzel lehet megvarrni (pl. jojó, térbeli virágok stb.) Speciális eszközök, sablonok, ollók stb. segítik a mai kézimunkázókat. Magyarországon néhány kézimunka-szaküzlet árusítja ezeket a kellékeket.”

Az én olvasatomban a foltvarrásban éppen az a jó, hogy a különböző technikákat, ötleteket kézről-kézre adják-veszik egymás között a lányok, asszonyok. Hiszen így indult útjára valamikor réges-régen. Hogyan varrnánk most bármit is, ha annak idején nem adták volna tovább a tudásukat az elődeink.

Szerencsés esetben ezért ülnek össze sokan a közös varrásokon..., ezért kerülnek nyomtatásba könyvek, újságok... ezért teszik fel sokan az internetre. Mert tanulni és tanítani is jó!!

Milyen nagyszerű érzés, ha tudsz valakinek olyat mutatni, amit ő még nem tudott. És megcsinálja... továbbgondolja... és ő is továbbadja... kicsit olyan, mintha adtál volna magadból egy darabkát a Nagy Univerzumnak... Te is tettél bele valamit, csináltál valami hasznosat... valami jót...

Azt hiszem, egy kicsit felfokozott lelkiállapotba kerültem ettől a témától. Elnézéseteket kérem :o). Az én véleményem továbbra is az, hogy csak az tegye közszemlére a munkáját, aki szívesen veszi, ha más is készít hasonlót... mert ugyanolyat, mint tudjuk lehetetlen!