... és a párja

is elkészült a tegnapi tündéri angyalomnak. :o) Jött az ötlet is, hogy falikép szülessen belőlük és már azt is tudom, hogy kihez repülnek angyalszárnyon, hogy szerencsét és szeretetet vigyenek a mindennapokra, de nem szeretném elárulni, mert olvassa a blogomat!

Varrtam még egy "ebédjegytartókát" is. Ezzel a bordó, vízlepergetős anyaggal kell majd dolgoznom a következő napokban. Ki akartam próbálni, hogy hogyan viselkedik díszítővarrásnál, aplikálásnál... nem szakad-e, bírja-e a varrógépem. Meglepődtem mennyire jó vele dolgozni, rosszabbra számítottam... külön előnye, hogy nem foszlik... nem szöszöl :o) Bár azt hiszem, hogy tűt majd gyakrabban kell cserélnem, ha varrom, mert szerintem igen csak koptatja.

Az ebédjegytartó azért jutott az eszembe, mert Anitáék idén kapnak először ebédjegyet a kezükbe, délben csak ezzel mehetnek ebédelni, nélküle nem engedik be az iskolai ebédlőbe. Nos, sikerült elveszíteni rögtön az első héten az apró kis fecniket... szerencsére, olyan rendes volt aki megtalálta, hogy leadta a portán, így Anita nem maradt ebéd nélkül.

Tegnap este Anitának eszébe jutott, hogy milyen régen "diavetítőztünk". Nem tudom nálatok mennyire van még jelen ez a jó kis időtöltés... Nekem még az Anyukám kislánykorából is vannak diafilmjeim, fekete-fehérek. A vetítőnk már újabb kiadású... kicsit az én gyerekkorom is visszaköltözik ilyenkor a szobába... :o))