Egyik büszkeségem

Olyan büszke vagyok rá!

A 600.

Néhány napja vettem észre, hogy ez lesz a 600. bejegyzésem a blogon. Nem tudom, hogy ez egy blog "életében" soknak számít-e, nekem hosszú időnek tűnik, ami eltelt azóta, hogy az internetes napló írásába kezdtem egy új hobbi, a foltvarrás miatt.

Ha végiggondolom, hogy milyen sok mindent tanultam a foltvarrás elsajátítása közben, egészen hosszú listát tudnék írni. Ha csak a legfontosabbakat említem:

- megtanultam, hogy egy elkezdett munkát nem kell, nem szabad összecsapni csak azért, hogy minél hamarabb elkészüljek vele, mert nem is a végeredmény adja a legnagyobb örömöt, hanem az alkotás folyamata

- ebből következik, hogy megtanultam minden másban is magát a folyamatot szeretni és teljes odaadással figyelni és nem már alkotás közben a végeredményre koncentrálni... pl. főzés, takarítás, kertészkedés. Nem kell, hogy miközben csinálok valamit már az járjon a fejemben, hogy "Atyaég... még mennyi minden mást is meg kell csináljak!" A "most"nak, a pillanatnak szentelem a figyelmemet, teljes mértékben átadva magam annak, amit épp csinálok. Ehhez is kellett a foltvarrás, hogy rájöjjek mennyire fontos ez, mert így lesz igazán szép, amit varrok, finom amit főzök... :o)

- megtanultam a pontosságot, a precizitást. Ha nem érzem jól magam azért, mert otthagyok egy jól látható hibát, akkor inkább visszabontom..., inkább újra nekilátok, hogy azt úgy tehessem le a végén, hogy most már kész, most már elégedett vagyok vele. Persze még így is akad egy-egy aprócska hiba, de mint minden foltvarró tudja: Tökéleteset csak Isten alkothat! :o)

- megtanultam, hogy a saját szememmel, megérzésemmel alkossak. Nem lehet mások elvárásai alapján, - a "Tetszeni fog neki?" "Mit fog szólni hozzá?" érzéssel nekilátni egy munkának. Ha nekem tetszik, ha én szeretem már miközben csinálom, ha benne van minden tudásom... akkor tetszeni fog a megajándékozottnak is, mert szívvel-lélekkel készült.

- megtanultam elfogadni a kritikát, hisz az nem ellenem szól, sőt, inkább jószándékú segítség lehet, vagy egy más vélemény, mint az enyém... De hát olyan sokfélék vagyunk, ugye?

No, de elég is a felsorolásból... biztos vagyok benne, hogy sok száz, sok ezer foltvarró van még a világon, aki ugyanezt éli át a hobbiját művelve. De továbbmegyek... talán nem is csak a foltvarrókra igaz, hanem minden emberre aki naponta alkot, létrehoz valamit (legyen az akár egy zöldbabfőzelék vagy egy almáspite) és azt olyan odaadással, teljes figyelemmel teszi, ahogyan csak lehet, egyszerűen azért mert jólesik!!! Mert amíg alkotunk, addig megszűnik a világ körülöttünk, addig eltűnnek a problémák az életünkből.

Én 3 hete - konkrét, igen megrázó munkahelyi élmények hatására - úgy döntöttem, hogy nem nézek tévét és rádióban is csak zenét hallgatok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy esténként a világ összes baját a nyakamba zúdítsák... amikor van megoldandó gond és baj mindenkinek épp elég a saját közvetlen környezetében is. És tudjátok?? Nem hiányzik! Lehet azt is mondani, hogy ó boldog tudatlanság... vállalom! Azóta esténként varrok vagy olvasok!

Pl. ezt:

Anitának hoztam el a könyvtárból, aztán beleolvastam és nem tudtam letenni. Könnyed, szórakoztató, ifjúsági irodalom. Mostanra már mindketten a 2. részét olvassuk és még van legalább 4 !

Nos, ha ennyi hablaty után még maradt itt velem valaki :o)) akkor a 600. bejegyzés méltó ünneplése kapcsán szeretnélek megajándékozni benneteket! Aki szeretne velem játszani, csak annyi a dolga, hogy hagy itt nekem egy megjegyzést 2012. július 1-ig! Aznap este fogok hazaérkezni a 3 napos Faddi varrótáborból és sorsolok... kipihenten, feltöltődve!

Legyen olyan a hétvégétek amilyennek szeretnétek!

Küldj egy virágot!

A felhívás részleteit itt olvashatjátok!

Hétvégi programok

Az elmúlt hétvégén több, igen kellemes programon is volt szerencsém részt venni.

A "Varrjunk a szabadban" program keretében csoportunk a pécsi Sétatéren varrt. Itt még a "kora reggeli" készülődés látható. Nem voltam ott túl sokáig, mondhatnám épp csak... :o) de minden perc öröm, amit a varróslányok társaságában tölthetek.

A másik, szívemnek kedves program a Baranya Táncegyüttes 45 éves fennállásának ünnepi műsora volt a pécsi Harmadik Színházban. Egy aprócska részletet itt láthattok belőle. Hogy miért is olyan kedves nekem ez a fellépés? Nagyfiam barátnője táncol az együttesben. A videón a legszőkébb, legmagasabb lánykát keressétek a szemetekkel. :o)) Óriási sikerük volt, a teremben iszonyatos meleg, vastag, sok réteg ruhában! Hatalmas élmény volt 3 és 1/2 órán keresztül.

Ez a táska pedig 2 napja készült:

Azt hiszem ebből az anyagból, más színűvel párosítva ez már a 4. darab. Viszont ez az első, amely cipzárral készült. A dupla fül továbbra is nagyon praktikus megoldás, viszont a napokban fedeztem fel, hogy az Ikeás szatyrok is épp így vannak kitalálva. :o))

Terápiás varrás

Az utóbbi néhány napban készültek ezek a neszeszerek ...

és egy tolltartó, a tavaly Faddon tanult fonalas, díszítő technikával:

Kedden a varrócsoportunkban vendégünk volt Dobray Zsuzsa, Kanadából. Járja az országot és lelkesen tanítja az általa kifejlesztett gyors-technikákat. Gyönyörű munkái vannak:

De ez a szépséges munka tőle...

most már az enyém :o) és befejezésre vár.

Nagyon kellett a lelkemnek a héten a varrás, az új technikák elsajátításának lehetősége, a sok varrniszerető varrótársam közelsége és kedves szava, Barátok bíztató érdeklődése, telefonja.

Hálózsák

Benedeknek készült egy hálózsák, hogy a forró nyári napokon is legyen rajta valami kis könnyű, puha "takaró".

A maci Anita rajza alapján került rá, a patentokat pedig Dávid bűvölte a helyükre, így lett családi összefogással a kicsi Benedeknek hálózsákja.

Az egyik oldalába cipzár került, hogy könnyebben bele lehessen bújtatni a kis örökmozgót.

Új könyvtár

Pécsett, a Király u. 9. alatt nyílott egy új könyvtár! Még érezni a frissen festett falak illatát és mellé a sok könyv látványa!!! Kell e ennél több, hogy szép nap legyen a mai?

És lehet még fokozni:

Táskafesztivál!!

Kottafejek és levendula

Anitám gitár-tanárnénijének készült ez a hangjegy-mintás tolltartó, névnapjára:

A levendulás anyagokat még tavaly vettem. Most - így tavasszal - igazán öröm volt újra elővenni őket, hogy két kedves kolléganőmnek készüljön belőle neszeszer:

Aki kitalálja, hogy miből készülhetett ez a szivecske és perec... nos, annak vagy van egy 6. osztályos gyermeke, aki technikából házi feladatot kapott, vagy nagyon ügyes! :o)

A házi készítésű "műanyag" ugyanis tejből és ecetből készül. Nem gondoltam volna, de néhány nap alatt valóban teljesen megkeményedett a belőle formázott szivecske és perec. Azért ezzel a technikával elég hosszadalmas lenne pl. műanyag tányérokat vagy kerti széket készíteni. :o)

Rendszeretet - "rendszer etet"

Amikor egy-egy nagyobb munkán dolgozom, vagy határidőre kell elkészülnöm, akkor a varrókuckóm néhány óra leforgása alatt szinte a feje tetejére áll. Persze olyankor kb. tudom, hogy mit hová tettem éppen, de amikor elkészülök, visszatarthatatlan vágy lesz úrrá rajtam, hogy rendbe tegyem, elpakoljam, rendszerezzem a varráshoz szükséges anyagokat, kellékeket.

Teljesen így működöm a főzéssel is. :o) Csak akkor tudok igazán nyugodtan nekilátni a főzésnek, ha előtte a konyhában elpakolom ami esetleg elől maradt, vagy amit épp a család hagyott a pulton, elmosogatok és elteszem a tiszta edényeket, tányérokat, egyéb kütyüket.

Nem gondolnám magam különösebben rendmániásnak, de valóban akkor érzem jól magam, ha rend van körülöttem. Ez persze valószínűleg a munkámból is adódik, hisz napi 8 órában iratokat rendszerezek, veszek elő és teszek a helyükre, hogy is működhetne ez nagy összevisszaságban. Időnként persze lehet, hogy a családom agyára megyek azzal, hogy - Légyszi pakold el a ruhádat! Vidd a szennyesbe, amit levetettél! Jó lenne a szobádba vinni, amivel már nem játszol!

Tegnap miközben az anyagaimat rendszereztem színek szerint a polcokon nem is gondoltam semmi másra, csak gyönyörködtem az anyagokban, simogattam, egyformára hajtogattam őket. :o) Jóleső érzés volt végignézni rajtuk, amikor elkészültem. Elolvastam ezzel kapcsolatban egy cikket is, mert aztán kicsit aggódva gondoltam vissza arra a néhány órára, amit ezzel az elmélyült tevékenységgel töltöttem. Megnyugodtam... talán nem teljesen beteges még ez a dolog nálam. Ugye, ti is így gondoljátok?

Keresztelőre

Dia Barátnőm keresztanya lett. A kis keresztfiának, Bencének készült ajándékba egy ágytakaró, egy kispárna és a kiságya végére egy zsebes tároló. Jó egészséget kívánok neked Bence!