Kedves ismerősöm, Aranyosfodorka egy korábbi bejegyzésében írt gyermekkora emlékeként őrzött gombjairól és arról, milyen szívfájdító arra gondolni, hogy majd esetleg egyszer a kukában végezhetik, ha ő már nem vigyázhat rájuk tovább.
... és akkor jött a hirtelen ötlet.
Ha belevarrnám egy faliképbe ezeket a kedves emlékeket, kisebb az esélye, hogy értéktelen apróságként kidobja őket valaki.
Elérkezett az idő, hogy pénteken átadhassam az elkészült képet. Induláskor a gyomrom apró kis gombóccá változott... mit fog szólni hozzá, tetszik-e majd egyáltalán?
Amikor kibontotta az ajándékot remegő lábakkal figyeltem a tekintetét. Megsimogatta az összes kis gombocskát... úgy láttam a falikép is elnyerte a tetszését. Talán megmentettük őket :o)
A gombok - amíg nálam laktak - is igen nagy kincsekhez méltón üldögéltek a polcon. Féltve különítettem el őket a többi gombtól, nehogy egy is elkeveredjen. Öröm volt velük dolgozni, kitalálni mindhez a hozzá színben és formában is illő virágot.
Köszönöm Aranyosfodorka a bizalmadat!
