Ma ajándékot hozott nekem a postás Mmama - tól. Izgatottan kezdtem el bontogatni a jókora méretű csomagot, miközben a családom körülöttem állt és felváltva noszogattak, hogy gyorsabban, mert képtelenek kivárni amíg teljesen kibontom.
De én annyira szerettem volna minél hosszabbra nyújtani ezt a pillanatot..., mert ajándékot kapni - és adni is - nagyon jó érzés.
Először - a dobozra írt útmutatás szerint - az egyik végén kezdtem el kibontani, és amikor bekukucskáltam két apró talpacskát láttam. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a mellkasomból, mert már annyi gyönyörű babát láttam Mmama blogján... de hogy nekem is lesz belőle egyszer ... ezt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
Amint előkerült Ő - a kislányom félve kérdezte, hogy megfoghatja-e. Természetesen a kezébe adtam és miközben ő elmerülten forgatta én elolvastam a levelet. A végére a könnyeimet törölgettem, mert annyi szeretet és jóság áradt a levélből... Nagyon-nagyon köszönöm Mmama!!!
A csomagot fél egykor bontottam ki. Most fél négy van és a leánykám azóta sem adta ki a kezéből. Kértem, hogy legalább fényképezni engedje, de csak azzal a hozzáfűzött mondattal sikerült, hogy
- No, jó!! De én majd fogom Anya!!
Drága Mmama! Tifani - a kislányom így nevezte el - egy valódi csoda. Annyi apró öltés, finom piciny megoldás van rajta, ami mind arról árulkodik, hogy aki készítette fantasztikus tehetséggel bír, nagyon ügyes és figyelmes! Azt kívánom, hogy még nagyon-nagyon sokáig készíthess ilyen gyönyörű babákat a magad és mindazok örömére, aki csak találkozhat velük!
De én annyira szerettem volna minél hosszabbra nyújtani ezt a pillanatot..., mert ajándékot kapni - és adni is - nagyon jó érzés.
Először - a dobozra írt útmutatás szerint - az egyik végén kezdtem el kibontani, és amikor bekukucskáltam két apró talpacskát láttam. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a mellkasomból, mert már annyi gyönyörű babát láttam Mmama blogján... de hogy nekem is lesz belőle egyszer ... ezt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
Amint előkerült Ő - a kislányom félve kérdezte, hogy megfoghatja-e. Természetesen a kezébe adtam és miközben ő elmerülten forgatta én elolvastam a levelet. A végére a könnyeimet törölgettem, mert annyi szeretet és jóság áradt a levélből... Nagyon-nagyon köszönöm Mmama!!!
A csomagot fél egykor bontottam ki. Most fél négy van és a leánykám azóta sem adta ki a kezéből. Kértem, hogy legalább fényképezni engedje, de csak azzal a hozzáfűzött mondattal sikerült, hogy
- No, jó!! De én majd fogom Anya!!
Drága Mmama! Tifani - a kislányom így nevezte el - egy valódi csoda. Annyi apró öltés, finom piciny megoldás van rajta, ami mind arról árulkodik, hogy aki készítette fantasztikus tehetséggel bír, nagyon ügyes és figyelmes! Azt kívánom, hogy még nagyon-nagyon sokáig készíthess ilyen gyönyörű babákat a magad és mindazok örömére, aki csak találkozhat velük!
