Oldalak

2017. június 7.

Bédán


Szinte már hagyomány, hogy tavasszal a Barátainkkal egy hosszú hétvégét Bédán töltünk. Ez idén a Pünkösdi hétvégén történt. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz ragyogó napsütés volt, még talán túlságosan is ragyogó és nagyon meleg. Persze a vízparton ez mindig elviselhetőbb, mint a városban. Szerencsére a lány szúnyogok sem voltak olyan éhesek, mint más években. (egy kis érdekesség: http://biokiskert.reblog.hu/12-dolog-a-szunyogokrol-bio-szunyogirtas

A gyerekeink már felnőttek, mostanra már mindenki a párjával csatlakozik hozzánk, így még nagyobb a kis "csapat". Nekünk "öregeknek" több idő jut a beszélgetésre, pihenésre, hiszen nem kell az apróságok után szaladgálni, figyelni minden lépésüket, szórakoztatni őket. (Aztán az unokák érkezésével ez majd újra változni fog... én már várom :o) Finomakat főztek a férfiemberek! 

Vasárnap délután Anitám, aki itt a töltésen tanult meg pár éve kerékpározni, kérte, hogy menjünk el egy kicsit tekerni, kettecskén. Persze én sem vagyok egy nagy kerékpáros, de egyenes úton azért még megyeget a dolog. Mivel a töltésen izzott a levegő a nagy melegben, inkább az erdei utat választottuk. Így utólag belegondolva, szerencsére. Már visszafelé jöttünk, amikor néhány szúnyog célirányosan a szemem felé repült. Egy darabig még tűrtem, de aztán gondoltam egy merészet és a jobb kezemmel elkezdtem hadonászni az arcom előtt. Hát, ezt nem kellett volna... Csekélyke kerékpáros-tudásommal ugyanis azzal a lendülettel az útszéli bokros felé vettem az irányt. Ha nem akartam teljes testhosszal elvágódni, a jobb lábamon ugrándozva próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Végül is sikerült!! A bicikli is megúszta, szép óvatosan tudtam lefektetni a fűbe. 
Az ijedtségen kívül - úgy tűnt - nem történt nagyobb baj, így Anita óvó tekintetének kíséretében elindultunk vissza, a szállásra.
Valójában az, hogy még sincs minden rendben csak estefelé derült ki, amikor a térdem már kezdett bucira dagadni és nem hajlott, de kinyújtani sem tudtam teljesen. Azóta is fáj... borogatom. Behajtani és kinyújtani sem megy még... de javulóban van. Még szerencse, hogy a hétvége maradék részében azért varrni ülve is tudtam, félig behajlított térddel, így elkészülhetett a kolléganőmnek ígért farmertáska:




2017. május 14.

Babatakaró


Január 1. óta új (régi)  munkahelyen dolgozom. Most megint több időm marad a varrásra, sőt mivel az iskolát is befejeztem, megint a varrás maradhat a fő kikapcsolódás munka után. Szívesen teszek eleget a felkéréseknek is, amivel a kolléganőim megtalálnak. Egy születendő pici lányunokának készült el a héten ez a babatakaró. Könnyebbség volt, hogy a szín-összeállítást illetően konkrét elképzelés volt. 
Így várja most a kis Izabellát ez a menta-szürke színű takaró.

2017. február 20.

Varrónapi meghívó!








Kedves Varrótársaim!
Nagy-nagy szeretettel várunk benneteket ismét Pécsre a varrónapunkra!
Lesz sok tombola, finom sütik, remek  ötletek és 
persze az elmaradhatatlan árusok!

2017. január 3.

BÚÉK 2017!







Minden kedves olvasómnak ezúton szeretnék boldog új esztendőt kívánni, sikerekben, egészségben! Nekem egy nagyon régi vágyam vált valóra január 2-án és ezért hálás vagyok a sorsnak, a segítőimnek! Remélem, hogy sokkal több időm jut a varrásra is, ami már nagyon 
hiányzott az elmúlt év hétköznapjaiból!