Oldalak

2014. július 20.

Tábori jelentés

Az idei faddi tábor is nagyon jó volt, ahogy mindig is. Semmihez nem hasonlítható az az érzés, amikor összejövünk alkotni. Három nap a varrógép mellett, jó társaságban. Megtanultuk a lyukas technikát, amellyel aztán táskát, terítőt készítettünk. Az idő éppen kellemes volt a varráshoz.


 A táskám ilyen



a terítőm pedig ilyen lett:



A táborból vasárnap délután jöttem haza, este pedig Anitámmal utaztunk tovább Budapestre. Ott is fantasztkus három napot töltöttünk el. Első nap állatkertezés... kedvencem ez a csókos szájú volt. :o)


Második nap a Parlamentet néztük meg kívül-belül.


A városnézés után belefért még az időnkbe egy kis gyöngyboltozás, gomb-boltozás és nagy örömömre eljutottam végre Cserhegyiékhez is. Már nagyon sokat hallottam róluk és vágytam rá, hogy egyszer beléphessek a boltjukba. Szebbnél - szebb anyagok, hihetetlen árukészlet. Valószínűleg ilyen lehet a foltvarró menyország is.


Harmadik nap délelőtt még elmentünk az Ikeába. Rengeteg élmény, jó hangulat... így telt el 1 hét. Köszönet érte a táborozóknak és Adriennek, aki Budapesten szállást és kíséretet biztosított nekünk!

2014. július 10.

Induljunk...

Holnap indul a faddi tábor! Háromszoros hurrá!!! Vasárnap este pedig már utazom Budapestre Anitámmal. Szeretek néhány napot a fővárosban tölteni, nézelődni....

2014. június 15.

Rendezgessünk


Már nagyon régóta tervezgettem, hogy rendet rakok a varrodámban. Mivel igen sok mindent sikerült már az évek alatt összegyűjteni ez elég nagy munkának ígérkezett. És valóban az is volt. A kipakolás viszonylag gyorsan ment. Mindent áthordtam a nappaliba.


Ezután jöhetett a fal, a polcrendszer, a parketta lemosása, felmosása. Kicseréltem a pulton a borítást, ami már elhasználódott. Majd jöhetett a visszapakolás. Persze közben jó néhány dologról már eldöntöttem, hogy feleslegesen őrizgetem, ezért két nagy zsákot is megtöltöttem a papír és egyéb hulladékkal. Más lett a rendszerezés is. Most valószínűleg néhány hétig igen sokszor fogom a varrást keresgéléssel megszakítani, mire megtalálom, amit elraktam a tuti helyre. De olyan szép rend lett és tisztaság!



Ballagás





Anitám elballagott a hétvégén. Olyan gyorsan eltelt ez a 8 év. Két napig ünnepeltünk. Pénteken este a családdal (ami nekem már csak a férjem családját jelenti), szombaton pedig Dia barátnőmékkel, mert náluk is ballagott a lánykájuk. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, mert nem mosta el az eső sem a ballagást, sem a vacsorákat. Jöhet a nyári szünet, bár Anita most először mondta, amióta iskolába jár, hogy nem bánná, ha már jövő héten lehetne menni a Leöweybe. :o) Ezt a mondatot majd megmutatom neki november környékén, az első dolgozat közeledtével. :o) Izgatottan várjuk a szeptembert, milyen lesz az új suli, az osztálytársak, tanárok... Jöjjön hát a nyár!

2014. június 5.

Mi történik?


Sok minden megváltozott bennem az elmúlt néhány hónapban. Amikor az ember egészsége egy pillanat alatt előtérbe kerül és orvoshoz jár, kórházba kerül, minden átértékelődik. Fontosak lesznek az emberi kapcsolatok, örülni tud egy napsütéses terasznak is a munkahelyén, mert újra ott lehet. Nem zavarja a tömeg a bevásárlóközpontban, mert újra emberek közt lehet. Szerencsére kiderült, hogy nincs komoly baj.... de a gondolatok itt maradtak. A fontossági sorrend átértékelődött. Alakult egy nagyon jó kis gyógyító varrós délután, Barátnőstül :o).  Pedagógus-napra készültünk, együtt. Az osztályért, a közösségért, szeretettel, izgatottan.
















Sajnos az ünnep még sem olyanra sikerült, mint amilyet elképzeltünk. Hiába volt a készülődés, szervezkedés. Most már másképp csinálnám, de ez megismételhetetlen és visszavonhatatlan. Egy szülői közösség is attól érdekes, hogy sokfélék vagyunk, de inkább hallgattam volna a saját érzéseimre, vagy a segítő, jószándékú emberekre, mint a kellemetlen megszólalásokra, amik gúzsbakötöttek, megbilincseltek. De ebből is megint tanultam. Nem lehet mindenkinek megfelelni és nem is kell, de fontos a saját hitünk, elképzelésünk szerint cselekedni még ha az nem is tetszik néhány embernek.

2014. május 4.

Anyák napja

Duplán szomorú ez a mai nap. Anyukám ma lenne 64 éves és Anyák napja is van. Furcsa úgy gondolni rá, hogy már 2 évvel idősebb vagyok, mint ő volt, amikor elment. Szomorú az idő....esik, fúj a szél. De a temetőben mindegy is, hogy milyen idő van, a napsütés nem segít.



Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.

2014. április 24.

Mérföldkő



Mit is kívánhatna az ember, mint, hogy az álmai valóra váljanak. Talán azt, hogy a gyermekei álmai is valóra váljanak. Anitám kitűzött egy célt, a Leöwey-be felvételizett. Kicsit nekikeseredett, amikor kiderült, hogy "csak" a 64. a felvételi listán, hiszen 34 gyermeket vesznek fel. Aztán megértette, hogy ez még nem végleges lista, hiszen mindenki sok iskolát jelölt meg és csak egybe mehet. Persze izgultunk mi is vele néhány hétig, de kedden végre kiderült, hogy felvették. Nagy most az öröm és a lelkesedés. Remélem el tudja raktározni ezt a nagyon jó érzést és átsegíti majd egy-egy nehéz  dolgozat, felelés előtt.

Lezárul egy időszak... vége lesz lassan az általános iskolának. 16 évet "jártam" a Köztéri suliba a két gyermekemmel, nekem is furcsa érzés lesz, hogy elballagok. :o)

De minden vég, valaminek a kezdete is. Ez most nagyon igaz a munkahelyi változásokra is. Közel 10 éve, hogy az addig biztosnak hitt talajt egyszer csak kihúzták a talpunk alól. Azóta is szinte folyamatos a bizonytalanság. Mégis hinni kell, reménykedni, hogy jobb lesz, mert másképp nem is érdemes. Az én elvárásom magammal szemben kihozni mindig a lehető legjobbat az adott helyzetből. Nem is könnyű velem magamnak. :o) Viszont a jókedv sok mindenen átsegít. Hát jövő héttől újra... kalandra fel!

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

2014. április 20.

Ötletek

Időnként elveszek az internet útvesztőiben. Azt gondolom, hogy majd visszatalálok a remek ötlethez, majd jól megvarrom és elkészítem ezt is, meg azt is... és elvész. Nem találom...
Most inkább idemásolom, amit találtam... Így talán... :o)

Macskosz:

innen: http://bibo.kz/neobichnie-veshi/692097-zabavnye-koto-podushki-.html

házi mamusz:


innen: http://www.liveinternet.ru/users/5162075/post314227064/

kilincs-macska:



2014. március 10.

2014. január 24.

Új év - új lehetőségek

9 éve, amióta egy átszervezésnél elkerültünk, sokszor gondoltunk arra, hogy bár csak visszamehetnénk. Mára már csak kevesen maradtunk az akkori kollégák közül, de úgy alakult, hogy - ha még csak papíron is - de visszakerülhettünk a "régi" munkahelyünkre. Most sokkal több munka, de még is azt érzem, hogy végre. Azt mondják a jó dolgokra várni kell, a nagyon jókra még többet kell várni. Örülök, hogy újra rég nem látott ismerős arcokat láthatok. Igaz, hogy 9 év hosszú idő és sok minden, sok mindenki változott. Még is azt érzem, hogy ott dolgozhatok, ahol szerettem, ahol szeretek dolgozni, új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nagyon fáradtan érek haza esténként, ez kellemes fáradtság. Hétvégenként továbbra is szívesen varrok. Nyugodtabb vagyok. Egy kedves ismerősnek készült ez a békuc, aki már a második. Felültettem a fára, hogy talán jelzi az időjárást. :o) Havat jelzett! Nagy-nagy havat, ami ma le is esett, de békuc biztonságban van már egy jó meleg szobában.



Ez a tolltartó Anitám osztálytársnőjének készült, némi tűzéssel és egy kis tavaszidéző virággal:






"Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, 
reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát."
(Marc Lévy)