Vásári tudósítás...

Szombaton este - nagy izgalommal - bedobozoltam a portékákat.

Vasárnap délután fél egykor értünk ki Teca mama vendéglőjéhez. Egy-két árus már pakolgatott és hamarosan ismerős arcokat is találtam. Először Noémivel - akivel már nagyon vártuk az újabb találkozást, mert gyakran levelezünk, de hát a személyes trécselésnek nincs párja! :o) - futottunk össze!

Némi várakozás után mi is megkaptuk a helyünket. Nekiláttunk az izgalmas kipakolásnak. Mivel az első vásárom volt, némi fejtörést okozott az áruk elhelyezése, amit még jócskán nehezített a viharos erejű szél is. Nagy segítségemre voltak Ancsi Barátnőm, az ő két gyerkőce, Bence és Bálint, valamint az én gyermekeim Dávid és Anita. A fiatalság képviselői bőszen hordták az apró kavicsokat, köveket, hogy a könnyebb, apróbb tárgyak repülési szándékát megakadályozhassuk. Néhány óra elteltével az is kiderült - pedig voltak erre utaló kedves figyelmeztetések - , hogy nem öltöztünk fel eléggé. Bár a napsütötte, szélárnyékos helyen kellemes volt, nekünk a huzatos féltető alatt, árnyékban igen csak fázott a kezünk lábunk... ami már ezen a képen is jól látható :o)

Miután hamar kiderült, hogy az érkező kirándulók többsége inkább csak nézelődni, friss levegőt szívni érkezett erre a remek kirándulóhelyre, mi varrós lányok időnként meg- megálltunk valamelyikünk asztala előtt és jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Személyesen is megismerkedhettem Ágóval, akinek a munkáit már régóta csodálom a blogján és Molikával, aki a Meskán árulja kedves kis portékáit. Noémihez - amúgy is, mert nagyon kedvelem, de most különösen - jólesett bemenni, mert ő egy zárt térben, ablakokkal körülvéve árult, ahol legalább 15 fokkal volt melegebb, mint odakint.

Átfagyva, fáradtan - kevés sikerélménnyel - de sok kedves ember mosolygó tekintetével és új "blogos" találkozások emlékével tértem haza. No, meg két ajándékkal. A tulipánt Noémitől, a kis tartókát Molikától kaptam!

Lehet, hogy hamarosan újra találkozunk?? :o)