Már gyerekkoromban is sokszor álmodtam, hogy repülök. Nagyon jó érzés volt, megnyugtató. Felnőttként már ébren is sokszor vágytam rá, hogy egyszer felemelkedhessek a levegőbe. Mindig irigykedve néztem a madarakat, akik kiterjesztett szárnnyal képesek a felszálló áramlatokon lebegni. Csodálattal figyeltem minden egyes repülőt, ami elhúzott a fejem felett, még a szúnyogírtást is. :o)
A családom teljesítette születésnapomra, megszervezte, hogy teljesítse a vágyamat. Tegnap felülhettem egy repülőre. Nem volt bennem semmi félelem. Annyira vártam, hogy biztos voltam benne, hogy ez csak jó lehet. Az érzés leírhatatlan volt. Mintha felszippantottak volna a város zajából, kiragadtak volna a zűrös hétköznapokból. Csak szálltunk és szálltunk. Csend, nyugalom, béke van odafent. Fentről nézve minden olyan aprónak látszik. A buszok, a vonatok, a házak, a bevásárlóközpontok, a tv-torony, az emberek. Az emberek, akik ilyen picurkák, hogy is képesek hatalmas problémákat gyártani maguknak nap, mint nap, amiről aztán még el is hisszük, hogy csak az a fontos és semmi más.
Onnan fentről ez sem számít....
Csak lebegtünk és nekem potyogtak a könnyeim. Ennek a csodának részesei voltak a gyermekeim is. Anita nagyon félt előtte, de amint beült a gépbe, már megnyugodott. A pilóta előtte mindent részletesen elmondott. Ellenőrizte az összes készüléket, megmutatta, hogy hol van a "hányózsák" :o), de erre nem is volt szükség. A le- és felszállás is olyan szép simán ment, mintha csak a saját szárnyunkkal tettük volna.
Csak azt sajnálom, hogy nem lehet receptre felíratni havi 1 repülést. Ezt minél több embernek át kellene élnie. Kevesebb betegség, stressz, vita és háború lenne.... ebben biztos vagyok!
Csak azt sajnálom, hogy nem lehet receptre felíratni havi 1 repülést. Ezt minél több embernek át kellene élnie. Kevesebb betegség, stressz, vita és háború lenne.... ebben biztos vagyok!
.jpg)
