Most már ...

... itt a tavasz! A hétvégén fedeztem fel a kertünk egyik sarkában, hogy kinyílott az ibolya!

Szamóca kutyánk is szívesen sütkérezik a napon, de ha valami esemény történik az udvaron (pl. fényképezni szeretnék) akkor már is ott terem, hogy nehogy kimaradjon valamiből :o)!

A hétvégén elkészült egy újabb táska is ebből a nagyszerű újságos anyagból. Ez a táska most inkább iskolatáskaként fog "működni". Nagyobb is lett, mint az előző és a formája is más, pántját akár keresztben is lehet hordani, hossza szabályozható.

A bélésben lévő cipzár varrását a Kiskassán tanult hátizsáknál mutatta meg Ibolya!

Ajándék-tasakok

A héten apró hölgyeknek készült ajándékba 1-1 ajándék"tasak" a papírból készült ajándékos szatyrok helyett. Ezeket talán később is szívesen használják majd:

Colette játékára jelentkeztem néhány hete, amelynek az volt a küldetése, hogy kössük át magunkat a télből a tavaszba. Nos az én "kígyóm" még nem készült el teljesen, a végleges formájára még egy kicsit várni kell, de a küldetés teljesítve, hisz ma ragyogó napsütés és meleg volt. Jó lenne ha már így is maradna. A belvárosban figyeltem az embereket, ahogy élvezték a nap melegét. A főtérre már kiültek a szerelmes-párok :o) és egyre több kisgyermekes anyukát lehet látni a játszótereken is... Éljen a tavasz!!

Varrjunk együtt 4. feladat

Móni 4. feladványa az angol papírtechnika volt. Ez a technika azért is nagyon kedves nekem, mert szép emlék, jó érzések fűződnek hozzá. A foltvarró tanfolyamunk 1. tananyaga volt annak idején. (El sem hiszem, hogy lassan 3 éve már.)

Milyen furcsa most így visszaolvasni egy régi-régi blogbejegyzést. :o) Ti szoktatok visszaolvasni a blogotokban?

Kedves díjat kaptam Ritától és Orsitól. A díjat nagyon szépen köszönöm. (Korábbi években milyen sok keringett a kreatív blogosok közt, aztán valahogy elcsendesedett a díjazási láz. Persze, nem mindenki szerette :o)

A díjjal kapcsolatos teendőm, hogy 7 dolgot kell írjak magamról és 15 blogtársamat kell megajándékozni vele.

Hát íme rólam, 7 dolog:

1. Szeretem az édességet. Kb., mint Gombóc Artúr... a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a lyukas csokoládét.

2. Szeretem a könyveket, de az első dolgom akár új, akár használt, könyvtári, hogy kinyitom és beleszagolok. Nem is tudom, hogy alakult ki ez a szokásom. Szeretem a papír illatát.

3. Imádom az anyagokat. Nehezen tudok ellenállni egy újabb darabka megvásárlásának, ezért inkább igyekszem elkerülni a boltokat, vagy csak a kirakaton keresztül gyönyörködöm bennük. De sokszor segített már ilyen helyzetben az is, ha elmentem egy turkálóba, jól össze-vissza válogattam és nem vettem semmit.

4. Szeretek aludni. Ha valami bánt, ha szomorú vagyok... alszom. Addig sem kell gondolkodni.

5. Csodálom az igazán sokat varró és szépséges dolgokat alkotó foltvarrótársaimat, szívesen tanulok tőlük.

6. Akkor érzem jól magam, ha rend van körülöttem. Az íróasztalomon, a varrodában, a polcon...

7. Szeretem az erdőt, a fákat, a természetet...

És akiknek továbbadom a díjat, persze mindenféle elvárások és kötelezettségek nélkül:

1. Bea

2. Judit

3. Mágika

4. Napos

5. Lidércke

6. Márti

7. Kalex

8. Martimez

9. Julcsi

10. Molika

11. Silerika

12. Mamis

13. Marcsi

14. Erzsi

15. Valika

Egy nehéz ...

... fárasztó és hideg, viharos nap után mit is kívánhatna az ember lánya odahaza, mint egy kellemes kis

1. varrást ...

Egy Tablet-tartó készült a rózsaszín jegyében, mert mostanság "véletlenül" épp mindig a rózsaszín anyagok és fonalak kerülnek a kezembe.

2. egy forró és illatos fürdőt...

3. valamint egy remek könyvet ...

Richard Bach könyveit nagyon szeretem. Mindet olvastam, van amit már többször is. Legutóbb a könyvtárban került a szemem elé ez a könyve és mivel semmi sem véletlen, hát hazahoztam. Minden életszakaszban mást és mást jelentenek a könyvei. Többszöri olvasásnál is úgy érzem, hogy vannak olyan részek, amire nem is emlékeztem, most még is megfog... üzen valamit.

Amit ma adott nekem: hogy azokkal az emberekkel, akikkel az életünk során találkozunk, dolgunk van. Információt, üzenetet, tanítást "hordoznak" számunkra. Ha egy embertársunkkal szemben azt érezzük, hogy Na... nála aztán biztosan többet tudok!, Mit képzel magáról, hogy engem próbál kioktatni!, Óh, hát ezt én már rég tudom! - akkor egy nagyon fontos forrást zárunk el magunktól. Semmi sem véletlen! Akik itt vannak velünk akár éveken keresztül, akár csak néhány percre mellénk áll a buszon és csak szófoszlányok jutnak el hozzánk a szavaiból... segítenek nekünk a tanulásban. Hisz mi más lenne a dolgunk itt, ezen a Föld nevű bolygón, mint hogy minden percben, minden pillanatban tanuljunk, jobbá váljunk. Fogadjuk el egymást, legyünk nyitottak az ÜZENETRE, figyeljünk egymásra ... mert lehet, hogy a sietős lépteinket "megzavaró" hajléktalan is fontos információt hozott nekünk, akár csak a puszta létével, a tekintetével ... És az, hogy te most olvasod a soraimat... az sem véletlen, mert megálltál néhány percre és talán elgondolkodtál a kapcsolataidon, vagy holnap leveszed a polcról ezt a könyvet, mert úgy gondolod, hogy fontos üzenete lehet a számodra.

Varrjunk együtt 3. feladat

A drezdai tányér. Ez volt Móninál a 3. feladat. Nem ment ez nekem olyan egyszerűen. A mérete miatt a sablont is magam készítettem hozzá és némi fejtörést is okozott, hogy a megszerkesztett körömből végül hogyan is lesznek ívesek a cikkek. Hát ilyen lett:

A következő talán már jobban sikerül. :o)

Odakint zord tél, hideg és hó,

a kutyánk, Szamóca nagyon élvezi:

Idebent pedig kitavaszodott nálunk. Dávid szobájának ablakában virágzik ez a növény. A nevét sajnos nem tudom, még Móni barátnőmtől kaptuk picurka hajtásként. Most ilyen apró, sárga virágok vannak minden ága végén:

Ilyen maga a növény:

És virágzik az orchideám is:

Akkor talán ennyi elég is lesz a télből, tényleg jöhet a tavasz!!