Oldalak

2014. április 20.

Ötletek

Időnként elveszek az internet útvesztőiben. Azt gondolom, hogy majd visszatalálok a remek ötlethez, majd jól megvarrom és elkészítem ezt is, meg azt is... és elvész. Nem találom...
Most inkább idemásolom, amit találtam... Így talán... :o)

Macskosz:

innen: http://bibo.kz/neobichnie-veshi/692097-zabavnye-koto-podushki-.html

házi mamusz:


innen: http://www.liveinternet.ru/users/5162075/post314227064/

kilincs-macska:



2014. március 10.

2014. január 24.

Új év - új lehetőségek

9 éve, amióta egy átszervezésnél elkerültünk, sokszor gondoltunk arra, hogy bár csak visszamehetnénk. Mára már csak kevesen maradtunk az akkori kollégák közül, de úgy alakult, hogy - ha még csak papíron is - de visszakerülhettünk a "régi" munkahelyünkre. Most sokkal több munka, de még is azt érzem, hogy végre. Azt mondják a jó dolgokra várni kell, a nagyon jókra még többet kell várni. Örülök, hogy újra rég nem látott ismerős arcokat láthatok. Igaz, hogy 9 év hosszú idő és sok minden, sok mindenki változott. Még is azt érzem, hogy ott dolgozhatok, ahol szerettem, ahol szeretek dolgozni, új lendülettel, új lelkesedéssel.

Nagyon fáradtan érek haza esténként, ez kellemes fáradtság. Hétvégenként továbbra is szívesen varrok. Nyugodtabb vagyok. Egy kedves ismerősnek készült ez a békuc, aki már a második. Felültettem a fára, hogy talán jelzi az időjárást. :o) Havat jelzett! Nagy-nagy havat, ami ma le is esett, de békuc biztonságban van már egy jó meleg szobában.



Ez a tolltartó Anitám osztálytársnőjének készült, némi tűzéssel és egy kis tavaszidéző virággal:






"Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, 
reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát."
(Marc Lévy)

2013. december 23.

Lassan vége...


Lassan vége az évnek. Egy kicsit ilyenkor lelassítunk, visszanézünk, értékelünk. Mérleget készítünk, mi volt jó, mi volt rossz, mit szeretnénk másként. Nekem az idei évnek az az aranyigazság volt a jellemzője, hogy egyetlen dolog állandó a világunkban és az a változás. Sok mindenbe kezdtem, amiről kiderült, hogy nem volt jó döntés, de sokat tanultam belőle megint magamról. Sok idő ment el olyasmire idén, amire nem számítottam, ezért kevesebbet tudtam foglalkozni a hobbimmal, a barátaimmal. Sok volt a munka itthon a munkahelyen....

és még nincs vége!

Nagyon szeretném tudni, hogy az Életem új irányt vehet... hogy sikerül megtalálnom a helyemet, hogy többet foglalkozhatom azzal, amit igazán szeretek, hogy még több időt tölthetek azokkal, akik fontosak nekem.

Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy következzen olyan éve, amilyet csak szeretne magának és sikerüljön minden aggodalmunkat, kétségünket félretenni az elkövetkezendő néhány napban. Legyen velünk a békesség, hit, remény és SZERETET.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!

2013. október 27.

Majdnem ikrek

Az elmúlt hetekben a tanulás volt a legfőbb tevékenység, mivel egy - a munkahelyem által előírt - vizsgán kellett túl lennem, sikeresen. Mivel a vizsgám sikerült jöhetett a jutalomvarrás!

Készült egy e-book-tartó, romantikus stílusban. Ez a tartó hozta a következő kérést is. Mivel a bélése egy vidám kis pöttyös anyagból készült, ami nagyon megtetszett a gazdájának, már az általa kért neszeszer az e-booktartó bélésanyagából készült.



Így lettek hát a majdnem ikrek. Kettő kellett, de én nem szeretek egyforma dolgokat varrni, ezért némi kis változást hozott a díszítő szalag után a csipke.





A bélésük egyszínű sötétebb és világosabb rózsaszínű lett... Lehet, hogy a következő kérés anyagai? :o))

2013. október 21.

Búcsú

Már jó néhány hete készülök megírni ezt a bejegyzést, de minden alkalommal amikor hozzáfogtam volna, elbizonytalanodtam, hogy tudom-e szavakba önteni mindazt, amit érzek. Rá kellet jönnöm, hogy ez lehetetlen. Ha elmegy valaki, akit tiszteltünk és szerettünk, a bennünk keletkező űrt nem lehet betűkre formálni. Fájó szívvel búcsúzunk egy kedves varrótársunktól. Egy csupaszív, mosolygós, segítőkész Hölgytől, aki már hónapokkal ezelőtt ajándékul hozta nekünk legféltettebb kincseit, anyagait, fonalait, cérnáit, mert úgy gondolta, hogy neki már ezekre nem lesz szüksége. Titkon reméltük, hogy van kiút a betegségből, hogy meg fog tudni küzdeni a gyilkos kórral. Nem sikerült....

Itt hagyta nekünk mosolyát, bátorító szavait.... Csodás munkái őrzik a két keze nyomát. Én már csak azzal vigasztalódom, hogy ahol ő van, ott már nincs fájdalom, nincs szenvedés, nincsenek könnyek. Most már mindörökkön örökké varrhatja a szebbnél szebb takarókat és párnákat odafent az Angyaloknak! Sohasem feledünk el! Nyugodj békében Jolika!


2013. szeptember 10.

Csak a munka

Ez a nyár alig-alig szólt varrásról, pihenésről. Sokkal inkább munkáról. A munkahelyen, itthon.... a házban, a ház körül, reggel és este, hétvégén és hétköznap. Most már jólesne egy kis lazítás, varrás, alkotás, az igazi feltöltődés. De már csak néhány nap és újra varrhatok!

Addig is egy idézet:

"Ha naponta 6 órát alszol, akkor 18 marad. Ebbe bőven belefér sok munka, tanulás és még a szórakozás is. Tudom, hogy ilyenkor sokan felszisszennek, hogy hé, én 8-9 órát alszom. Hát javaslom, aludjanak gyorsabban."


2013. május 12.

Varrónapon Székesfehérváron


Szombaton egy fantasztikus napot töltöttünk Székesfehérváron, varrónapon. Gyönyürű kiállítást szerveztek a foltvarró lányok, csudaszép ajándéktárgyakat készítettek a tombolába és természetesen sok hasznos dolgot is tanítottak nekünk. Engem leginkább a szalaghímzés és a Waldorf-baba készítése érdekelt és megérte megtennem ezt a hosszú utat hozzájuk.





Persze azért a sok munka mellett maradt még időnk az árusokat is végigjárni, hogy megcsodáljuk a portékáikat és kielégíthessük a gyűjtőszenvedélyünket. :o) A hazaút előtt még egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és fagyiztunk is egyet.  További fényképek itt  és Cseva blogján


Köszönjük a vendéglátóink munkáját és a kedves fogadtatást, jól éreztük magunkat!

2013. május 9.

Apróságok

Egy kedves varrótársunktól tanultuk ezt a négyzetekből - kézzel varrt - technikát, amivel már sok-sok hasonló kis szütyő készült a varrócsoportunk. Most már nekem is ki kellett próbálnom és nagyon tetszik, már készül a 2. is!

Apró madárkákkal népesült be a tujánk az udvarban igaz, hogy csak rövid időre, mert repültek is tovább a gazdájukhoz.






Drága Móni Barátnőm ilyen szépségekkel lepett meg, a csomag ismét Kanadából érkezett. Ráadásul mindezt úgy időzítette, hogy a névnapján ért ide. Eszméletlen egy csajszi.... akár egy jótündér, a saját névnapjára képes engem meglepni ajándékokkal a messzi távolból. Egyszerűen imádom... :o) és persze nem csak ezért, hanem mert hosszú-hosszú ideje vagyunk már Barátnők és tényleg mindig is segítettünk egymásnak és megosztottuk bánatunkat, örömünket. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen Barátaim vannak - ha már úgy adódott, hogy szüleim, nagyszüleim már nincsenek.






Főleg az Anyáknapja olyan nap az évben, amikor nehéz elfogadni, hogy a temetőbe kell kivinnem a virágot Édesanyámnak. Az én gyermekeim ilyen szépséges, szívhezszóló ajándékokkal leptek meg engem. Hát persze, hogy potyogtak a könnyeim itthon is ... és a temetőben is....