g
Mivel a múltkor rákényszerültem, hogy Kecskemétről hazáig vezessek és jó érzés volt, hogy "Igen, megcsináltam!" most gondoltam kipróbálom, hogy ha önszántamból vezetek mondjuk Kaposvárig, az milyen lehet! Hááát, be kell valljam "viharos" volt! A szó legszorosabb értelmében! Már kb. 2 hete megbeszéltük Noémivel, hogy ezen a szombati napon meglátogatjuk őket. No, de az időjárás valószínűleg mit sem tudott az én terveimről, mert az egész heti forróság után, úgy döntött, hogy épp szombaton lep meg bennünket egy "kis" viharral! A délelőtt azzal telt, hogy óránként néztem az interneten, hol jár a vihar... milyen erős a szél... esik a jég...
Aztán mivel Pécsett még délután fél 1-kor is hétágra sütött a nap és Noémi is megerősített bennünket egy sms-ben, hogy Kaposváron is csudaklassz idő van... elindultunk Anitával kettecskén. (A fiúk a héten versenyeznek, így nem is voltak itthon.) Szigetváron már "várt" bennünket egy kis meglepi... Iszonyatosan fekete felhők, szélvihar. Mivel kb. az út felénél jártunk nem láttam volna értelmét visszafordulni, ráadásul tudtam, hogy nagyon várnak bennünket... Kaposváron! Az út hátralévő részét felhúzott ablakokkal - mert odakint tombolt a vihar - a kocsiban kb. 40 fokban tettük meg, de a lényeg, hogy némi keresgélés után, szakadó esőben megtaláltuk Noémiéket, akik már a lépcsőház előtt izgultak értünk! Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk! A lakásban minden Noémi keze munkáját dícséri. Amerre jártunk tündérek, faliképek, díszek, táskák... nagyon jó volt őket testközelből is megcsodálni!
Ajándékot is vittünk! Noémi ezt a kis tartokát kapta és némi cérnát, a kislányainak pedig egy-egy párnácskát készítettem (ezt elfelejtettem lefényképezni) de az Ő blogjában láthattok róla fotókat!
Aztán mivel Pécsett még délután fél 1-kor is hétágra sütött a nap és Noémi is megerősített bennünket egy sms-ben, hogy Kaposváron is csudaklassz idő van... elindultunk Anitával kettecskén. (A fiúk a héten versenyeznek, így nem is voltak itthon.) Szigetváron már "várt" bennünket egy kis meglepi... Iszonyatosan fekete felhők, szélvihar. Mivel kb. az út felénél jártunk nem láttam volna értelmét visszafordulni, ráadásul tudtam, hogy nagyon várnak bennünket... Kaposváron! Az út hátralévő részét felhúzott ablakokkal - mert odakint tombolt a vihar - a kocsiban kb. 40 fokban tettük meg, de a lényeg, hogy némi keresgélés után, szakadó esőben megtaláltuk Noémiéket, akik már a lépcsőház előtt izgultak értünk! Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk! A lakásban minden Noémi keze munkáját dícséri. Amerre jártunk tündérek, faliképek, díszek, táskák... nagyon jó volt őket testközelből is megcsodálni!
Ajándékot is vittünk! Noémi ezt a kis tartokát kapta és némi cérnát, a kislányainak pedig egy-egy párnácskát készítettem (ezt elfelejtettem lefényképezni) de az Ő blogjában láthattok róla fotókat!
Nagyon jót beszélgettünk, a kislányok is hamar megtalálták a közös hangot (óóó, a lovak mindenhol nagy szerelem!!) és nagyon gyorsan eltelt a néhány óra, amikor is haza kellett indulnunk.
Persze Noémi sem engedett el bennünket üres kézzel. Ilyen gyönyörűséges táskákat kaptunk, Anita és én:
Persze Noémi sem engedett el bennünket üres kézzel. Ilyen gyönyörűséges táskákat kaptunk, Anita és én:
Nagyon örülök, hogy találkozhattunk!! Remélem hamarosan újra találkozunk, nálunk!
