... a könyvtárba megyek, a legtöbbször van egy kis listám, hogy mit szeretnék kikölcsönözni. Legfőképp azért, mert Férjem Anyukájának is sok könyvet hordok haza, másrészt nekem is megakad a szemem a könyvesboltok kirakatában egy-egy könyvön, amit mielőtt megvenném, először a könyvtárban szoktam megnézni, hogy meg van e ...
A listám mellett azért sokszor előfordul, hogy hagyom, hogy egy-egy könyv csak úgy "megszólítson" a sorok között. Ha rátéved a tekintetem, leveszem, belelapozok, megszaglászom... :o)) - nekem ez is fontos információ - aztán legtöbbször haza is viszem, mert úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek és talán van benne valami, ami "nekem szól". Ezzel a könyvvel is így voltam... és szeretném megosztani veletek ezt a kis részletet, amelyet először úgy olvastam el, mint lányos anyuka, aztán úgy, mint Apukám kislánya:
.
.
.
" - Mire gondolsz, Szép-Csicser?
- Semmire, anyu....
... Nem árt, ha a gyerekek időnként udvariasan rendreutasítják szüleiket. Minden álmodozás szent. Milyen tolakodó és otromba lehetek a szemében az én mai Szép-Csicseremnek! Kérdésem kavicsként hull, és megrepeszti a bűvös tükröt, amelyben kedvenc álomképeivel körülvéve, tükröződik egy gyermek képe, s én nem ismerhetem meg soha. Azt tudom, hogy apja szemében a lányom valamiféle kis női lovag, aki uralkodik a földjén, mogyorófa lándzsát lóbál, átfúrja vele a szalmakazlat, és úgy tereli a nyájat maga előtt, mintha keresztes hadjáratba vinné. Tudom, hogy egyetlen mosolyával elbűvöli, és amikor egész halkan megjegyzi: "Most milyen elragadó ez a kislány - abban a pillanatban a hamvas kis leányarcra egy férfiarc megkapó mása kerül ...
Tudom, hogy hűséges nörsze számára az én Szép-Csicserem felváltva hol a világ közepe, hibátlan remekmű, hol megszállott szörnyeteg, akiből minden órában ki kell űzni az ördögöt, futóbajnoknő, szédítően elvetemült jószág, egy dear little one, és egy kis nyuszi ... De ki mondja meg nekem, hogy ő kinek látja magát?"
.
.
.
Tegnap este elkészült az én bugyi alakú neszim is. Köszönet a leírásért Ritának!
