Az elmúlt néhány estén egy kicsit visszatértem az egyik régi kedvenchez - ez pedig a keresztszemes. Ahogy egyre korábban sötétedik és egyre hidegebb van kint, szívesen kucorodok egy fotelba. Halk zene, hangulatos kis lámpafény, egy forró tea és egy kis varrni való ...
Szívesen varrogatom ezeket az apró mintákat, mert hamar elkészülnek és már ki is találtam, hogy a foltvarrással hogyan tudom majd "összeházasítani" őket, hogy aztán a Karácsonyfa alá kerülhessen majd valahol, valakinek.
Edige blogjában olvastam, hogy ő festeni is szokott anyagokat a keresztszemes hímzésekhez. Festettem én is néhányat. Amikor a kislányom meglátta a zöld és sötétkék fortyogó leveket a fazékban, undorral kérdezte: - Fúúj, Anya mi ez a gusztustalan, ez lesz a vacsora??!
Amikor elmondtam neki, hogy anyagokat főzők megnyugodott: - Ja, akkor szép! :o)
A kék elég sötét lett, de szerintem jól fog mutatni rajta a világos fonal. Így aztán tényleg végtelen lett a variációk száma.
Felteszem a minták "térképét" is, talán kedvet kaptok ezekhez az apró, gyors sikert ígérő munkákhoz.
Csendes, békés estéket kívánok nektek!
"Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével telítődik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony,
- egyszer csak, egyszer,
angyalok szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér,
- kivirágzik minden madárnyom." (Csanádi Imre)