Repül az idő

Amikor időnként "ide-idetévedek" mindig meglepődök, hogy megint mennyi idő eltelt az utolsó bejegyzésem óta. Már én is érzékeltem magamon, hogy túl sok mindent szerettem volna egyszerre. Egyre fáradtabb és kedvetlenebb. Át kellett értékelnem magamban a célt, a hovát és a miértet is. 

A varrás nekem mindig is egy olyan tevékenység marad, amely tudja azt a tudatállapotot, hogy értékeljek, átgondoljak. Sőt, ilyenkor jönnek a "csak úgy" gondolatok, amelyek aztán igen pontos iránymutatások a nehézségek közepette, akár belátom, akár tiltakozni próbálok ellene. Nem érdemes. Biztos vagyok benne, hogy nem szabad a múlton tépelődnünk és nem szabad a jövő összes lehetséges problémáját magunkkal hurcolnunk, mert aztán egyre több súlyt cipelünk a vállunkon észrevétlenül. Jöhet a hátfájás, a vállfájdalmak, a fejfájások...

Idéznék egy könyvből, amely ugyan más apropóból - de véletlenek ugye nincsenek - került a kezembe és minden oldalán van olyan mondat, amelybe beleborzongok.

"Buddha azt tanítja, hogy a változáshoz tudásra van szükség, és a tudás addig nem érkezik meg, amíg meg nem állunk és irányítjuk arra a figyelmünket, ami az orrunk előtt történik. Ez a megállás, vagyis shamatha  a test és az elme többi részéhez enged hozzáférést. Amikor lenyugtatjuk magunkat, továbbléphetünk, hogy elmélyüljünk a jelenlegi helyzetünkben. Ki kell lépnünk életünk taposómalmából, hogy ne tegyük tudattalanul újra meg újra ugyanazokat a dolgokat, amelyek rossz érzéseinket okozták. Meg kell állnunk, meg kell pihennünk és építő módon reflektálnunk, hogy véget vessünk azoknak a szokásoknak, amelyek a jelenlegi problémákhoz vezettek. Teljes mértékben tudatában kell lennünk annak, ami mindennap életünkben történik. Csak akkor kezdhetünk neki a változtatásnak." (Dr. Lilian Cheung: Zamat)

Túl nagy, hosszantartó munkákba belevágni mostanában nem volt kedvem, így ilyen kis apróságok készültek még Húsvét előtt:

 

 

Az idő múlását persze nem csak kizárólag a blogbejegyzéseim dátumán érzékelem. Anitám ma 14 éves. Mintha még csak néhány éve született volna. :o) Szerintem akinek gyermeke van kétszer olyan gyorsnak érzékeli az időt. Gyorsan felnőnek... A régi játékai már felkerültek a padlásra, a szobája falát egy fiúegyüttes plakátja díszíti és őket kérte a szülinapi tortájára is (ostyaképen), hiszen már nem Barbie vagy Hamupipőke a nyerő. :o)  Maholnap a pályaválasztás is aktuális lesz. Egy újabb izgalmas időszak... hogy jöhessenek az elmélyült pillanatok varrás közben.Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ilyen hobbit hozott az életembe!

Madarak

Ezek a helyes kis madárkák még a Húsvét előtt készültek és arról

jutottak eszembe, hogy néhány héttel ezelőtt a bejárati ajtónk előtt lévő piciny teraszunk egy tartófájának tetejére fészket rakott egy rozsdafarkú párocska. Már tavaly is nálunk fészkeltek és ezek szerint igen jól érezték magukat, mert idén is visszajöttek. Nem tudom, hogy hány tojás lehet a fészekben, de a hétvégén lepottyanva találtuk az egyik héjjat. El sem tudom képzelni, hogy a picurka tojásban mekkora lehetett a madár. 

Színes húsvét

Neked mi jut eszedbe a tavaszról?

Nekem a színek, a frissesség, a megújulás, az ébredés...

A tavaszi nagytakarítást idén összekötöttem új függönyök varrásával is. Már jó sok éve annak, hogy utoljára függönyt vásároltam. Néhány hete kolléganőim felfedeztek egy új, igen kedvező áron értékesítő függönyboltot. A bolt tulajdonosa jól ismeri a foltvarrókat :o) mert időnként összeállít egy-egy zsák "hulladékot" nekik a leesett darabkákból, ami néhány ezer forintért elvihető. Jó kis hely, ugye?

Így most új színekbe öltözött a nappalink:

A hálónk:

És Anita szobája is:

Mennyire más hangulatuk lett a helyiségnek, más fények, más színek! Kell a megújulás időnként!

Ezúton szeretnék neked kedves Olvasóm színes, vidám húsvéti ünnepet kívánni!

Egyre kevesebb ...

... az időm a blogra írni, mert nem szeretném a varrástól elvenni azt a keveset, ami az estékből jut. Ezért csak ritkán írok, de azért jövök! :o)

Kellemes ünnepeket!

Kedves Olvasóm!

Ezúton szeretnék neked és családodnak kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!

Legyen az ünneped olyan, amilyennek szeretnéd, akár pihenéssel, akár alkotással töltöd!

Nyusziszerelem...

Itt a tavasz! Gyönyörű napsütés! Még a nyuszik is szerelembe-estek!

Érdekes dolog, hogy egy-egy munkámról csak akkor fedezem fel, hogy nem egészen jó rajta valami, amikor fényképen visszanézem. :o( Így jártam a nyuszifiú pofijával is. Valami nem tetszett rajta, aztán feljebb hímeztem a száját és mosolygósabb lett.

Készült még a hétvégén egy szemüvegtok is, Dia barátnőm kérésére. Mivel már olyan régen tűztem :o) belecsempésztem egy kicsit a múlt héten tanultakból. Közben mint egy varázsigét mormoltam az Ágitól tanultakat: csészevonal, csészevonal, lendület, egy pontban találkozás... csészevonal, csészevonal, lendület... :o))

Hát az egy pontban találkozás még "nem jött be" mindenhol. Az is eszembe jutott, hogy előtte ki kell próbálni a mintát egy másik anyagon. Most jöttem igazából rá, hogy ez mennyire hasznos és szükséges, ugyanis a lassan, szépen, pontosan tempóból át kellett váltani a tűzéshez a lendületesen tempóra. Ehhez kellett jó néhány perc, amíg sikerült.

Húsvétra még ...

... készült egy-két apróság az utolsó napokban is.


Ezt a tojástartót varrtam Dia Barátnőmnek:

Borcsamamánál láttam ilyet először.

A bejárati ajtónkra az utolsó pillanatban készült egy "koszorú" a Varrószakkörről vett leírással! Mivel csak emlékezetből készítettem a méreteket magam találtam ki hozzá. Kissé vékonyra sikeredtek a "hurkák", így volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy én ezt nem tudom kitömni és hagyom a manóba az egészet. Aztán beugrott, hogy valahol olvastam a megoldást, miszerint egy csíkot kell vágni a vatelinből és ezt behúzni a csőbe :o). Nos, ezzel az eljárással sikerült betöltenem őket.

A PIF ajándékaim is szerencsésen célbaértek még az ünnep előtt Csillához és Judithoz. Sajnos képeket én nem készítettem a postázás előtt, mert nagyon igyekeztem őket feladni, de a Lányok blogján találtok róla.

Hozzám is érkezett egy kedves kis meglepetés Silerikától! Nagyon szépen köszönöm!

Noémitől pedig egy díjat kaptam! Nem hiszem, hogy létezik olyan, hogy született tehetség. Életünk során nagyon sokat kell tanulnunk, viszont amit szívesen csinálunk, abba több energiát is képesek vagyunk belefektetni, hogy elsajátítsuk... Nekem ilyen a varrás! Hajt a kiváncsiságom, az anyagok szeretete, az alkotásvágy...

A hozzátartozó szabályok pedig:

1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.

2. A logót kirakom a blogomba.

3. A szabályzatot kirakom a blogomba.

4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

Jelöltjeim:

Marcsi, Silerika, Csilla, Kicsikató, Lidércke, Rita

5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

Név: Anikó

Becenév: Abile. Amikor rátaláltam a foltvarrókra az interneten és elkezdtem fórumozni, próbáltam magamnak becenevet keresni. Különböző idegen nyelven keresgéltem szavakat arra nézve, hogy majd milyen foltvarró szeretnék lenni ... :o) Így esett a választásom az olasz abile szóra, ami magyarul azt jelenti ügyes.

Lakhely: Pécs

Születési hely: Pécs

Magasság: 164 cm

Névnap: július 26.

Foglalkozás: sok mindennel foglalkozom :o)

Testvérek: fél

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: sajnos nincs

Gyűjtemény: golyóstollak (mostanra már sokezer db) és minden apróság is, ami a varráshoz szükséges

Cipőméret: 39

Iskola: jártam

Kedvencek: anyagok, már-már betegesen :o)

Zsebpénz: ritkán...

Álom: úgy szeretném, ha nem lenne betegség a földön...

Háziállatok: egy kutyus (Szamóca) és 3 cica

Megnevezem, hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

2010. április 4-én kaptam Noémi-től. Köszönöm szépen! :))

Kellemes ünnepeket!

Holnaptól már szabadságon vagyok és az ünnepi előkészületek után jöhet majd a sok-sok pihenés! Remélem az időjárás lehetővé tesz majd egy kevéske kirándulást és kertészkedést is.

Ezúton szeretnék

minden Kedves Olvasómnak

kellemes Húsvéti ünnepeket

kívánni!

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok

Tegnap este elkészült a fészek, amibe ma reggelre a Nyuszi hozhatta az ajándékot! :o) Ezzel a képpel szeretnék nektek kellemes húsvéti ünnepeket kívánni!

Ezeket a fantasztikus nyuszikat "fafaragó" szomszédunktól kapta Anita. A nagy mamanyuszi mellé még három apróságot is készített, amelyek olyan aprók, hogy nem is tudom, hogyan lehetséges ilyen aprólékosan kifaragni minden egyes részletüket:

A tojásokat már évek óta ezzel a nagyon izgalmas módszerrel festjük. Összebogarásszuk a kertben az apró leveleket, amelyeket az elnyűtt harisnyáim darabkára vágott részeivel jó erősen ráerősítünk a tojásokra és zsineggel megkötjük. Ezután lila hagyma héjára helyezem őket egy fazékba, felengedem vízzel és megfőzöm őket.

Amikor megfőttek, akkor következik az igazán izgalmas része a dolognak. Leszedjük a harisnyát és a főtt növényeket róla és kiderül, hogy milyen mintát hagytak a tojáson a levelek. Az idén ilyenre sikerültek: