21 évvel ezelőtt, ezen a napon mondtuk ki az én párommal a boldogító igent. Az esküvőnkön sokan voltak, barátok, rokonok, kollégák, de vacsorázni csak hatan, a két tanúpárral mentünk el. Nem volt lakodalom, hejehuja. A szüleinknek sem és nekünk sem volt pénzünk, hogy lakodalmat tartsunk. Volt viszont habosbabos fehér menyasszonyi ruhám, gyönyörű csokrom rózsaszínű rózsából és gyöngyvirágból. Időnként elő-előveszem a videókazettát, amelyen ezt a neves napot megörökítettük. Jó érzés visszanézni magunkat milyenek voltunk fiatalon, tele reményekkel, tervekkel és sajnos sokan vannak már olyanok is, akiket csak a kazettán láthatunk...
Sok minden történt a 21 év alatt, volt benne rossz és jó egyaránt. Hiszem, hogy a problémák közös megoldása még inkább összeköti, szorosabbra fűzi két ember kapcsolatát. Remélem, hogy még nagyon sokáig élhetünk együtt, hogy kipróbálhassuk majd magunkat, mint boldog nagyszülők és üldögélhessünk a parkban együtt, kéz a kézben, felelevenítve a fiatalságunkat.
"A szerelem egy maréknyi virágmag, a házasság pedig a kert. És amiként a kertjeid, a házasságod is teljes odaadást, kemény munkát, sok szeretet és törődést igényel. Bánj el kegyetlenül a gyomokkal. Irtsd ki őket, mielőtt gyökeret vernének. Szentelj ugyanannyi türelmet a házasságodnak, mint kertjeidnek, és akkor rendben lesz minden. Vésd eszedbe: ha azt akarod, hogy virágozzon, a házasságod is állandó gondozást kíván." (Barbara Taylor Bradford)
