A mai napot az Állatkertben töltöttük. Mivel a házunktól az Állatkert kb. 1 órányi sétára van az erdőn keresztül ebben a gyönyörű őszi időben remek programnak ígérkezett. Férjem Édesanyja is eljött velünk, aki 69 éves. Dávid fiam gyakran csalja el itt a környékünkön is sétálni - egy utcában lakunk velük - hiszen fontos, hogy a napi tévézés és olvasás mellett a rendszeres mozgás is meglegyen, főleg úgy, hogy a 17 éves kamasz nagyon jókat tud beszélgetni a Nagymamájával. Egy kicsit aggódtam, hogy túl nagy séta lesz ez neki, de szemmel láthatóan élvezte az Unokák "tárlatvezetését" az állatkerti séta során is.
Az állatkerti állatok "boldogságáról" most nem foglalnék állást, mert bizonyára meg van ennek is a szükségessége. Vannak olyan állatok, amelyek szemmel láthatóan is szenvednek a bezártságtól és vannak olyanok, akik látszatra jól érzik magukat. Közülük is sokan még igyekeztek sütkérezni az őszi napsütésben.
Nem tudom, hogy mennyire lesz elégedett az én varrott sárkányommal... :o) Remélem nem lesz túl nagy csalódás. Ez holnap reggel kiderül!
És... amilyen állatot nem láthattunk ma - csak itthon :o) - az a sárkány volt!
Anitám egyik Fiú osztálytársa is szeretett volna ebédjegytartót. Mivel nem tudtam pontosan mit varrjak rá, ezért megkértem - az igen csak jól rajzoló - Kisfiút, hogy rajzolja le, mi legyen rajta.
Nos, egy fantasztikus sárkányrajzot kaptam.
Anitám egyik Fiú osztálytársa is szeretett volna ebédjegytartót. Mivel nem tudtam pontosan mit varrjak rá, ezért megkértem - az igen csak jól rajzoló - Kisfiút, hogy rajzolja le, mi legyen rajta.
Nos, egy fantasztikus sárkányrajzot kaptam.
Nem tudom, hogy mennyire lesz elégedett az én varrott sárkányommal... :o) Remélem nem lesz túl nagy csalódás. Ez holnap reggel kiderül!
