A második

szatyor is elkészült. Ez a szatyor egy fiatalabb Zsuzsáé lett, így kicsit élénkebb színeket választottam hozzá és mivel szereti a kockásat, ezért a szegéshez egy Colette-től vásárolt kockás ferdepántot használtam.

Ennek a szatyornak a mérete is más, kicsit kisebb, mint az előző, a pántja viszont hosszabb, így vállra-akasztva is hordható.

Kalex-től díjat kaptam:

Nagyon szépen köszönöm!

A harmadik szatyor a hétvégén fog elkészülni, mert csak hétfőn tudom majd átadni.

A hétvégén fogom megvarrni a bugyis neszit is a varrószakkör keretében és fényképezem majd a kézi applikálás menetét is azoknak, akik esetleg onnan szeretnék megtanulni, vagy csak kiváncsiak rá, hogy én hogyan készítem! :o)

Készülődés

Zsuzsanna napra készülődök. Összehajtható szatyrokat varrok. Ez az első.

Bálint napi maci

Tegnap este elkészült a macim Rita varrószakkörös felhívására.

Szivecskés anyagból készült ez a pincér-lánynak öltözött aprócska mackó. Kapott egy csipkés szélű kis köténykét és egy kis virágot is a "hajába", valamint egy masnit a nyakába.







Köszönjük Rita!

Lidércke játszani hívott, kérdéseket tett fel nekem:

1. Ha nyernék a lottón ...
... megpróbálnám bebiztosítani a gyermekeim jövőjét. Persze ez attól is függ, hogy mekkora összeget nyernék. Ha nagyon-nagyon sokat, akkor befektetném és a kamatokból próbálnék megélni, így nem kellene dolgoznom járni, csak varrnék.. és varrnék. Itthon maradnék a CSaládnak! Aztán szeretnék még valamely alapítványnak is adni belőle, mert a városban járva kelve is nagyon megvisel, hogy napi szinten szembesül az ember az utcára került hajléktalanokkal, akik kenyérre valóért könyörögnek.

2. Rossz szokás...
Imádom az édességet. Jó lenne leszokni a csokiról... és jó lenne a házimunka végzése közben nem mindig arra gondolni, hogy mi mindent kell még csinálnom :o)

3. Koffein...
Minden reggelt egy 3 az 1-ben kávéval kezdek. Imádom az illatát, az ízét.

4. Színeim...
Igazán kedvenc színeim a sárga és a narancs-sárga. Inkább a hangulatomtól függ, hogy mely színekkel dolgozom éppen, vagy milyen színű ruhát veszek fel reggel. Fekete ruhát nem hordok, max. nadrágot... Remélem még egy jó darabig nem is kell újra feketében járnom.

5. Mi van most rajtam...
Leginkább a majré... :o)) hogy a helyett, hogy a vasárnapi ebédet főzném itt ülök a számítógép előtt. Na, de tudom, hogy a ruházatra volt kiváncsi a kérdező... Sötétkék szabadidő nadrág, világoskék póló, sötétkék pulóver. Jéééhh, ma kék vagyok!

6. Háziállat...
Egy kutyusunk és három cicánk van.

7. 10 év múlva hol látod magad...
Ülök a varrógép előtt és gyönyörűbbnél gyönyörűbb dolgokat varrok! Van egy bolt a városban, ami csak Abile által készített termékeket árul... :o))) Nincs főnököm! Magam dolgozom magam és mások örömére is! :o)) Álom, álom ... édes álom!
No, de vissza a földre!

8. Legutóbbi nagyon jó élmény...
Ma reggel felébredtem és ragyogóan sütött a nap! A családom többi tagja már ébren volt, tévéztek a nappaliban, csendben, hogy Anyát fel ne ébresszék! :o) Amikor átmentem hozzájuk, kinevettek, hogy én voltam az utolsó ma reggel, én aludtam legtovább... de ollllyan jó volt!

Akiket tovább faggatnék:

Lonci

Noémi

Mmama

Julcsy

Leda

Újratanulom ....

... az elfogadást.

Most épp a hóval gyakorlok. Mostanra már talán a tél szerelmesei is nagyon várják a tavaszt és a meleget. Én is így vagyok ezzel, de úgy döntöttem, hogy nem bosszankodom tovább azon (sem), hogy mekkora hó esett az elmúlt napokban. Elfogadom és megpróbálom megtalálni a jót benne. Mivel ma reggelre ragyogóan süt a nap, így a dolgom is könnyebb. Takarítás közben eszembe jutott, hogy Nagymamám régen ilyenkor mindig kivitte a szőnyegeket a friss hóba és jó alaposan beleverte őket a színükkel lefelé. Neki volt ehhez egy "speciális" szerszáma is, valamiféle nyeles poroló, a nevére már sajnos nem emlékszem. Ma én is kivittem a szőnyeget. Dejóóó, hogy ennyi hó van! :o) Szerszám híján Dávid négykézláb püfölte bele a hóba és olyan csodaszép lett, hogy csak na! Olyan gyönyörűek lettek a színei, mint újkorában és az illataaaa!!

Hamár a gyerkőcök kimentek a hóba, kedvet kaptak egy kis játékhoz. Iglut építettek Anita nagy örömére! Fényképeket majd nála láthattok!

A héten esténként megint inkább csak hímeztem - valahogy nincs kedvem mostanság a CSaládtól külön a varrókuckómba vonulni a hétköznapokon - és nekiláttam Barbi székely mintájának újból. Most egy saját festésű anyagra varrom saját festésű fonallal.

És egy idézet :

"Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."
	Arthur Golden

Már megint...

... varrtam egy pikk-pakk tárcát. Úgy látszik, amíg - gond esetén - más elszív egy cigit, vagy eszik egy tábla csokit... én gyógyírként varrok egy pikk-pakk tárcát. Annyira szeretem készíteni...

Lehet, hogy ti már unjátok?? :o) Ő is a Meskán.

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. - Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. - És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? - Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa. - Na és a szerelem? - A szerelem színe a telihold. - Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag. Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

Alkyoni Papadaki

Szemüvegtok...

... vagy tolltartó? Nem tudom... :o) Egy japán újságban láttam a képet és a hozzá tartozó leírást, nagyon megtetszett, így a hétvégén meg is varrtam. Kettőt készítettem belőle, az egyik kicsit merészebb színösszeállításban, mert több benne a lila. A másikban inkább a sárga az uralkodó szín.

A belsejét mindkettőnek hurkolt pamut anyaggal béleltem, hogy puha legyen, ne karcolja meg a szemüveget. Mágnes-zárral csukható.

A két vége egy egy yoyó, a közepükben lila gombbal.

Mindkettő a Meskán!

Székely Sal

A Barbi által megálmodott és sok-sok munkával létrehozott Székely Sal-hoz én is csatlakoztam. Mivel volt itthon még egy nagyon szép kékes, felhős Aida anyagom, arra kezdtem el hímezni. Az anyaghoz igazítva a zöld színeket a kék két árnyalatára cseréltem!

Sajnos a nap ma reggel nem sütött - és ahogy elnézem ez a havazás egész estig eltart majd - de a fényképezéshez kivittem a hóba egy kicsit az eddig elkészült mintát:

Kiváncsian várom a folytatást!

Drága Elitől egy díjat kaptam! Nagyon szépen köszönöm és itt is szeretnék Neked mielőbbi teljes gyógyulást kívánni!

Akiket szeretnék megajándékozni ezzel a díjjal:

Barbi, Silerika, Zsukka, Noémi, Edige

Ezen a héten ...

... szinte alig ültem a varrógép elé, inkább a keresztszemest varrtam megint egy kicsit esténként. Kedden voltam a Csoportban. Nagyon jól éreztem magam. Elvittem a pikk-pakk tárcákat megmutatni és vittem hozzá a leírást is, több példányban. Sokan fogják elkészíteni a közeljövőben, mert tetszett nekik, nekem pedig igazán jó érzés volt, hogy tudtam vele örömet szeretni. A japán táska az ügyesebbeknek már elkészült, jó volt látni, megfogni, megforgatni, hogy majd milyen lesz, ha készen lesz.

Pénteken volt Dávid szalagavatója. Jópofa táncos műsorral és énekkel készültek erre a neves alkalomra... Mi felnőttek a szalagtűzés után eljöttünk, hogy a fiatalok nyugodtan bulizhassanak... Persze, amíg Dávid haza nem ért - úgy éjfél körül - a kocsival, nem tudtam aludni... Ezt még egy kicsit szoknom kell... :o)

A mai nap megint kirándulással telt. Hatalmas hó esett az elmúlt egy-két napban, így megint megcéloztuk a Mecseket, most a Tubes kilátóhoz indultunk. Az erdő gyönyörű volt, de iszonyatos hideg is. Olyan erős szél fújt... mintha nem is lett volna rajtunk kabát... Persze, ha az ember hegynek felfelé gyalogol, akkor előbb utóbb átmelegszik :o)

A körsétányról terveztük megközelíteni a kilátót. Ahol a gyerekek szűz havat találtak, nem tudtak ellenállni egy kis hóangyalkázásnak... Ez Dávid angyala :o)

A Barátainkkal mentünk és egyikük fantasztikus ötlete volt, hogy a rövidebb úton menjünk, ami egy kicsit meredekebb ugyan, de hát így hamarabb felérünk.

Emlékezett rá, hogy van valahol egy meredek, de tiszta rész, amin fel lehet sétálni. Hááát, lehet, hogy ez a rész régen tiszta volt, de most igen rendesen benőtte a vadrózsa...

Elindultunk... kétlábon...

Néhány méter megtétele után azonban olyan sűrű lett a bozótos, hogy nem tudtunk átjutni rajta, ráadásul a kabátunkba, nadrágunkba kapaszkodtak a tüskék... Az út további részét hol négykézláb, hol hason kúszva, dőlve a nevetéstől... tettük meg. A fényképek közléséhez az érintettek nem járultak hozzá :o) A ruhánk csupa hó volt, a hajunk, a kesztyűnk, a csizmánk elázva... Iszonyatos jeges szél fújt fent a kilátóban, persze a kilátás azért valamelyest kárpótolt bennünket:

A kilátó korlátja:

Mire lejöttünk a kilátóból, Dávid farmerja kővé fagyott... Ha rátette a tenyerét néhány másodpercre, megmaradt a helye:

Lefelé jövet az út egy részét szánkón tettük meg és megálltunk egy kisebb kilátónál, mi csak kis Tubesnek hívjuk. A kilátás innen is gyönyörű:

Ezt Dávid fotózta, naplementés beállítással:

Nagyon összefagytunk ma, és igencsak jólesik itthon ülni most a meleg szobában, de szerintem nem igazán fogjuk elfelejteni a "négykézlábas" kirándulásunkat! :o)