Optimista

vagyok a jövő évet illetően. Jelentkeztem Veronikánál. Remélem, hogy jövőre is marad időm egy kicsit keresztszemest is varrni, legalább egy kevéske... mert annyira szeretem...

Játék

A kép innen.

2008. november 1-jén kezdtem el blogot írni. Mostanra már tudom, hogy jó döntés volt. Sok új barátot találtam az internet segítségével, sok mindent tanultam. Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok, hogy kiváncsiak vagytok a bejegyzéseimre. Szeretnék megajándékozni közületek valakit, ezért gondoltam játékot hirdetek.

Nincs más dolgod, csak jelezni itt a megjegyzésben, hogy szeretnél játszani.

Sorsolni november 1-jén fogok, este 6 órakor.

Magyarlukafa

A hétvégén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a vasárnapot Magyarlukafán tölthettem a Vendel napi búcsúban. A hangulat, a környék fantasztikus volt. Kicsit, mint ha egy másik világba csöppentem volna. Már nagyon sokszor éreztem, mégis mindig meglep, hogy micsoda összetartás, segítőkészség, jó hangulat van jelen ott, ahol sok-sok kézműves van együtt, legyen az akár vásár, közös alkotás, vagy találkozó.

A vásárba látogatók jó hangulatáról többek közt a Stella Polaris Társulat színészei is gondoskodtak. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk és bár nem volt rekkenő hőség, de nem esett az eső.

Köszönet és hála a kedves ismerőseimnek, hogy lehetőséget kaptam ott lenni.

Őszi színek

Ezt a terítőt még a Szőlő és bor ünnepére készítettem, de nem éreztem késznek, valami hiányzott róla. Így most került rá még néhány aprócska virág.

A foltvarró csoportunk a héten sütőtök szépségversenyt hirdetett. Én majd ezekkel nevezek:

Köszönöm, hogy sokan nyilatkoztatok a blogom betölthetőségét illetően. Próbáltam az oldalsávban szereplő képeket minimalizálni, így talán gyorsabb lett valamivel.

Közvéleménykutatok

Itt jobbra fent. Köszönöm :o)

Szétszedhető kutyus

A szétszedhető baba mellé Barátnőm kérésére készült egy szétszedhető kutyus is. A szemei és a farka tépőzárral, a fülei és lábai patenttal rakhatóak fel a testére. Fejétől a farkáig 90 cm. Ruhát nem kapott csak egy kockás kendőt a nyakába. Bízom benne, hogy "őt" is szeretni fogják majd a gyerkőcök.

Egy nagyon kedves ismerősöm jelezte, hogy nagyon lassan jön be a blogom oldala és sokszor nincs is türelme kivárni, amíg betöltődik. Szeretném kérdezni, hogy van e még esetleg, aki szintén észlelte ezt a blogommal kapcsolatban, esetleg tudtok e rá valamiféle megoldást, mi lehet az oka?

Előre is köszönök minden visszajelzést és segítséget.

Ui.: Az előző bejegyzésemhez csak annyit, hogy mostanra már a Fogyasztóvédelem hivalatos levele is a kezemben van a garanciális szervizeléssel kapcsolatban, amely szintén megerősítette amit tudtunk is. A garancialevélen megjelölt szakszervizek nem kérhetnek semmiféle költségtérítést a garanciális javításért!

Végre otthon

van már a varrógépem. Szerdán éjjel már nagyon rosszul aludtam. Álmomban a varrógép-szerelővel vitatkoztam. Ennek megfelelően csütörtökön igen fáradtan, nyűgösen ébredtem. Még a délelőttöm nagyrészét is ebben a rossz hangulatban sikerült eltöltenem, újabb telefonok, emailek az ügy megoldásának érdekében.

Aztán jött Marcsitól egy üzenet, amiben azt írta, hogy nyertem nála egy gyönyörű, saját készítésű ékszert. Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy nem harcolok tovább, annyi energiát fektettem az elmúlt néhány napban az igazam bizonygatásába, úgy éreztem magam, mint aki lefutotta a maratoni távot. Kész, vége... legyen, aminek lennie kell. Innen már jöhetnek a jó dolgok! :o)

Ebéd után felhívtam a szerelőt, mert csütörtök, péntekre ígérte, hogy elkészül.

- De jó, tényleg van telepátia, mert most akartam hívni, hogy elkészült a varrógépe. - ezzel vette fel a telefont.

Persze, hogy kora délután már mentem is a gépért. Elmondta a költségeket: az alkatrész és a garancia-levél postaköltsége oda és vissza, a javítás munkadíja, rendbetette, kitakarította, megolajozta... Amikor azt mondtam, hogy úgy tudom a munkadíj költsége benne van a garanciában, akkor csak annyit mondott:

- Hát ha így akarja, legyen így.

Végül 2.000,- Ft-ot fizettem a postaköltségre és a takarításért, olajozásért...

Hazafelé gondolkodtam, de nem éreztem különösebb elégedettséget... Azt sem, hogy átvertek volna... Csak örömet éreztem, hogy a gépem végre hazakerül, épen, egészségesen, tisztán... és végre varrhatok...

"A küzdelem a világunk sajátsága, a versengés az evolúció fő hajtóereje. Megtanulni küzdeni a helyünkért, elfogadni, hogy olykor nyerünk, olykor veszítünk. Nem kell mindenkinek, minden hatásnak engedni, hanem annak tudatában, hogy mit akarunk, tudni kell nemet mondani. Aktív életet kell élni: konkrét küzdelemben részt venni pl. sport, vita, konfliktusok, stb. Hasznossá tenni magunkat, az anyagot alakítani faragás, vágás, stb. révén, amely kézzelfogható bizonyítéka, hogy hatással vagyunk a világra."

Idézet innen.

Elkészültem

Barbi Székely mintájával. Nagyon szerettem varrni és örülök, hogy egy másik színösszeállításban is elkezdtem, mert most még azt fogom varrogatni. Úgy gondoltam, hogy terítő készül majd belőle, színben hozzá illő textillel szeretném körbekeretezni.

Az újabb fejlemény

Ma beszéltem a Varrógépcentrum-mal telefonon. Nagyon készségesek, segítőkészek... Most sajnálom, hogy nem lakom közelebb. Szerintük is az lenne a garanciális javítás lényege, hogy minden ingyen van benne. A munkadíj, az anyag, a szállítás. Ők ezt így is csinálják. Eddig úgy tudták, hogy a vidéki szerződéses szervizek is így csinálják, mert soha nem volt még ilyesmire panasz. Annyit tudnak tenni, hogy felhívják a Mestert, beszélnek vele, hogy mit kellene tennie, de NEM UTASÍTHATJÁK semmire, mert MASZEK, tőlük független vállalkozás és mivel a gépet sem nála vettem, hanem Pesten, a többi már csak a jószándékán múlik ! Nem vagyok egy asztalra-csapkodós típus... lehet, hogy az a baj. Az egymással kötött garanciális szerződésükhöz nyilván semmi közöm, de azért kiváncsi lennék, hogy mi a manót tartalmazhat, ha nem azt, hogy egy adott szituban egyformán cselekszenek...

Kicsit elkeseredtem

A kép innen: http://www.kepeslap.com/show.asp?imageid=35639&userid=3806

Ma elvittem a varrógépemet a szervízbe. Vittem a garancia-papírját is vele, mert meg voltam győződve róla, hogy mivel még kb. 1 évig garanciális ebbe minden belefér. Megjavítják és vihetem majd haza. Sajnos a led-csere nem lesz ilyen egyszerű. Az alkatrészt Budapestről kell megrendelni hozzá a Varrógépcentrumból, mivel ott vettem a gépet. A led maga valóban nem fog pénzembe kerülni, de a szállítási költséget már nekem kell megfizetnem, sőt a munkadíjat is. Amikor megkérdeztem, hogy kb. mennyit fogok fizetni, a szerelő azt válaszolta, hogy 4.000,- Ft az óradíja, de nagyon fog vele igyekezni. Bevallom izgulok egy kicsit, hogy sikerül e minden gond nélkül kicserélni a ledeket, hogy elég gyorsan fog sikerülni... és hogy több évet ki fog bírni az én Berninám újabb javítás nélkül. Azért jó dolog is történt ám... találkoztam egy édes óriási kutyussal... Artúrral

Amíg nincs itthon a varrógép, addig kötök, horgolok, hímzek... egy kicsit vigasztalódom.

Gondolataink

teremtő ereje! Ez jutott eszembe tegnap este, amikor leültem a varrógépemhez. Nyár óta sokszor eszembe jutott már, hogy mivel 2 éves lett a gépem, ráférne egy "doktor" által elkövetett igazi nagytakarítás. Aztán igazából soha nem találtam kellően megfelelő időpontot, mert nem tudtam volna elképzelni, hogy akár néhány napra is ott kell hagyjam Bendzsikémet (született: Bernina E92c) a szervízben. Nos.. most még is csak kénytelen leszek, mert tegnap este a tű feletti két aprócska led iszonyatos villódzásba kezdett, zenére. Mivel szólt a rádióm is és egy hosszabbítóból működnek mindketten először még mókásnak is találtam, hogy ütemre villogott, és azt hittem, hogy a közös dugalj a bűnös. Sajnos a rádió kikapcsolása és kihúzása után, néma csendben sem hagyott alább a két kis apró led tánca. Felhívtam az "orvost" és néhány napra kórházba kell vonulnia az én drágámnak... Majd csak kibírom nélküle valahogy... Pedig annyi mindent kellene varrnom :o)) De hétfőig még varrok... diszkófényben! Csak ne gondoltam volna annyit rá, hogy el kéne vinnem...

“Létének törvénye határozza meg minden embernek, hogy hol tart életútján: a gondolatai, amelyeket jellemébe épített, juttatták oda, és életének rendszerében nincs egyetlen véletlen rész sem, hanem minden egy tévedhetetlen törvény működésének eredménye. Egészen addig, amíg egy ember magát külső körülmények teremtményének tartja, sodródni fog a körülményekkel; de amint ráeszmél, hogy ő teremtő erő, és képes rendelkezni lényének rejtett talaja és magjai felett, amelyekből a körülmények kifejlődnek, saját maga irányítója lesz. Azt, hogy a külső körülmények a gondolatokból nőnek ki, minden ember tudja, aki egy ideig gyakorolt önkontrollt és tisztulási folyamaton ment keresztül, hiszen azt tapasztalta, hogy körülményei pontosan olyan mértékben változtak, amennyire mentális állapota változott.” (James Allen: As a Man Thinketh)

Iszapkatasztrófa

Napok óta döbbentem nézem a híradásokat. Ezt nem is lehet felfogni...
Segíthetünk. Részletek itt.

Egy kedves kezdeményezés

Egy nagyon jópofa, kedves játékot hírdetett meg Figurka!

Sajnos

a hétvégi vásárt elmosta az eső. A múlt héten a vásárra készült új dolgok így most lassan felköltöznek majd a Meskára.

A fényképekért köszönet Dorkának!

Szőlő és Bor Ünnepe

Szeretettel meghívunk benneteket a szeptember 26-án megrendezésre kerülő Szőlő és Bor Ünnepére! További részletek itt olvashatóak.

Lidérckével közös sátorban fogunk árulni a Széchenyi téren (@X, köszönöm), várunk benneteket!

Renáta

hozzám költözött! Nagyon köszönöm Drága Magdi! Kimondhatatlan az örömöm... Ő az idei első születésnapi ajándékom.

Holnap leszek 42 éves... Ezen a napon is Édesanyámnak mondanék köszönetet, hogy itt lehetek. Mivel elmondani már nem tudom neki, így hát gondolok rá... sokszor... sokat!

Édesanyám emlékére

Sok éve, hogy szíve nem dobog,

S én azóta csak arra gondolok,

Miért is döntött ily fájón az ég,

Hisz annyira kellett volna még.

Kellett volna még a drága, jó Anya,

Gyermekemnek drága jó Nagymama.

Az életben egy békés kis sziget,

Kiönteni egy gonddal telt szivet.

És kellett volna sokkal több idő,

Meghálálni mindazt, amit ő

Értem és értünk áldozott,

S hogy életembe ennyi fényt hozott.

Csak az vigasztal éjszakákon át,

Hogy elmesélhettem a Nagymamát,

S ha szenvednem kell néha kínokat,

Ő láthatatlan kézzel simogat.

Köszönöm hát drága jó Anyám,

Hogy életedben gondod volt reám.

S mert meghálálni sajnos nincs remény,

Emléked míg élek őrzöm én.

(forrás: http://www.otvenentul.hu/)

Virágos kedvemben...

Biztos vagyok benne, hogy az, hogy épp melyik anyagokat vesszük le a polcunkról, miből van kedvünk épp alkotni, az tükrözi az aktuális lelkiállapotunkat. (Persze, ha nem épp rendelésre, kikötésekkel készül valami.)

Ez a virágos anyag "akadt a kezembe" egyik este és bár magamtól nem biztos, hogy a rózsaszínt a bordóval bátran társítottam volna, de így hogy az anyagon jól megférnek egymással, én is raktam hozzá egy kicsit a saját festésű anyagomból. Most használtam először a vállpánt hosszának szabályozásához a csatot. Egy kicsit "puskáznom" is kellett egy "gyári" táskáról, de sikerült. :o)

Bár a fazon és a cipzárbevarrás sokban egyezik a lila táskámmal, ezt most kicsit nagyobbra varrtam.

A fényképezéshez még kihasználtam a jó idő és a zöld fű adta lehetőségeket...

Szerelem...

Egy bimbódzó kapcsolatnak lehetünk szem- és fültanúi. Amíg ki nem derül, hogy hírtelen fellángolásról vagy örök szerelemről van e szó jelen esetben, addig a zeneiskolától béreljük a hangszert. Én drukkolok, hogy sokáig tartson, mert szívesen hallgatom... már a próbálkozásait is ... :o))