Itt tartok most:

Kuckófejezetek

Ezen a hétvégén is sikerült egy kicsit közelebb jutni a "kuckóba-költözés"-hez. Már van benne áram is :o) és az aljára felkerült a gipszkarton, valamint a hungarocel-borítás. Így lentről nézve már majdnem kész. Férjem összehegesztette az állványt, amelyre majd ráerősíti a bútorlapot, így lesz a pult, aminek a tetején szabni tudok, az aljába pedig sok-sok mindent pakolni.

Gyönyörű napsütés volt ma nálunk. Így délután elsétáltunk a Barátnőmékhez, akik a közelben laknak. A lányaink egyidősek, szeretnek együtt játszani mi meg beszélgetni. Sajnos a hét elején betörtek hozzájuk... nagyon el volt keseredve. Elvitték az összes ékszerét, fényképezőgépet és a pénzüket. Minden szekrényt kitúrtak, mindenüket átforgattak... Nem is igazán lehet ilyenkor vigasztaló szavakat találni.


Ezeket a képeket útközben készítettem az utcánkban:

Házikóm 2

Készül a keresztszemes házikós .... és persze varrom a képet is, amiről a képek majd később...

Szárnypróbálgatások

Annyira jó ötlet született a fejemben... de miért nem azt látom a kezem alatt is?? Hmmm... Nagyon nehéz... Nem tudom, hogy sikerül e, de azt elhatároztam, akár milyen ronda lesz is, megmutatom nektek... :o))))

Házikóm

Ahogy nézegettem a keresztszemest varró lányok blogjait, beleszerettem az általuk készített apró házikókba. Nagyon szerettem volna én is egy ilyen mintát varrni.

Képzeljétek Edit megajándékozott egy mintával. (Sajnos ezen a borús napon nem sikerült jobb felvételt készítenem róla.) Nem eredeti pici kép méretűt szeretnék készíteni belőle, hanem nagyobbra varrom, mert - bár ezt nem írtam az idei terveim közé - szeretném sok szép dologgal díszíteni a házunkat. Eddig szinte csak ajándékba varrtam, de most ezzel a képpel már konkrét elképzelésem van, hogy hová szeretném tenni. :o)

Drága Edit! Nagyon köszönöm, igazán nagy örömet szereztél vele!

Amíg a gyerekeim ma kint szánkóztak az utcán, a szemben lakó szomszédunk kiszaladt és Anitám kezébe nyomott két kis apró falovat. Néhány éve költöztek ide Erdélyből, a családfő fafaragással foglalatoskodik. Időnként meglepi a gyerekeimet is egy-egy saját készítésű csodával.
Már egész állatseregletünk van. Nagyon szépek és különösen értékesek nekünk, hisz mind egyedi darab, amiben sok-sok munka van.

Jégpáncél és Miner.hu

Mivel ma nem kellett iskolába menni a rendkívüli időjárási helyzet miatt, én is itthon maradtam a gyermekeimmel, szabadságon. A házi feladat: törjünk utat a jégpáncélon, legalább a kapuig. Milyen szerszámokat találtunk a munkához: Anitám a kiskalapácsot kapta, nekem a húsklopfoló jutott, Dávid - mint az egyetlen férfi ma reggel a háznál, mivel férjem dolgozik - a csákányt vette kezébe. Néhány óra leforgás alatt sikerült megoldani a mai feladatot. :o)

És egy kis öröm is a mai napra:

Elindult a miner.hu kreatív melléklete, ahol az én blogom is megtalálható.

Rövid ismertető az oldalról:

"A Miner.hu kreatív melléklete (vertikális keresője) a magyar nyelvű saját készítésű kreatív dolgokkal (például ékszer, ajándéktárgy, gyöngyözés, varrás, szövés, fonás, barkácsolás és lakásdíszítés) foglalkozó blogokat gyűjti egy helyre, és teszi kereshetővé, böngészhetővé. Ha szeretnél a blogoddal csatlakozni, vagy bármilyen ötleted van, az info[kukac]miner[pont]hu címen szívesen vesszük észrevételeidet. Jelenleg folyamatos fejlesztés alatt áll az oldal, így bármikor-bármi változhat. Az eseményeket blogunkon keresztül (is) figyelemmel kísérheted, ahol rendszeresen beszámolunk majd a fejleményekről."

Jégbezárva

A képek eredeti helye: http://galeria.fn.hu/3/19312/0/1

A ma reggelünk finoman szólva is szörnyűséges volt. Sokáig gondolkodtam, hogy menjünk e ma dolgozni, iskolába vagy inkább telefonáljak, hogy nem tudunk lejutni a városba.

A férjem végül is hazajött a munkahelyéről (ő 6 órára jár dolgozni, így egyszer már lement a városba), hogy elvigyen bennünket a tükör jégen. Párom nagyon szeret vezetni és nagyon tud is, így neki ez a mai reggel sem okozott igazán nagy problémát. :o)

Amikor azt gondoltam, hogy most már mindenki jó helyen van, telefonált a kislányom az iskolából, hogy összesen 20 gyerek van suliban, így a tanítás elmarad. De hogyan is tudnám hazavinni? Szerencsére egy közelben lakó kis osztálytársnője Nagymamája felajánlotta, hogy elviszi hozzájuk, amíg én el tudok menni a munkahelyemről, legkorábban 14 órakor.

Nem sokkal később a nagyfiam is hívott, hogy csak az első három órájuk lesz megtartva a diák és tanárhiány miatt, ezért ő elindul haza ameddig jut busszal, onnan tovább gyalog.

Nem tudom milyenek lesznek az utak holnap reggelre és azt sem, hogy ma még hogy jutunk majd haza. Remélem, hogy Párom tud majd jönni értünk, hogy a kislánnyal hazavigyen bennünket.

Aggódom!

Miért is indultunk el ma otthonról???

Megérkeztek

Ma sikeresen megérkeztek az ajándékaim Eszterhez és Ejjkukkhoz. Eszternek egy táskát készítettem, amelynek a leírását még Katá - nál láttam. Már akkor elhatároztam, hogy készíteni szeretnék egyet az útmutatása alapján. Ha van kedvetek próbáljátok ki!

Ejjkukknak pedig egy keresztszemes kis képet és egy cippes kis tartókát készítettem, hasonlót, mint amit én is kaptam Némakertésztől karácsonyra.










Zsuzsa és Mamma megkérdezték tőlem, hogy mit tervezek erre az évre.

1. Szeretnék sok-sok foltvarrós technikát elsajátítani, mert látom mennyi sok szép dolgot csináltok, egyre inkább érzem, hogy mennyi rengeteg tanulnivalóm van még.

2. Szeretnék sokat tornázni, mert valamivel ugye ellensúlyozni kellene a varrógép előtt ülést.

3. Szeretnék éppen csak annyi anyagot venni, amennyire szükségem van... és nem beszaladni minden utamba kerülő anyagboltba, majd onnan szatyorral és némi bűntudattal kijönni.

4. Szeretnék kevesebbet aggódni amiatt, hogy a takarítás fele megint elmaradt, mert sürgős varrnivalóm akadt.

5. Szeretnék sok blogtársammal személyesen is megismerkedni, bár azt hiszem ehhez elég sok kilómétert kellene utaznom. :o)

Így hírtelen ennyi jutott eszembe... És hogy kikről szeretném megtudni mit terveznek?

Katától , Edigétől, Délkától

Elindultak

Ma két PIF ajándékot sikerült elindítanom, így Ejjkukk és Eszter izgulhatnak a következő napokban, hogy oda is érjen. :o)

A harmadik ajándék Exit - é lesz, de sajnos még csak fejben van meg, össze kell szednem a hozzávalókat. Tőle egy kis türelmét kérek szépen !

A postára menet elgondolkodtam, hogy mi alapján döntünk, amikor ajándékozunk?

- A magunk ízlésvilágából választunk valamit ajándékba, hogy így jelképezzük - tőlünk van, belőlünk egy kis darab vagy

- próbáljuk kitalálni a másik ízlését, abból, amennyit ismerünk belőle - olyasmivel ajándékozzuk meg, aminek úgy gondoljuk, hogy örülne, mert az ő hobbijához kapcsolódik?

Én ez utóbbi csoportba tartozom. Lehet, hogy időnként "mellényúlok", de nekem az is egy játék, hogy valamennyire megismerjem a másikat, tudjam, hogy mivel foglalkozik, mit csinál szívesen és ehhez keressek valami személyreszóló kis ajándékot.

Ti hogy ajándékoztok?

Alakulunk

Anitám ma délután már Tifanival együtt beköltözött a kuckómba. Kihangsúlyoztam, hogy csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kap!! :o)

Amíg Párom ma elment parkettát venni a kuckómba, addig én kitakarítottam az emeleten. Mint már írtam, nem gondoltam, hogy a téglapor erre felfelé is fog szállni, így hát itt nem is tettem óvintézkedéseket. Ennek köszönhetően a könyveken, dísztárgyakon, az elől maradt gombostűk feje búbján is minden, de minden csupa piros téglapor volt.
Mire végeztem megjött a Férjem és elkezdte lerakni a parkettát. Na igen ám, de a parkettát ugyebár vágni is kell, hiszen nem pont akkor, amekkora az én kuckóm, főleg a fal mentén nem stimmelt a méret :o))
De a vágás ugyebár kosszal jár. Ennek eredményeként a kuckóm le van parkettázva. Nagyon szép!! Viszont a könyvespolc, a könyvek, a dísztárgyak és az elől maradt gombostűk fejét mostanra fehér por fedi. Azt hiszem ezen a ponton fogyott el a .... nem a cérnám :o)) - hanem a lelkesedésem, hogy ma itt pedig rend lesz.
Nem lesz rend. Így marad... porosan... addig, amíg Papci azt nem mondja, hogy - Na most takaríthatsz! :o)
Még vissza van a villanyszerelés, a falakon esett bajság kijavítása, aztán a festés... és végül a bútor, ami egyszerű bútorlapokból lesz összerakva, ma már meg is terveztem.
Na nem kell nagy dolgokra gondolni! :o) A lehető legnagyobb sík felület, hogy tudjak hol szabni - húh végre nem térdelőpozícióban fogok -, alatta pedig sok-sok polc, a mindenfélének.

Blogbarátság!

Mmama-tól és Kaoka-tól kaptam ezt a kedves Ajándékot! A Barátságukkal ajándékoztak meg. November 1-jén kezdtem a blogírásba, de addigra már nagyon-nagyon sok blogot olvastam rendszeresen, még ha ez akkor nem is látszott. :o) Már akkor éreztem, hogy fantasztikus kis csapat van itt jelen. Közös a hobbijuk. Mindenben segítenek egymásnak, amiben csak tudnak. FIGYELNEK egymásra. Ajándékot készítenek és adnak egymásnak SZEMÉLYES ismeretség nélkül. Ha valaki korábban mesél róluk, nem hittem volna nekik. És most én is közéjük, közétek tartozom! Nagyon jó érzés... szeretek itt lenni veletek! Köszönöm, hogy olvastok!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.

Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

A nyolc társam akinek továbbadom a szalagot:

Cicvarek, Naomi, Márti, Edige, Nina, Gina, Ejjkukk, Elina

Fáradtan ültem le egy kis pihenésre ide a gép elé, hogy elolvassalak benneteket és hogy újabb képeket hozzak a kuckóm szépüléséről és most lelkileg felfrissülve folytatom a takarítást:

Emlékeztek? Ilyen volt az előszobánk lentről nézve a bejárattól:



Most ilyen, persze erre még jön majd "takarás":