Álmomban egy iskola épületében jártam. A portás útmutatása alapján indultam el a kiállítás irányába. A folyóson már több ember várakozott, ismerős arcot kerestem. Örültem, amikor felfedeztem a Festőművészt, akinek a képeit eddig csak az interneten láthattam.
Üdvözöltük egymást. Aztán minden olyan gyorsan történt.
Az iskola nagyon kedves Igazgatónője ünnepélyesen megnyitotta a kiállítást. Köszöntőjében néhány kedves szót mondott a Festőről, az ő csodaszép képeiről, a verseiről, amelyek témájukban kapcsolódnak a festményekhez.
Álmomban az én nevem is elhangzott a köszöntőben. A körülöttem álló emberek rám mosolyogtak és megtapsoltak. Néhány fényképezőgép vakuja villant. Majd előkerült egy kamera, egy mikrofon … a Festő interjút adott.
Igazgatónő nagyon kedvesen üdítővel és pogácsával kínált. Beszélgettünk.
Álmomban elmondtam, hogy kerültem kapcsolatba a Festőművésszel, mi késztetett arra, hogy egy festményét megvarrjam. Beszélgettünk a művészetről. Elmondtam, hogy nekem kicsit „elbújás” a varrás. Egy csöppnyi egyedüllét… egy kis csend… nyugalom… néhány perc magány a hétköznapok nyüzsgő forgatagában.
Álmomban ott álltam a gyönyörű festmények előtt. Teljesen más a színűk… a méretük, mint a számítógépen keresztül nézve. Sokkal-sokkal szebbek. Mindegyik gondolkodtat, üzen…
Álmomban ismeretlen emberek jöttek oda hozzám a kiállítás folyosóján és gratuláltak, kezet fogtak velem. Kedvesen érdeklődtek, hogy mit szoktam még varrni… hogy jutott a választásom épp erre a képre?
Amikor az egyik kép előtt hosszú percekig elmélyülten álltam észre sem vettem, hogy a folyosó közben elnéptelenedett körülöttem. Nekem is indulnom kell, hiszen hosszú az út még hazáig.
Elbúcsúztam az Igazgatónőtől, megköszönve a meghívást.
Elköszöntem a Festőművésztől is sok sikert kívánva neki a további munkához.
Álmomban kiléptem egy iskola épületéből. Az arcomba hideg téli szél fújt. Felébredtem.
Álmodtam??
A kiállítás képeit Exit blogjában tudjátok megnézni. :o))
