Oldalak

2009. február 13.

Sorsoltunk...

Nagyon sokan jelentkeztetek a játékra a 100. bejegyzésem alkalmából. Köszönöm, hogy itt jártatok, hogy egy kicsit elidőztetek az én virtuális kuckómban.

Kinyomtattam az összes bejegyzést és a neveiteket kivágtam.



49 db cetli került Anita kis kosarába.


A segítőm nagyon izgult, majd becsukta a szemét és húzott egy nevet a sok közül.


Ezen a szerencsés napon - péntek 13-án - ő lett a mi nyertesünk:


Gratulálok Zsukka! Így ismét ajándékot kapsz tőlem. :o))

Sorsolás ma 20 órakor



Ma délután Anitámmal farsangozunk, de utána
SORSOLÁS
20.00 órakor!

2009. február 11.

Maci


Remélem a Babás topikos lányok nem haragszanak meg rám, hogy kölcsönvettem a szivecskés macis mintájukat. Nagyon tetszett, amikor láttam, hogy sokan varrták meg egyazon minta alapján a saját ötletüket. Tényleg mind más és más lett. Anitával zsugorkából készítettünk egy mézes-csuprot a kezébe.

Ui.: Bár azt hiszem a jegesmedvék nem nagyon esznek mézet. :o)


Köszönet




Köszönöm, hogy ilyen sokan hoztatok virágot a csokromba,
péntek 13-án sorsolás!


Az elmúlt néhány napban szülői értekezleteken töltöttem az estéimet - igazoltan voltam távol -,
de ma este már le tudok ülni a varrógépem elé.

2009. február 9.

Tavaszváró 100. bejegyzés

Ez a 100. bejegyzés a blogomban! :o)
Én már nagyon várom a tavaszt, de sajnos ma éjjel megint havazott és meg is maradt.
Játékra hívlak benneteket, talán együtt sikerül előcsalogatnunk a virágokat!
Aki ennel a bejegyzésnél február 13-áig, péntekig megjegyzést hagy egy virág nevével,
azok között egy szintén tavaszt idéző ajándékot fogok kisorsolni.
Játszatok velem! :o)

2009. február 8.

Ananászos szelet

Egy nagyon finom ananászos szeletet készítettem ebédre. Ezt a receptet egy Nők Lapjából ollóztam ki még valamikor. Ha kedvelitek az édes gyümölcsöket a húsok mellé, érdemes kipróbálni. Gyerekkoromban a nagyszüleimnél gyakran ettünk a vasárnapi rántott hús mellé befőttet, így nekem ezek az ízek természetesek és a családom is szereti.

Itt még csak a sült ananászkarikák:


Itt pedig a kész hús:



Ma elkészült Anitám végleges füle is. Kapott rá egy kis masnit is, hogy igazi lányegérke legyen. :o)


Óvónő Barátnőm felajánlott az egérjelmezünkhöz egy szeletke sajtot. Valamikor az ő gyermeke is volt egér a sajtban, így most ismét lekerült a padlásukról ez a hasznos kellék.


2009. február 7.

Egérjelmez



Ma - mivel az időjárás is inkább a házban marasztalt - majdnem teljesen elkészült Anitám egérjelmeze. A fejpántra még csak a fülek kerültek fel, ezt még szeretném holnap a szürke anyaggal bevonni, hogy az eredeti mintája teljesen eltűnjön.

Hátul a farkáig cipzáros lett, így könnyen bele lehet bújni.



Anita nagy igyekezettel fordította ki a "farkincának valót" és ő töltötte meg flízzel is. Nagyon örült neki, hogy segíthetett a jelmezkészítésben.


A lábfejénél azt találtam ki, hogy hosszabbra hagytam a nadrág elejét és alul egy gumit varrtam rá, mert így nem kell gondolkodnunk, hogy milyen egércipőnk van itthon :o) ez eltakarja majd a kényelmes sportcipő tetejét.



2009. február 6.

Makramé - fityegő 2.



Ma eszembe jutott - mosogatás közben :o)) - hogy nagyon régen (kislányként) tudtam makramézni. Akkor nagy divat volt az így készült, fa karika füllel ellátott szatyor - én is készítettem Anyukámnak - és arra is emlékszem, hogy volt egy ezzel a technikával készült
virágtartónk is, amely a mennyezetre lógott le.

Most csak egy kis cipzárdíszt készítettem, de lehet, hogy felelevenítem a tudásomat és valami
komolyabbat is megpróbálok még.




Most már menthetetlenül neki kell látnom Anitám egérjelmezének, mert jövő héten pénteken farsang lesz.

Az anyagokat már előkészítettem hozzá. :o))



2009. február 5.

Meglepetések.... most még csak fényképen



Kanadában élő nagyon jó Barátnőm - aki nem mellesleg a lányom keresztanyja is - Mónika fertőzött meg jó néhány évvel ezelőtt a varrás szeretetével.

Gyönyörű dolgokat varrt Anitámnak, rengeteg Barbie ruhát a babáknak... sok-sok szépséget.

Most odakint szebbnél szebb anyagokat talál :o) az itthoni árakhoz képest nagyon olcsón. Most még csak fotókat küld róla, tavasszal ha hazajön, remélem majd együtt varrunk ezekből a csodaszép anyagokból.


Colette játéka - Fityegők


Colette játékra hívott bennünket. Szeretem, ahogy "beugrik" egy elképzelés... aztán néhány órát még hagyom, hogy érlelődjön... :o)

Ezt a "virágot" abból a hálós anyagból varrtam, amit a festménynél is használtam. Nagyon beleszerettem, a narancs színt is imádom.




Nálatok is úgy működik, hogy mosogatás, takarítás, főzés közben jön az ötlet, vagy inkább leültök és gondosan elkezditek tervezgetni, hogy mit szeretnétek és hogyan.

2009. február 4.

Elkészült



Elkészült a kuckóm, a hétvégén már be is költözhettem. Kisebb csinosítgatásokat végeztem még rajta, hogy mennyire lesz kényelmes, majd használat közben kiderül. Egyenlőre nagyon szeretem, hogy el tudok bújni benne.


A pultom tetejét kockás viaszosvászonnal vontam be, hogy az ollóval való szabásnál egy kicsit segítsenek az egyenes vonalak és derékszögek betartásánál. (Ezt az ötletet egy nagyon kedves Kanadában élő Barátnőm varrónő nővérétől lestem el.)


Ebből a viaszos vászonból kapott új ruhát a varrógépasztalom is, mert ez egy régi kiszuperált íróasztal és időnként megküzdöttem a széleiből kiálló apró szálkákkal.


A függönyök felerősítésére azt találtam ki, hogy a vas-vázra erős ragasztóval ráragasztottam a tépőzár egyik felét, majd a másik felét rávarrtam az anyagokra. Így nagyon egyszerűen fel tudtam őket "tapasztani" a pult szélére. A sok-sok varráshoz szükséges apróságot és az anyagokat takarja el. Levenni csak akkor fogom, ha éppen mosni kell, mert egyszerűen felhajtható és kényelmesen hozzáférek a polcon lévő dolgokhoz.


Anitám jövő héten pénteken egér szeretne lenni a farsangon. Az anyagot már megvettem a jelmezhez. Ez lesz az első igazi nagy munkám az új varrókuckómban.

2009. február 3.

Álmomban ...

Álmodtam.

Álmomban egy iskola épületében jártam. A portás útmutatása alapján indultam el a kiállítás irányába. A folyóson már több ember várakozott, ismerős arcot kerestem. Örültem, amikor felfedeztem a Festőművészt, akinek a képeit eddig csak az interneten láthattam.

Üdvözöltük egymást. Aztán minden olyan gyorsan történt.

Az iskola nagyon kedves Igazgatónője ünnepélyesen megnyitotta a kiállítást. Köszöntőjében néhány kedves szót mondott a Festőről, az ő csodaszép képeiről, a verseiről, amelyek témájukban kapcsolódnak a festményekhez.
Álmomban az én nevem is elhangzott a köszöntőben. A körülöttem álló emberek rám mosolyogtak és megtapsoltak. Néhány fényképezőgép vakuja villant. Majd előkerült egy kamera, egy mikrofon … a Festő interjút adott.

Igazgatónő nagyon kedvesen üdítővel és pogácsával kínált. Beszélgettünk.
Álmomban elmondtam, hogy kerültem kapcsolatba a Festőművésszel, mi késztetett arra, hogy egy festményét megvarrjam. Beszélgettünk a művészetről. Elmondtam, hogy nekem kicsit „elbújás” a varrás. Egy csöppnyi egyedüllét… egy kis csend… nyugalom… néhány perc magány a hétköznapok nyüzsgő forgatagában.

Álmomban ott álltam a gyönyörű festmények előtt. Teljesen más a színűk… a méretük, mint a számítógépen keresztül nézve. Sokkal-sokkal szebbek. Mindegyik gondolkodtat, üzen…

Álmomban ismeretlen emberek jöttek oda hozzám a kiállítás folyosóján és gratuláltak, kezet fogtak velem. Kedvesen érdeklődtek, hogy mit szoktam még varrni… hogy jutott a választásom épp erre a képre?

Amikor az egyik kép előtt hosszú percekig elmélyülten álltam észre sem vettem, hogy a folyosó közben elnéptelenedett körülöttem. Nekem is indulnom kell, hiszen hosszú az út még hazáig.

Elbúcsúztam az Igazgatónőtől, megköszönve a meghívást.

Elköszöntem a Festőművésztől is sok sikert kívánva neki a további munkához.

Álmomban kiléptem egy iskola épületéből. Az arcomba hideg téli szél fújt. Felébredtem.

Álmodtam??

A kiállítás képeit Exit blogjában tudjátok megnézni. :o))



2009. február 1.

Aplikálás és vakondtúrás


Tegnap amíg a Párom polcokat szerelt a varrókuckómban és ki is festette, addig két nadrág átalakítása között - hogy egy kis izgalmas is kerüljön a tű alá - befejeztem Óvónő Barátnőm zsákjaira a mintákat.



Mire elkészültem a Férjem is készen lett, így az estét boldog pakolással töltöttem. Átválogattam, rendszereztem a varrós-könyveket, szabásmintákat, anyagokat, kisebb anyagfecniket. Egy kicsit még szépítgetem a kuckót, aztán mutatok róla képeket is. :o)

Ma délután sütöttem egy vakondtúrást. Ismeritek ezt a tortát? Nem túl bonyolult az elkészítése, mert a hozzávalók egy részét, elkészítési útmutatóval együtt "egységcsomagban" lehet megvásárolni, egy bizonyos V. kerületi híres orvos nevével jelzett dobozban, bármely nagyobb szupermarketben.

Meg kell sütni az alap tortát, majd miután kihűlt óvatosan kikanalazni a tészta nagy részét. Éppen csak egy kis perem és egy kis alja maradjon. Ennek helyére kell lefektetni a félbevágott banánokat:


Majd megpúpozni a tejszínnel, csokidarabokkal kikevert krémmel:


Végül betakargatni az előzőleg kikanalazott tészta morzsalékával:


Nem túl édes, könnyű kis finomság!