http://school.coloringcrew.com/12=3.html
Időnként az ember megáll és számot vet. Hol tart, hová szeretne még elérni. Ez a mai nap ilyen. Megint eltelt egy év, immár az ötödik, amit úgy élek meg, hogy megint idősebb lettem egy évvel, idősebb, mint amilyen korban Édesanyám elment.
Amikor elértem a 43 évet, akkor éreztem csak igazán, hogy mennyire fiatalon halt meg.
Szerencsés vagyok, én már 48-at is megértem. Szerencsés vagyok, mert olyan emberek közt élhetek, akik 99 %-ban kedvesek nekem, a maradék 1 %-on pedig már megtanultam mosolyogni.
Szeretem a családomat, szeretem az otthonomat, imádom a hobbimat - amelyből mostanra már több is van, de azért a varrás marad a "szerelem". Fantasztikus Barátaim, Kollégáim vannak!
Három hónapja megtaláltam azt a mozgásformát, amit mindig is kerestem. Június elején szembe jött velem az utcán a lehetőség és nem lehetett nem észre venni, ez pedig a jóga. Ráadásul ezzel is egy szuper kis közösség részese lehetek.
Újra elragadott a tanulásvágy, keresem a lehetőségeket... tanfolyamok, képzések!
Ahogy így leültem ma este, rá kellett jönnöm, hogy egyetlen dolog hiányzik az életemből. A szüleim ölelése... annak a két embernek a közelsége, akiknek a földi létemet köszönhetem. Hiszek abban, hogy itt vannak velem, vigyáznak rám, segítenek nehéz időszakokban még ha nem is érinthetem őket. Köszönöm nekik, hogy Élek!
