Valentyina őszi táborában

Valentyina táborai Alsómocsoládon mindig nagy népszerűségnek örvendenek. Figyelni kell, mikor hirdeti meg az időpontokat, mert pikk-pakk betelik a létszám.

Az idei őszi táborban is szuper jó dolgokat tanulhattunk tőle. Mindig vannak apró fogások, trükkök, amik még ennyi év varrás és sok-sok táborozás után is újak.

A tananyag hátizsák, ami persze nálam cicás anyagból készült:

ékszer készítése apró kütyök felhasználásával, nálam kedvenc őszi színeimben:

és egy kisméretű átvetős válltáska, természetesen ez is őszi színekben, Móni barátnőmtől kapott gombfalevelek díszítésével:

 

Szeretem a táborok hangulatát, a közös érdeklődésűek alkotó energiákkal teli beszélgetéseit. Persze az sem utolsó szempont, hogy három napig csak hobbizunk, teljes kiszolgálás mellett! 

Bédán

 

Szinte már hagyomány, hogy tavasszal a Barátainkkal egy hosszú hétvégét Bédán töltünk. Ez idén a Pünkösdi hétvégén történt. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz ragyogó napsütés volt, még talán túlságosan is ragyogó és nagyon meleg. Persze a vízparton ez mindig elviselhetőbb, mint a városban. Szerencsére a lány szúnyogok sem voltak olyan éhesek, mint más években. (egy kis érdekesség: http://biokiskert.reblog.hu/12-dolog-a-szunyogokrol-bio-szunyogirtas) 

A gyerekeink már felnőttek, mostanra már mindenki a párjával csatlakozik hozzánk, így még nagyobb a kis "csapat". Nekünk "öregeknek" több idő jut a beszélgetésre, pihenésre, hiszen nem kell az apróságok után szaladgálni, figyelni minden lépésüket, szórakoztatni őket. (Aztán az unokák érkezésével ez majd újra változni fog... én már várom :o) Finomakat főztek a férfiemberek! 

Vasárnap délután Anitám, aki itt a töltésen tanult meg pár éve kerékpározni, kérte, hogy menjünk el egy kicsit tekerni, kettecskén. Persze én sem vagyok egy nagy kerékpáros, de egyenes úton azért még megyeget a dolog. Mivel a töltésen izzott a levegő a nagy melegben, inkább az erdei utat választottuk. Így utólag belegondolva, szerencsére. Már visszafelé jöttünk, amikor néhány szúnyog célirányosan a szemem felé repült. Egy darabig még tűrtem, de aztán gondoltam egy merészet és a jobb kezemmel elkezdtem hadonászni az arcom előtt. Hát, ezt nem kellett volna... Csekélyke kerékpáros-tudásommal ugyanis azzal a lendülettel az útszéli bokros felé vettem az irányt. Ha nem akartam teljes testhosszal elvágódni, a jobb lábamon ugrándozva próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Végül is sikerült!! A bicikli is megúszta, szép óvatosan tudtam lefektetni a fűbe. 

Az ijedtségen kívül - úgy tűnt - nem történt nagyobb baj, így Anita óvó tekintetének kíséretében elindultunk vissza, a szállásra.

Valójában az, hogy még sincs minden rendben csak estefelé derült ki, amikor a térdem már kezdett bucira dagadni és nem hajlott, de kinyújtani sem tudtam teljesen. Azóta is fáj... borogatom. Behajtani és kinyújtani sem megy még... de javulóban van. Még szerencse, hogy a hétvége maradék részében azért varrni ülve is tudtam, félig behajlított térddel, így elkészülhetett a kolléganőmnek ígért farmertáska:

Ami kimaradt...

A Karácsony szorosan összefügg a jótékonykodással is. Az év minden napján nagy szükség lenne  a rászorulók segítésére, de ilyenkor még is jóval több ember érzi úgy, hogy  a szeretet ünnepe közeledtével neki is segítenie kell, amivel tud.

A varrócsoportunk is felajánlotta egy beteg gyermekeket segítő alapítványnak, hogy a karácsonyi vásárukra készítünk apróságokat.

Neszeszerek, kiscsizmák készültek. Én egy lányos és egy fiús neszeszert varrtam.

Idén ősszel olyan szerencsések voltunk, hogy Faddon a nyári után, őszi tábor is megrendezésre került. 

Az első napon csíkvarrással készült takaró készült. Ez egy igen gyors és látványos technika volt, így az előlappal elkészültünk helyben, itthon már "csak" hátlapozni, szegni kell majd.

A táborokban mindig tanulunk egymástól is, így második napon a "tananyag" helyett ezt a táskát varrtam:

Az elmúlt napokban már ajándékok készültek, ez a tűzoltó is nem sokára otthonra lel...

az utolsó pillanatban sisakja is készült, de azt nem fényképeztem. :o(

Babatáskák...

Korábban már készült egy babatáska egy kedves ismerősöm lánykájának:

 Ez az újabb babatáska Erzsi kolléganőm unokájának, Zselykének készült nagy-nagy szeretettel. Benne, bár nem fotóztam, cumisüveg és pelustartó.

Így készülnek a táskák - nálam

Amikor sikerült eldöntenünk, hogy milyen anyagokat használunk a táskához kiszabunk belőle 2 db 38 x 30 cm-es darabot az aljához és 2 db 38 x 16 cm darabot a felső részéhez. Én ebben az esetben alulra tettem az egyszínűt és felülre a mintásat, de ez szabadon választott.

 Egy pár centivel nagyobbra szabjuk a közbélést és a bélés anyagát is, szintén 2-2 darabot.

 

A közbélést a táska külsejéhez fogva jöhet egy kis díszítés, amelynek rávarrásával már a vliest hozzá is dolgozzuk a színoldalhoz.

A táska külsejét - színt színre fordítva -  összevarrjuk a két oldalt, majd kialakítjuk a csücsköket. Ugyan így elkészítem a bélést is - amelyre előzőleg belső zsebeket is varrtam, de nem varrom minden oldalát teljesen össze, az egyik oldalon szabadon hagyok kb 15 cm-t a kifordításhoz.

Ennél a táskánál csak színben hozzá illő hevedert használok fülnek, amelyet egy kicsit "hozzáigazítok"  a zöld szalaggal, 72 cm hosszúra szabtam őket.

A táska külsejére - szintén színt - színre fordítva - ráhúzom a bélést és a kettő közé illesztem a füleket, mindkét oldalon egyenlő távolságra.

Ezután a táska szájánál teljesen körbevarrom, a füleknél oda-vissza többször is, hogy biztosan jól tartson.

Most jön a jelentősége a bélésen hagyott nyílásnak, hisz azon keresztül tudom kifordítani a táskát.

A nyílást összevarrom, majd befordítom a táskába. Ezután még a táska száját így is körbevarrom. Záródásnak készülhet hozzá cipzáros rész is, de ebben az esetben felvarrható mágneszárat kapott.

Kedves Gabi! Kívánok neked jó öltögetést, remélem tudtam segíteni a leírással.

Tás-ka-valkád

Az utóbbi időben szinte csak táskák készültek. Ezt a formát szeretem varrni és ezért többféle anyaggal is kipróbáltam.