Köszönöm

Köszönöm mindenkinek, aki szorított nekem, hogy a csomagom ideérjen. Tegnap este megérkezett. Sajnos képet még nem tudok róluk mutatni, mert nagy lendülettel mindjárt ki is mostam őket, de amint megszáradtak mutatom. :o)

És ha még nem unjátok, akkor a mai olvasgatásomból egy cseppnyi:

"Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni."

Dale Carnegie

Valahol, valakinél olvastam egyszer, hogy a fénymásolópapír csomagolópapírja alkalmas valamire a foltvarráshoz. :o) Tudtok esetleg segíteni, hogy mire lehet felhasználni? Félretettem jópárat... és nem tudom, hogy mire... :o)

Díjat kaptam

Drága Nöné egy díjjal ajándékozott meg. Nagyon szépen köszönöm, a hozzá tartozó nagyon kedves indoklással együtt! :o)

Nagyon sokan vagytok akiknek szívesen továbbadnám... Azoknak is akiknek a blogját nap, mint nap olvasom és sok ötletet meríthetek tőlük, megcsodálhatom, amiket készítettek. Azoknak is akik veszik a fáradtságot (akár másik gépen is, mert nem mindegyikről működöm jól :o) és engem olvasnak ...

De mivel egy valakit kell választanom, ő most Silerika. Nagyon sok szépséget mutat a blogjában, szívesen osztja meg a tudását, ötleteit, az elkészítés módját velünk is... És annyi, de annyi technikát alkalmaz a varráson kívül is, hogy én csak csodálni tudom.

Képzeljétek a munkahelyemtől kb. 10 percre nyílott a régi rövidáru bolt helyén egy új. Új a tulajdonos (Kézivarázs Kft. - úgy láttam, hogy Érden van még üzletük) és csodaszép anyagokkal töltötte fel a bolt egy részét. Rengeteg karácsonyi anyag van, valamint aprómintásak és legalább 10 féle hímzővászon... és még molinó is... Azt hiszem jó lesz, ha nem mászkálok arra túl sokat :o))

És ha már az anyagoknál tartunk...:

Tegnap este Kanadában élő Móni Barátnőmmel beszélgettem az interneten keresztül. A webkamerában aztán egyszer csak elkezdte mutatni a legújabb anyagbeszerzéseit. Én csak tátottam a számat és ámultam, hogy mennyi szépség. Aztán a beszélgetésünk vége felé, úgy halkan megkérdezte, hogy nem kaptam e mostanában levelet... egy nagyobb méretűt... amelynek ő a feladója. Ugyanis a gyönyörű anyagokat elfelezte és a másik felük úton van hozzám... De már két hete... Nagyon izgulok, hogy ideérjenek... Szorítsatok nekem Ti is erősen. Esetleg akinek épp van két pár szabad mutató és középső ujja, legyen szíves és tegye keresztbe őket... :o) Nagyon köszönöm!

Cserébe egy kis idézet.... Tőlem... Nektek:

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."

Paulo Coelho

Még néhány zöldség

Sógornőm unokáját tegnap délután köszöntöttük fel a második szülinapja alkalmából. Még szombaton készítettem a már meglévő zöldségek mellé néhány apróságot. Ami nagyon tetszett, a Violini által ajánlott oldalon láttam, a borsó. Hááát, ennek volt a legnagyobb sikere :o))

Készült még egy mesealma, hiszen szivecskék vannak rajta :

Valamint a tojásvarrásnak a könnyített változata, immár tükörtojás formájában :o)

Dia Barátnőm megkért, hogy varrjak neki a régebbiekhez hasonló ceruzatartót, mert az ő gyermekei körében is nagy sikere volt és ajándékba is szeretne vinni egyet. Szintén lovas anyagból kérte. Egy darabig egész jól haladtam vele, aztán elakadtam a körbeszegésnél, mert nem volt otthon színben megfelelő ferdepántom. Mindig nagy csodálattal néztem erre a "termékre", meg a készítőjükre, mert azt hittem, hogy iszonyatos munka és energia az előállítása. Nos, csinálni nem is olyan nehéz, mint a készítés menetének leírását olvasni és értelmezni... :o) Mindenkit csak bíztatni tudok, aki eddig még nem próbálta. Nagyon gyorsan elkészültem vele. Egy saját festésű anyagomban találtam meg a megfelelő színűt és meglepetésemre egész könnyen ment..

Ilyen lett a lovacskás ceruzatartó:

Hírtelen felindulásból kettőt is készítettem, így jutott egy a Meskára is:

Szintén a lovacskás anyagból varrtam egy kis country stílusú neszeszert is, ahol kipróbáltam a "csak úgy" rávarrt applikációt is :o) egy szivecskeként:

Második és harmadik

és

A múltkori tanfolyamról nem is készült külön bejegyzés... Ez azért történt, mert egyrészt nem nagyon tudtam rá időt szakítani, másrészt, mert olyasmit tanultunk, ami nekem már nem annyira volt új.

A második óra anyaga a színelmélet volt, valamint gyakorlatban a körkés, vonalzó, vágólap használata. (Ezeket én már egy ideje használom.) Egy tányéralátétet készítünk majd több fázisban. A második órán a szép, egyforma négyzetek vágását gyakoroltuk, majd az ezek összeillesztését, vasalását... Ezen kívül még ennek az órának a tananyaga volt a jojókészítés, amit én már szintén tudtam, de ettől függetlenül mindig nagyon figyelem az oktatónk kezét, hogy felfedezzem, ha esetleg eddig valamit rosszul csináltam... hiszen az én "tudásom" a könyvekből és az internetről "jött össze". :o))

A házi feladathoz tartozott még a Nagymama virágoskertje blokk alapján ennek a macinak az elkészítése. A darabkái ugyan úgy papírlapra lettek ráfércelve, majd apró öltésekkel a darabkák egymáshoz öltögetve. Még hiányzik a szeme és az orra rávarrása és hogy kitaláljam, hol legyen majd a végső "helye".

Harmadik óránkon az elméleti részben a blokkok rendszerével, fajtáival, valamint a sablonkészítés menetével ismerkedtünk. A gyakorlati feladat pedig a kézi tűzés volt. Három réteget kellett kézzel összetűznünk. A sablon szabadon-választott volt. Nekem egy apró karácsonyi mintára esett a választásom. Ez a színe:

Most már azt is tudom, hogy hol vannak a bogók, amik nincsenek a hátulján sem!
Ti is tudjátok? :o))
Ez a hátulja:



Nem tudom, hogy neki mernék e állni így nagy hirtelen egy takarót kézzel megtűzni... Most már tudom, hogy az mennyi rengeteg munka és időráfordítás.
De a tányéralátétet mindenesetre meg kell próbálnom, mert az a házi feladat :o)

Zöldség- és gyümölcsgyár

Violini a blogjában zöldség- és gyümölcsgyári munkásokat keresett. Az ötlet nagyon tetszett, viszont úgy voltam vele, hogy kinek is készítenék én ilyesmit, hisz az én gyerkőceim már nem játszanak ilyesmivel, Anitámat is inkább a készítése érdekli, mint a velük való játék.

Aztán lapoztam a naptárban és jött az ötlet, hogy Sógornőm 2 éves unokájának szülinapjára készíthetnék én is ilyen apró kis ajándékokat.

Két este alatt majdnem sikerült is felzárkóznom, a tojásom még hiányzik :o)

A Családomon teszteltem a felismerhetőséget. Az eper egyértelműen felismerhető volt mindenki számára:

A tökömmel már adódtak problémák. A férjem szerint éretlen paradicsom, a gyerekeim csak simán rákérdeztek, hogy ez mi? Hááát, ilyen :o)

A gomba és a paradicsom is 100 %-ban felismerhető volt:

A sárgarépát mindenki egyértelműen megnevezte, nos a petrezselyem már megosztotta a Család tagjait. A férjem állította, hogy ez jégcsapretek :o)... No, nem baj, ez az a zöldség, ami az lesz a Kislánynak, aminek akarja :o)

Határtalanul

Fantasztikus, élményekkel teli nap volt a tegnapi. Reggel 6-kor indultunk egy kisbusszal... Már a buszon megismerkedhettem a leendő foltos csoporttársaimmal. Meg kellett állapítanom, hogy vidám, cserfes kis társaságba keveredtem... :o)

Amikor megérkeztünk és beléptünk a kiállításra, szemem-szám tátva-maradt. Ennyi gyönyörűséget egy helyen. Csodálatos munkák voltak kiállítva. Fantasztikus látvány volt. Csak egy-kettőt emelnék itt ki, amelyek nekem különösen tetszettek... de persze képtelenség igazán megmondani, hogy melyik volt a legszebb...

A többit a képtáramban meg tudjátok nézni, mert persze a fényképezést sem tudtam abbahagyni...

A kiállítás fénypontja számomra az volt, hogy végre személyesen is találkozhattam kedves blogos ismerősökkel Ezkrisztivel, Marikával, Borcsamamával és Mmamával...

Az úton hazafelé már egy jóságos tündér is vigyázott rám, bár akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy ki van a hatalmas csomagban, amit Mmama ajándékozott nekem a kiállításon.

Bemutatom nektek Jázmint, aki ezentúl a varrásban fog nekem segédkezni... Az egyik kezében egy centi van, a másikban tűpárna ... és képzeljétek 110 cm magas.... dehát beszéljenek a képek:

A kiállítás után volt két óra szabad-program. Mindenki arra ment, amerre gondolta. Mivel a Hősök terén rakott ki bennünket a buszunk, gondoltam a környéken sétálok egy kicsit, egyedül. Annyi sok érzés kavargott bennem egyszerre a látottak után, hogy jólesett egymagam sétálgatni a Hősök terén és a Városligetben. Amikor már nagyon fáztam beültem egy kis kávézóba és egy forró tejeskávé mellett üldögéltem a buszindulásig....

Fantasztikus nap volt!!

Márton 2.

Aki a korábbi bejegyzéseknél elég szemfüles volt, láthatta, hogy a fiókomból 4 libaláb kandikált ki. Nos, a másik két láb gazdája ma érkezett el végleges otthonába, Monikához, aki a szülinapos játékom szerencsés nyertese volt.

Monikától tudom, hogy szintén a Márton névre keresztelte. Az ő ruháját egy apró keresztszemes mintával díszítettem.

Itt még együtt üldögélt Márton 1. és Márton 2. a könyvespolcomon:







Vasárnap Márton 1. is elköltözik Dia Barátnőm otthonába, így hamarosan Mártontalan leszek. Megszerettem őket... :o( de tudom, hogy mindketten szerető gazdikhoz kerüln(t)ek!


Gyönyörű táskáért játszhattok Julcsy-nál!