... ami most valósággá válik. 2009-ben óriási élmény volt megtapasztalni, hogy milyen is lehetne egy kiállítás, ahol megmutathatom, hogy mivel foglalkozom, amikor lemegy a Nap. Amikor munka után leülhetek a varrógép mellé, hogy félretehetek minden bajt, minden rossz érzést, napi harcokat és problémákat és csak a szépséges anyagoknak, vidáman táncoló cérnának, halkan duruzsoló varrógépnek szentelhetem minden figyelmemet. Aki készített már bármit is elmélyülten, teljes odaadással az most pontosan tudja, hogy miről beszélek. Most az álmom megvalósul. Megmutathatom, hogy mi készült - bár csak egy töredékét ugyan - 2009 óta esténként...
Nagyon izgulok, de azt hiszem ez természetes. Viszont ott lesz velem sok-sok ember, aki a kezdetektől támaszom. A barátaim - Ancsi Barátnőm, aki nélkül nem jöhetett volna létre :o) - a szakmai vezetőm és tanárom Ibolya, akitől mindent megtanulhattam egészen az alapoktól kezdve, és a Családom, akik nélkülözni kényszerültek a meleg vacsorát egy-egy azonnal megvalósítandó ötlet kedvéért és a gőzölgő fazék helyett esetleg egy neszeszert tálaltam nekik lelkesen. Nagyon-nagyon sok embernek tartozom hálával és köszönettel! Neked is kedves olvasóm, aki időnként idelátogatsz, mert kíváncsi vagy rám! Ha van kedved és időd, gyere el te is, találkozzunk személyesen! Várlak benneteket szeretettel!
