Eltűntem ...

... néhány napra. Kihasználva még ezt a néhány nap kellemes, meleg őszi időt, úgy adódott, hogy a hétvégét most végre (mert hogy nyár elején már egyszer majdnem, csak az időjárás keresztülhúzta) a Duna-parton, Bédán tölthettük. Ez a Dunának egy holt-ága, ahol csend, béke, nyugalom...napfény és vízpart!

Pénteken délután mentünk a Barátainkkal, gyerekekkel ... Ebben a házban volt a szállásunk, amely valamikor védelmi szállásként működött árvíz idején.

Este még tudtunk szalonnát és virslit sütni a tábortűz mellett, aztán éjjel megérkezett a vihar.

Iszonyatos szél fújt... majdnem elvitte a tetőt a fejünk fölül és néhány hosszú percig az egyetlen fényforrás is csak a telihold volt, mert áramszünet lett. Ott ahol amúgy nincs közvilágítás ... a vízparton... a semmi közepén nagyon fekete tud lenni a sötétség! :o)

Szombaton reggel még egy kicsit esett az eső, de aztán ragyogó napsütés lett mire ebédet kellett főzni a bográcsban:

Itt az érintetlen természetben az állatok nem is gondolják, hogy az emberektől félni kell:

Éjszaka 3 órakor szarvasbőgésre ébredtünk. Még soha nem hallottam korábban ilyesmit, de félelmetes hangerejük van ezeknek a nagy állatoknak!

Persze, azért a gáton az élő Dunáig is ellátogattunk:

Most majd következhetnek a "tevős" hétköznapok. Már a varrás is nagyon-nagyon hiányzik...

Erről jut eszembe... meg is mutatom, hogy milyen szépséget kaptam ma...
Megérkezett a Kalex-nél nyert, gyönyörűséges táska:

Játék az Xszemes-boltban!

Érdemes játszani ezen az oldalon! Több nyereményre is van lehetőség.

Én mostanában igen jóban vagyok Fortunával, ezért itt is próbálkozom! :o)

Vége a nyárnak?

Drága Óvónő Barátnőm, Dia volt itt nálam tegnap délután.

A sok-sok beszélgetés mellett azért a kezünk is járt. Az oviba készítettünk újabb kis zsákocskákat, amelyekbe a fejlesztő-játékok kerülnek.

Az egyik ilyen fejlesztő-játék is tegnap készült. Ez egy napocska, sugarak nélkül.

Az apró gyermek-kezek ügyeskedik majd rá a napsugarakat sárga csipeszből, így fejlesztve a finom-motorikus készségüket, amely majd iskolába-kerüléskor ugye elengedhetetlen a jó ceruzafogáshoz. Persze, szerencsére erről a gyerkőcök mit sem tudnak, csak élvezik a játékot!

Holnap szeptember 1-je! Megkezdődik az iskola! Én mindig nagyon várom az új tankönyveket, kicsit felidézik a gyermekkoromat. Imádom az új könyvek illatát és szívesen segédkezem a bekötésükben is a gyerkőceimnek. Dávidomnak izgalmas éve következik hisz érettségizni fog! Ő csak a szokásos átlátszó műanyag-borítót kérte idén is, ami mivel öntapadós elég hamar és könnyedén kerül rá a könyvekre! :o)

Anitám idén lila és fehér, kicsit elegánsabb "könyvruhákat" választott! Nagyon mutatósak, öröm lesz belőlük tanulni... legalább is az első néhány hétben! :o)

Nagyon szeretném, ha az idei szeptember nekem is új ismeretek megszerzésével telhetne. Szeretnék beiratkozni egy foltvarró-tanfolyamra és talán utána sikerül egy foltvarró-csoport aktív tagjává válnom! Nagyon... nagyon szeretném! :o)

Ha tudtok segíteni...

A Gólyahír Egyesület várja a segítségünket! Még sok-sok idő van addig, ha szeretnétek készíteni valami kis ajándékot, Zsuzsinál olvashattok a további teendőkről!

Barátság blokk

Elkészültem Colette játékára a blokkommal. Akinek van kedve, még a héten lehet jelentkezni!

Drága Mmama, köszönöm az ötletet!! A nevem száröltéssel került rá imádott színátmenetes fonallal. Így közelről látszik, de még sem rontja el a szövés összhatását.

És hát legyen itt egy kis ízelítő Anitám gyöngyszövéseiből, hisz mondhatom, hogy Ő is hozzájárult a blokkom születéséhez!

Készülőben:

Majdnem kész

A múltkor nagyon beleszerettem a hullámszövés technikájába és Anitám is mióta a gyöngyhalmokkal hazajöttünk, folyamatosan gyöngysző, így nem csoda, ha álmomban "bejelentkezett" ez a szövött blokk Colette játékára. Fényes szalagokat vettem hozzá - barna árnyalatokban - és ezekből szőttem meg a blokk közepét. Még nincs teljesen kész, mert hátlapoznom kell. Nem is tudom, hogy a nevem hogyan kerüljön rá. Egyáltalán, rá kell mindenképp írni a nevemet?? Valahogy úgy kellene megoldanom, hogy látszódjon is, meg ne is... no, majd kitalálom! :o))

Elgondolkodtam

Leda megjegyzésén az előző bejegyzésemhez - elgondolkodtam. Mi mindenre van időm... fáradhatatlanul... panasz nélkül?

Volt időszak az életemben, amikor zavart, ha mosatlan edény maradt a mosogatóban, ha hétvégén nem sikerült tökéletesen kitakarítanom a lakást... és sokat okoltam a körülöttem élőket, azért, hogy nem minden úgy alakul ahogy azt én szeretném.

De egyszer csak varázsütésre minden megváltozott. Elvesztettem azt az embert akinek az Életemet köszönhetem. Minden megváltozott. Az addig fontos dolgok elértéktelenedtek, más - kézzel nem megfoghatóak - kerültek előtérbe... és ennek már 16 éve.
Mára már odáig is eljutottam, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, ha vasárnap ebéd után nem mosogatok el azonnal, inkább leülünk a gyerkőcökkel társasozni, uram bocsá' egy jó könyvvel a kezemben lepihenek, aminek persze szunyókálás lesz a vége :o)) A mosogatnivaló ugyan úgy ott van néhány óra elteltével is... megvár! :o)
Nem esem kétségbe, ha a hétvége takarítás nélkül telik el, mert jó idő volt, a Párom sem dolgozott és kirándulni vagy strandolni tudtunk menni. Sőt odáig merészkedem, hogy nem érdekel, ha esetleg vendég is betoppan és látja, hogy nincs kitakarítva. :o))
Lehet, hogy most többen is azt gondoljátok rendetlen vagyok... lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen kevés időt töltök itt a Földön ahhoz, hogy ilyen apróságokon aggódjam. És hogy kinek mi az apróság?? Ezt mindenki maga dönti el.
Megtanultam elfogadni azt amit az Élettől kapok, legyen az akár jó, akár éppen rossz élmény, mert már tudom, hogy minden azért történik velem, hogy tanuljak belőle. Meggyőződésem, hogy azokat a dolgokat vonzom magamhoz, amelyekre szükségem van....okulásul. Nem számít, hogy mi volt tegnap - mert már elmúlt... Nem számít, hogy mi lesz holnap, mert ki tudja lesz e holnapom. Csak az számít ami most van! Erre kell rácsodálkozni, ennek kell örülni! Nem mondom, hogy nincsenek rossz pillanataim, de szerencsére egyre kevesebbszer ülök le vele a gödör aljába, sajnálni magamat.. igyekszem hamar megtalálni a lépcsőt, amely felfelé vezet belőle! :o))

Szeretnék mindenkinek szép napot kívánni az alábbi idézettel:

"A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.
S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend

Kirándulás Éger-völgybe

Az éjszakai erős szél és az eső ma reggelre jócskán lehűtötte a levegőt. Most már szívesebben merészkedtünk ki egy kicsit a természetbe. Kirándulni indultunk az Égervölgyi tóhoz.

Nagyon szép zöld még az erdő.


Ez a gyönyörű moha helyenként teljesen befedi az erdő alját:


Útközben, ami ehető volt, abból csipegettünk, ami "csak" szép, azt megcsodáltuk:

Hamarosan felértünk Éger-tetőre,


ahol egy gyönyörű szép játszótér és egy új kilátó is várt bennünket:

A kilátóból csodaszép kilátás nyílt, de persze alulról is gyönyörű volt, ahogy átszűrődött a napfény a gerendák közt.

Itt pedig egy aprócska hernyónak egy erdei pad résén való küzdelmes átkelését láthatjátok. Nem kis munkájába telt míg megtalálta a helyes utat egy beszorult szotyihéj-hídon:

Az utóbbi időben csak néhány apróságot hímeztem az imádnivaló színátmenetes fonalakkal,

(de jó, hogy lefényképeztem, most vettem észre, hogy
hiányzik egy-két öltés róla :o))

és egy - még a nyaralás alatt elkezdett - csipkebogyós képet varrogatok, de leginkább csak este... tévézés közben.

Ilyen most

és majd ilyen lesz, ha egyszer elkészül: