Tegnap mire hazaértem a munkából bár késő délután volt, de még mindig gyönyörű napsütés. Anitámmal kiültünk a kertbe és készítettünk még néhány koszorút. Ma átadásra kerülnek, mert a kolléganőimet ajándékozom meg velük.
Ezt a kettőt Anitám készítette - nagy örömére egyedül használhatta a ragasztópisztolyt :o)
Ezek pedig az én "szülötteim" :
A japán birs bokrunkra akasztottam fel őket a fényképezéshez, ami mostanra már telis tele van virággal:
Közvetlen kolléganőm, akivel egy irodában dolgozunk, már régóta szeretett volna egy falra akasztható fa sótartót. Igazából csak mesélt róla, hogy gyerekkorában látott utoljára ilyet a nagymamájánál.
Szerencsére fafaragó szomszédunk épp vásárba ment árulni Budapestre néptánctalálkozóra - sajnos ő nem vállalta az elkészítését - és ott talált fából készült sótartót, amit meg is vett a kérésemre:
Nekem hiányzott róla a "minta", olyan kis csupasz volt, ezért festettem rá. Tegnap adtam át az ajándékot, amivel sikerült könnyeket csalni a Kolléganőm szemébe - remélem nem a ráfestett minta láttán fakadt sírva :o((