Második és harmadik

és

A múltkori tanfolyamról nem is készült külön bejegyzés... Ez azért történt, mert egyrészt nem nagyon tudtam rá időt szakítani, másrészt, mert olyasmit tanultunk, ami nekem már nem annyira volt új.

A második óra anyaga a színelmélet volt, valamint gyakorlatban a körkés, vonalzó, vágólap használata. (Ezeket én már egy ideje használom.) Egy tányéralátétet készítünk majd több fázisban. A második órán a szép, egyforma négyzetek vágását gyakoroltuk, majd az ezek összeillesztését, vasalását... Ezen kívül még ennek az órának a tananyaga volt a jojókészítés, amit én már szintén tudtam, de ettől függetlenül mindig nagyon figyelem az oktatónk kezét, hogy felfedezzem, ha esetleg eddig valamit rosszul csináltam... hiszen az én "tudásom" a könyvekből és az internetről "jött össze". :o))

A házi feladathoz tartozott még a Nagymama virágoskertje blokk alapján ennek a macinak az elkészítése. A darabkái ugyan úgy papírlapra lettek ráfércelve, majd apró öltésekkel a darabkák egymáshoz öltögetve. Még hiányzik a szeme és az orra rávarrása és hogy kitaláljam, hol legyen majd a végső "helye".

Harmadik óránkon az elméleti részben a blokkok rendszerével, fajtáival, valamint a sablonkészítés menetével ismerkedtünk. A gyakorlati feladat pedig a kézi tűzés volt. Három réteget kellett kézzel összetűznünk. A sablon szabadon-választott volt. Nekem egy apró karácsonyi mintára esett a választásom. Ez a színe:

Most már azt is tudom, hogy hol vannak a bogók, amik nincsenek a hátulján sem!
Ti is tudjátok? :o))
Ez a hátulja:



Nem tudom, hogy neki mernék e állni így nagy hirtelen egy takarót kézzel megtűzni... Most már tudom, hogy az mennyi rengeteg munka és időráfordítás.
De a tányéralátétet mindenesetre meg kell próbálnom, mert az a házi feladat :o)

Zöldség- és gyümölcsgyár

Violini a blogjában zöldség- és gyümölcsgyári munkásokat keresett. Az ötlet nagyon tetszett, viszont úgy voltam vele, hogy kinek is készítenék én ilyesmit, hisz az én gyerkőceim már nem játszanak ilyesmivel, Anitámat is inkább a készítése érdekli, mint a velük való játék.

Aztán lapoztam a naptárban és jött az ötlet, hogy Sógornőm 2 éves unokájának szülinapjára készíthetnék én is ilyen apró kis ajándékokat.

Két este alatt majdnem sikerült is felzárkóznom, a tojásom még hiányzik :o)

A Családomon teszteltem a felismerhetőséget. Az eper egyértelműen felismerhető volt mindenki számára:

A tökömmel már adódtak problémák. A férjem szerint éretlen paradicsom, a gyerekeim csak simán rákérdeztek, hogy ez mi? Hááát, ilyen :o)

A gomba és a paradicsom is 100 %-ban felismerhető volt:

A sárgarépát mindenki egyértelműen megnevezte, nos a petrezselyem már megosztotta a Család tagjait. A férjem állította, hogy ez jégcsapretek :o)... No, nem baj, ez az a zöldség, ami az lesz a Kislánynak, aminek akarja :o)

Határtalanul

Fantasztikus, élményekkel teli nap volt a tegnapi. Reggel 6-kor indultunk egy kisbusszal... Már a buszon megismerkedhettem a leendő foltos csoporttársaimmal. Meg kellett állapítanom, hogy vidám, cserfes kis társaságba keveredtem... :o)

Amikor megérkeztünk és beléptünk a kiállításra, szemem-szám tátva-maradt. Ennyi gyönyörűséget egy helyen. Csodálatos munkák voltak kiállítva. Fantasztikus látvány volt. Csak egy-kettőt emelnék itt ki, amelyek nekem különösen tetszettek... de persze képtelenség igazán megmondani, hogy melyik volt a legszebb...

A többit a képtáramban meg tudjátok nézni, mert persze a fényképezést sem tudtam abbahagyni...

A kiállítás fénypontja számomra az volt, hogy végre személyesen is találkozhattam kedves blogos ismerősökkel Ezkrisztivel, Marikával, Borcsamamával és Mmamával...

Az úton hazafelé már egy jóságos tündér is vigyázott rám, bár akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy ki van a hatalmas csomagban, amit Mmama ajándékozott nekem a kiállításon.

Bemutatom nektek Jázmint, aki ezentúl a varrásban fog nekem segédkezni... Az egyik kezében egy centi van, a másikban tűpárna ... és képzeljétek 110 cm magas.... dehát beszéljenek a képek:

A kiállítás után volt két óra szabad-program. Mindenki arra ment, amerre gondolta. Mivel a Hősök terén rakott ki bennünket a buszunk, gondoltam a környéken sétálok egy kicsit, egyedül. Annyi sok érzés kavargott bennem egyszerre a látottak után, hogy jólesett egymagam sétálgatni a Hősök terén és a Városligetben. Amikor már nagyon fáztam beültem egy kis kávézóba és egy forró tejeskávé mellett üldögéltem a buszindulásig....

Fantasztikus nap volt!!

Márton 2.

Aki a korábbi bejegyzéseknél elég szemfüles volt, láthatta, hogy a fiókomból 4 libaláb kandikált ki. Nos, a másik két láb gazdája ma érkezett el végleges otthonába, Monikához, aki a szülinapos játékom szerencsés nyertese volt.

Monikától tudom, hogy szintén a Márton névre keresztelte. Az ő ruháját egy apró keresztszemes mintával díszítettem.

Itt még együtt üldögélt Márton 1. és Márton 2. a könyvespolcomon:







Vasárnap Márton 1. is elköltözik Dia Barátnőm otthonába, így hamarosan Mártontalan leszek. Megszerettem őket... :o( de tudom, hogy mindketten szerető gazdikhoz kerüln(t)ek!


Gyönyörű táskáért játszhattok Julcsy-nál!

Játék Lidérckével

Játék Lidérckével

és egy kis

olvasnivaló Anitámnál!

Mááár Mááárton

Dia Barátnőmnek szombaton lesz a szülinapja (bár én csak vasárnap fogom tudni meggratulálni, mert nagy örömömre a Határtalanul kiállításra megyek szombaton). Kérdeztem tőle, hogy mit szeretne... azt mondta, hogy valamit ami már kapcsolódik a Márton-naphoz is.

Így esett a választásom a Tildás könyvből erre a libára.

Most már azt is értem, hogy aki egyszer elkezd "élő" figurákat készíteni, miért szeret bele. Minden percét élveztem... ahogy kialakult a teste.. ahogy felöltöztettem... és a végén, ahogy "rámnézett" :o))

Remélem tetszeni fog neki!

Amit még készítettem az elmúlt napokban, az kapcsolódik a tanfolyamhoz... gyakoroltam a Nagyi-blokkot. Az elsőnek még nem, de ennek már megtaláltam a helyét is:

Nálunk tegnap nagyon-nagyon hideg volt, olyannyira, hogy az idei tél első havazását is megcsodálhattuk. A belvárosban nem, de itt nálunk megmaradt a háztetőkön, füvön, autókon: