Kicsit szomorúan

Ez a nap az emlékezés napja is. 25 éves voltam amikor Édesanyám elment. Azt hiszem akkor lettem felnőtt... Ma este gyertyát gyújtok a sírjánál, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Még lehetett volna ő is Nagymamája a gyerkőceimnek, de ez sajnos nem adatott meg.
Emlékezzünk ma azokra, akik mindig velünk vannak, még sem láthatjuk és ölelhetjük meg őket.
"A halál nem az élet ellentéte. Az életnek nincs ellentéte. A halál ellentéte a születés. Az élet ÖRÖK." (Eckhart Tolle)

Egy kicsit remeg a kezem. Olyan érzés, mint amikor kamaszkoromban kinyitottam a Naplónak szánt üres füzetet... Abban az volt az izgalmas, hogy nem mutattam meg senkinek, ennek most épp az az érdekessége, hogy megmutathatom mindenkinek.

Mindig is vágytam egy olyan kuckóra, ahol egy kicsit magam lehetek a saját gondolataimmal kizárva a külvilág zaját. Talán most megtaláltam... Jólesik esténként, hétvégén egy kicsit délután is leülni ebbe a kis sarokba, ami az én varrósarkom. Ilyenkor elvarázsolódom az anyagok, cérnák, álmok, elképzelések varázslatos világába. A gyakorlati tudás még némi akadályt jelent, hogy mindazt megvalósítsam ami az elmémben megszületik, de idővel remélem már nem így lesz. Szeretnék sok-sok időt eltölteni a kuckómban és megmutatni nektek mindazt, amit sikerül alkotnom.
Fogadjátok hát szeretettel!
Örülök, hogy itt lehetek!