Bevallom én ezen a hétvégén nem bántam, hogy nem volt ragyogó napsütés. A múlt hétvégén - még kihasználva a jó időt - kirándulni voltunk. Vasárnap egész napos túrán voltunk Óbánya és Máré vára útvonalon. Nagyon elfáradtunk, mert az út nagy részét egy patakmederben tettük meg, kidőlt fákon átmászva, meredek partoldalakon felkapaszkodva, a patakban lévő köveken átugrálva. Akkor, abban a két napban nem volt időm varrni és a hétköznapok igen zsúfoltak ahhoz, hogy este még a varrógép elé üljek. Így most nagyon örültem, hogy szombaton és vasárnap is tudtam időt szentelni a kedvenc elfoglaltságomnak.
Dia barátnőm "rendelt" tőlem egy neszeszert egy kedves ismerősének, az egyetlen kérés az volt, hogy legyen benne lila.
Időnként elgondolkodom, hogy mennyire "beteges" dolog, hogy a hosszúnak ítélt nadrág szárából levágott 10-15 cm-es anyagdarabokat sem vagyok képes a kukába hajítani. Igen sok dobozban őrizgetek anyagfecniket, de apróbb mintákhoz szívesen keresgetek bennük. Így került ez a szürke virág is (egy szövetnadrág aljából levágott darabból) erre a neszeszerre.
Elkészültem a Figurka Játék Kommandóra tett felajánlásommal. Ma reggel szakadó esőben, Anitámmal kitettük a Köztársaság téri óvodának a kerítésére. Bízom benne, hogy hamar jó gazdira talál és nem kell sokáig árválkodnia ebben a szomorú, hideg időben. Nagyon szeretném, ha visszajelzés is érkezne az új lakóhelyéről.
Egy hóember fejét készítettem el, ő került a zacskóba.
Korábban varrtam még ezt a kis angyalkát. A csoportunkban kaptuk hozzá a mintát, talán egy kis arcpír még jól állna neki.
Itt szeretném megragadni az alkalmat is, hogy Drága Móni barátnőmnek nagyon-nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánjak születésnapja alkalmából! Isten éltessen sokáig Mónika!
