Megvettem a Keresztszemes magazint és találtam benne sok-sok kedves mintát. Az egyiknek hamar neki is álltam, hogy a nemrég megfestett anyagomra hímezzem. A fonalon nem sokáig gondolkodtam, mert amikor az anyagot megfestettem, már tudtam, hogy a fonalas szatyorból melyiket fogom hozzá választani. Szokatlan volt varrnom olyan öltéseket is, amely nem keresztszem, de úgy látom, már elég sok mintában előfordul. Nem is tudom, pontosan, hogyan kell ezt szabályosan varrni. Egyenlőre próbálkozom vele, nagyon tetszetős.
Jövő héten útjára indítom a Karácsonyi húzogatós játéknál nekem sorsolt blogtársam ajándékát.
Többet most még ezért nem is mutatnék a tegnap elkészített darabból, majd amikor már ő is a kezében tartja, megmutatom az egészet.
És egy kis olvasnivaló még mindig Müller Péter: Varázskő című művéből
"Gyakran tapasztalom, hogy nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács. Aki lefordítja nekünk, mi jár mások lelkében. Mik azok a titkos gondolatok, ki nem mondott érzések, meg nem fogalmazott félelmek, melyeket nem értünk.
Miről hallgatnak?
Nem tudjuk. De sajnos a baj még ennél is nagyobb.
Én ugyanis nemcsak a gyerekemet, a feleségemet sem értem!
Nem tudom, miért hallgat, és miről hallgat. És ha mond valamit, nem értem néha, hogy mi van a szavai mögött. Mire gondol, vajon? Sajnos már nem él az anyósom. Így aztán nincs senki, akitől megkérdezhetném:
- Tessék mondani, mit mond a kedves lánya?
Pedig de jó lenne! Egy angyal, aki megfejtené, mi jár a fejében. Mit érez, mi az amit némán közölni akar? És mi az, amit el akar rejteni? Még önmaga elől is. Amiről ő se tud, talán.
Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze. A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti."
És egy kis olvasnivaló még mindig Müller Péter: Varázskő című művéből
"Gyakran tapasztalom, hogy nekünk, férfiaknak kellene egy tolmács. Aki lefordítja nekünk, mi jár mások lelkében. Mik azok a titkos gondolatok, ki nem mondott érzések, meg nem fogalmazott félelmek, melyeket nem értünk.
Miről hallgatnak?
Nem tudjuk. De sajnos a baj még ennél is nagyobb.
Én ugyanis nemcsak a gyerekemet, a feleségemet sem értem!
Nem tudom, miért hallgat, és miről hallgat. És ha mond valamit, nem értem néha, hogy mi van a szavai mögött. Mire gondol, vajon? Sajnos már nem él az anyósom. Így aztán nincs senki, akitől megkérdezhetném:
- Tessék mondani, mit mond a kedves lánya?
Pedig de jó lenne! Egy angyal, aki megfejtené, mi jár a fejében. Mit érez, mi az amit némán közölni akar? És mi az, amit el akar rejteni? Még önmaga elől is. Amiről ő se tud, talán.
Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először is nem tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg.
A szavakat érti, persze. A mondatokat is.
Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti."