Kicsi lány újabb alkotása

Általános iskola 3. osztályában a technika óra keretében varrni tanítják a gyerkőceinket. Nagyon örültem neki, amikor Anitám tegnap este tűt, cérnát és egy darab anyagot kért. Persze már korábban is varrogatott itthon velem, babaruhát, tűpárnát, apró párnát a babáknak, szatyrot.
Ez most mégis izgalmas volt, hiszen nem ültem mellette és nem tudtam "navigálni" az elkészítés menetében. És íme: hazahozott egy telefontartót. Nyakbaakasztóval, rátétes szivecske és pöttyöcske mintával. Még gombot is varrt rá, hogy be lehessen csukni.
Háááát ... talán nem is kell részleteznem mit éreztem, amikor megláttam... De jó, hogy van valaki a családban, aki osztozik velem a varrás örömében, mert a férjem és a nagyfiam időnként csak rábólintanak, ha mutatok nekik valami saját készítésűt és a szemük sarkából meg tudják állapítani:
- Aha, nagyon jó. Tényleg! :o((
Na jó, én is így vagyok, ha egy autó "tudását" kezdik el részletezni nekem. :o)


Ma ajándékot is kaptam, hogy teljes legyen az örömöm. Julcsy nekem ajándékozta sok-sok régi kincsét... Burdák, Fürge Ujjak... egyszerűen csodásak.
Julcsy!!
Nagyon-nagyon köszönöm!! Ígérem jó gazdája leszek ezeknek a fantasztikus újságoknak.

Fejléc Karácsonyra

Annyira örülök! Zsuzsitól megkaptam a Karácsonyi ajándékomat - ezt az édes kis fejlécet! Nagyon köszönöm, nekem tetszik!

Princi blogjában olvastam, hogy bizonytalan ideig zárva a blogja, mert sok vita kerekedett mostanság a másolás, ötlet-lopkodás témában.

Sajnos nem tudok elmenni a téma mellett szótlanul, de ez itt az én véleményem a dologról és természetesen szívesen meghallgatom a Tiéteket is! :o)

Szeretném idemásolni a wikipédiáról a foltvarrás címszóhoz tartozó szöveget:

„A foltvarrás (foltmozaik, patchwork) története igen régi, valószínűleg a szövés feltalálásának idejére esik. A szükség, a szegénység hozta létre, amely során praktikus darabokat készítettek a megszőtt anyagdarabokból. Az első foltvarró asszonyok minden folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések. Napjainkra a technika magas szintű fejlődése a foltvarrás területén jelentős változásokat hozott. A varrógépek fejlesztése, elterjedése meggyorsította a varrási folyamatot. A gépesítés azonban nem feledteti, hogy a kézi varrással elkészített művek nagyobb értékűek. Kézzel lassabban, de általában pontosabban varrunk. Az alkotásunk összhatása finomabb, lágyabb. Vannak olyan minták, amelyeket csak kézzel lehet megvarrni (pl. jojó, térbeli virágok stb.) Speciális eszközök, sablonok, ollók stb. segítik a mai kézimunkázókat. Magyarországon néhány kézimunka-szaküzlet árusítja ezeket a kellékeket.”

Az én olvasatomban a foltvarrásban éppen az a jó, hogy a különböző technikákat, ötleteket kézről-kézre adják-veszik egymás között a lányok, asszonyok. Hiszen így indult útjára valamikor réges-régen. Hogyan varrnánk most bármit is, ha annak idején nem adták volna tovább a tudásukat az elődeink.

Szerencsés esetben ezért ülnek össze sokan a közös varrásokon..., ezért kerülnek nyomtatásba könyvek, újságok... ezért teszik fel sokan az internetre. Mert tanulni és tanítani is jó!!

Milyen nagyszerű érzés, ha tudsz valakinek olyat mutatni, amit ő még nem tudott. És megcsinálja... továbbgondolja... és ő is továbbadja... kicsit olyan, mintha adtál volna magadból egy darabkát a Nagy Univerzumnak... Te is tettél bele valamit, csináltál valami hasznosat... valami jót...

Azt hiszem, egy kicsit felfokozott lelkiállapotba kerültem ettől a témától. Elnézéseteket kérem :o). Az én véleményem továbbra is az, hogy csak az tegye közszemlére a munkáját, aki szívesen veszi, ha más is készít hasonlót... mert ugyanolyat, mint tudjuk lehetetlen!