Leda megjegyzésén az előző bejegyzésemhez - elgondolkodtam. Mi mindenre van időm... fáradhatatlanul... panasz nélkül?
Volt időszak az életemben, amikor zavart, ha mosatlan edény maradt a mosogatóban, ha hétvégén nem sikerült tökéletesen kitakarítanom a lakást... és sokat okoltam a körülöttem élőket, azért, hogy nem minden úgy alakul ahogy azt én szeretném.
De egyszer csak varázsütésre minden megváltozott. Elvesztettem azt az embert akinek az Életemet köszönhetem. Minden megváltozott. Az addig fontos dolgok elértéktelenedtek, más - kézzel nem megfoghatóak - kerültek előtérbe... és ennek már 16 éve.
Mára már odáig is eljutottam, hogy nincs lelkiismeret-furdalásom, ha vasárnap ebéd után nem mosogatok el azonnal, inkább leülünk a gyerkőcökkel társasozni, uram bocsá' egy jó könyvvel a kezemben lepihenek, aminek persze szunyókálás lesz a vége :o)) A mosogatnivaló ugyan úgy ott van néhány óra elteltével is... megvár! :o)
Nem esem kétségbe, ha a hétvége takarítás nélkül telik el, mert jó idő volt, a Párom sem dolgozott és kirándulni vagy strandolni tudtunk menni. Sőt odáig merészkedem, hogy nem érdekel, ha esetleg vendég is betoppan és látja, hogy nincs kitakarítva. :o))
Lehet, hogy most többen is azt gondoljátok rendetlen vagyok... lehet, de rá kellett jönnöm, hogy igen kevés időt töltök itt a Földön ahhoz, hogy ilyen apróságokon aggódjam. És hogy kinek mi az apróság?? Ezt mindenki maga dönti el.
Megtanultam elfogadni azt amit az Élettől kapok, legyen az akár jó, akár éppen rossz élmény, mert már tudom, hogy minden azért történik velem, hogy tanuljak belőle. Meggyőződésem, hogy azokat a dolgokat vonzom magamhoz, amelyekre szükségem van....okulásul. Nem számít, hogy mi volt tegnap - mert már elmúlt... Nem számít, hogy mi lesz holnap, mert ki tudja lesz e holnapom. Csak az számít ami most van! Erre kell rácsodálkozni, ennek kell örülni! Nem mondom, hogy nincsenek rossz pillanataim, de szerencsére egyre kevesebbszer ülök le vele a gödör aljába, sajnálni magamat.. igyekszem hamar megtalálni a lépcsőt, amely felfelé vezet belőle! :o))
Szeretnék mindenkinek szép napot kívánni az alábbi idézettel:
"A megadás oly könnyűvé válik, amikor ráébredsz minden élmény mulandó természetére, és arra, hogy a világ semmi maradandót nem képes adni. Ekkor továbbra is találkozol emberekkel, továbbra is részt veszel eseményekben és tevékenységekben, ám már az egós én akarásai és félelmei nélkül. Más szóval: többé már nem követeled, hogy egy helyzet, személy, hely vagy esemény kielégítsen vagy boldoggá tegyen. Hagyod lenni annak múló és tökéletlen természetét.
S a csoda: amikor már nem él benned a teljesíthetetlen elvárás, akkor minden helyzet, személy, hely vagy esemény nemcsak kielégítővé, hanem harmonikusabbá és békésebbé is válik."
Eckhart Tolle: Megszólal a csend
