... hát persze, hogy varrok. Sokat, amennyit csak lehet. Még mindig ez a legkedvesebb tevékenység, amiben igazán jól érzem magam. :o) Még a Balatonra is vittem magammal a varrógépet és nagyon kellemes, új érzés volt a szabadban, a cseresznyefa alatt varrni a varrógéppel. Viszont, amit mostanában elfelejtek, az a fényképezés. Bevallom a blogolás igencsak háttérbe szorult már az egyéb tevékenységek sorában. Sem az olvasásuk, sem az írása nem okoz már akkora örömet mint régen. Azért persze sajnálnám csak úgy magára hagyni és épp a munkáim megörökítése miatt gondoltam, hogy folytatom, de olyan gyorsan adom tovább a megvarrt dolgokat, hogy csak napokkal később jut eszembe, hogy nem fotóztam le. Így jártam egy újabb békaszájú neszeszerrel, aminek már füle is készült a megrendelő kívánságára, aztán egy hengeralakú tolltartóval, amit Anitám osztálytársnőjének varrtam.
Készült még bortartó szivecskékkel (erről készült fénykép is :o):
És egy újabb kedves kis "élőlény"... egy bárány is, aki azóta már a gazdájánál lakik:
Így hát ennyit tudtam most beeeeemutatni, talán majd beeeeeepótolhatóak még az elmaradt fényképek, ha emailben meeeeeegkapom még őket. :o)
.jpg)
.jpg)