Tegnap fél pillanat alatt nagyon csúnya fekete felhő jött. Olyan mennyiségű és nagyságú jég esett, amilyen nem mostanában. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy az udvar egyik oldalán sütött a nap, miközben potyogtak a jéggolyók.
Szerencsére az egy szem kinyílott kis krókuszom megúszta a jégesőt a tujánk tövében:
Ma fedeztem fel takarítás közben, hogy a kb. 3 éve vásárolt húsevő növényünk - Csámcsi :o) - is újabb virággal ajándékoz meg bennünket hamarosan. Minden évben, ilyenkor tavasszal szokott virágot hozni, de mivel télen pihen - locsolni is alig kell - el szoktuk felejteni és ilyenkor rácsodálkozunk. Hamarosan előbújnak a legyek is, így majd a gyerekek újra megetethetik, mert a lakásban nem tud magának ennivalót fogni. A levelei, amikor rákerül a légy, vagy más apróbb bogár, becsukódnak, így fogvatartva az áldozatot, amíg lassan meg nem emészti.
Ez a hétvége nekem az aggódásról szól leginkább. Férjem néhány éve amatőr versenyez a Rallye bajnokságokon. Van már néhány kupája és oklevele is. Korábban csak nézőként vett részt, Dávidot már egész kicsi korában vitte magával. Így neki is szinte természetes közeg. Ismeri a versenyzők nevét, kinek milyen autója van, szinte köztük nőtt föl. Szokta is mondani, hogy lételeme a benzingőz :o). Amióta Férjem nem csak nézi, hanem műveli is ezt a sportot minden ilyen hétvégém aggodalommal teli. Télen általában nem indul a versenyeken, de ezen a hétvégén megkezdődött a szezon. Én nem megyek velük, mert számomra félelmetesek a dübörgő, száguldó autók, inkább itthon izgulunk értük Anitával.
