Szigeten

Anitámnak szombaton "kuckózhatnékja" támadt. Biztosan Ti is ismeritek ezt az érzést, amikor az ember legszívesebben elbújna egy kicsit egy lakatlan szigetre. Anita ezt úgy oldotta meg, hogy egy hatalmas kartondobozt szétvágott, befordította egy sarokba és berendezkedett benne. Kispárna... takaró... egy kis olvasnivaló :o) Mivel a doboz "eleje" épp a varrókuckómra nézett, mondtam neki, hogy nem túl rendes dolog tőle, hogy így most egy kicsit engem is bezárt, ráadásul a nem túl szép kartondobozt kell néznem. Festéket és ecsetet ragadott, majd festett nekem, nekünk egy szigetet... Hát így azért mindjárt más!!! Nem?

Mivel mától kézműves napközis táborban ügyeskedik, tegnap délután eszébe jutott, hogy milyen jó lenne egy saját készítésű szatyorral menni a táborba, amibe belefér egy kis papírzsepi, egy kis gyümölcs, némi innivaló, no és a szükséges "női" apróságok. Imád matatni az anyagos dobozaimban, így mindjárt elő is húzta őket és nagy lelkesedéssel gyűjtötte a táska hozzávalóit. Az anyag kiválasztása után a szalagos dobozom, majd az egyéb kis mütyürök átvizsgálása következett. Egy kis szabásminta, némi habozás szabás előtt.... aztán - Anya! Befűzöd nekem a cérnát?? - után már varrta is (kézzel) a szatyrot!

Segítenem csak a táskamerevítő bevarrásánál - mert azzal nem nagyon tudott megbírkózni - és a pillangó felvasalásánál kellett. :o)

Valószínűleg a héten több munkát tudok majd mutatni, amit Anita csinál, mint amit én, mert gőzerővel ajándékokat készítek, de ezeket majd csak az átadásuk után mutatom.