Nagyon jó érzés, hogy végre elkészült. Mázsás súlyként cipeltem a vállamon hónapok óta. Drága Móni barátnőmmel kezdtük még el tervezgetni ezt a kis ágytakarót nyár elején, amikor hazajött Kanadából néhány hétre. Egy közös barátnőnk kislányának szántuk meglepetés ajándéknak. Tudtuk, hogy együtt nem fogjuk teljesen befejezni, de mostanra már igen rosszul éreztem magam, hogy még mindig nem volt készen. Úgy volt, hogy talán majd Karácsonyra elkészülök vele... De egy csomó minden közbejött. Ultimátumot adtam magamnak, addig nem varrhatok mást, amíg ez el nem készül. Nos, ez hatásos volt! :o)
Remélem a kicsi lány még nem nőtte ki a Hello Kitty korszakát..
... és még örömet tudok vele szerezni.
