Ma reggelre a derekam úgy döntött, hogy egy kicsit megviccel, ugyanis nem működött. Nem tudtam hajolni, mert folyamatosan fájt, mint ha egy kést szúrtak volna bele minden egyes mozdulatnál. A gyerekeim szerint elég vicces volt, ahogy szálfa egyenesen közlekedtem, mint egy lassított felvétel és ha valamit fel akartam venni, akkor a térdemet kellett hajlítani, mert a derekam táján nem voltam hajlítható. Bevettem egy fájdalom-csillapítót és feltettem egy tapaszt is a derekamra (még szerencse, hogy a férjem hátfájós és van itthon ilyesmi!!??) majd Dia Barátnőm tanácsára (aki már gyakorlott idegbecsípődős) jól körbetekertem magam egy sállal, hogy melegen tartsam a derekamat. Mostanra már nem fáj folyamatosan, csak időnként egy-egy belenyilallás emlékeztet, hogy ez a derék még nem derék!! Remélem hétfőre elmúlik. Addig is félig fekvő helyzetben próbálkozom a japán táska darabkáinak egymáshoz illesztésével, amit a Csoportban együtt készítünk. Ugyan úgy papírra varrtam rá az egyes darabkákat, mint a Nagymama virágoskertje blokknál és szintén apró öltésekkel lesznek összevarrva, hogy táska formát alakítsanak!
