A képek eredeti helye: http://galeria.fn.hu/3/19312/0/1
A ma reggelünk finoman szólva is szörnyűséges volt. Sokáig gondolkodtam, hogy menjünk e ma dolgozni, iskolába vagy inkább telefonáljak, hogy nem tudunk lejutni a városba.
A férjem végül is hazajött a munkahelyéről (ő 6 órára jár dolgozni, így egyszer már lement a városba), hogy elvigyen bennünket a tükör jégen. Párom nagyon szeret vezetni és nagyon tud is, így neki ez a mai reggel sem okozott igazán nagy problémát. :o)
Amikor azt gondoltam, hogy most már mindenki jó helyen van, telefonált a kislányom az iskolából, hogy összesen 20 gyerek van suliban, így a tanítás elmarad. De hogyan is tudnám hazavinni? Szerencsére egy közelben lakó kis osztálytársnője Nagymamája felajánlotta, hogy elviszi hozzájuk, amíg én el tudok menni a munkahelyemről, legkorábban 14 órakor.
Nem sokkal később a nagyfiam is hívott, hogy csak az első három órájuk lesz megtartva a diák és tanárhiány miatt, ezért ő elindul haza ameddig jut busszal, onnan tovább gyalog.
Nem tudom milyenek lesznek az utak holnap reggelre és azt sem, hogy ma még hogy jutunk majd haza. Remélem, hogy Párom tud majd jönni értünk, hogy a kislánnyal hazavigyen bennünket.
Aggódom!
Miért is indultunk el ma otthonról???
