Ajándékot kaptam ... de még nem karácsonyit

Kedves Kolléganőm tegnap említette, hogy rendet fog rakni a ruhásszekrényben és végre kidobál egy csomó ruhát, amire már nincs szüksége. Én rögtön a szívemhez kaptam, hogy ezt ne tegye! Megkértem, hogy szóljon legyen szíves, amikor a kukájuk mellé helyezi azt a bizonyos reklámszatyrot, mert akkor én ott fogok állni - nehogy a "kukamanó" áldozatául essenek a ruhák.
Nem túl régóta foglalkozom a foltvarrással, de részemről teljes a szerelem azóta az anyagokat illetően, még ha azok "csak" jobb sorsot megélt ruhadarabok is. Nagyon örültem ma reggel, amikor Kolléganőm kezembe nyomta a szatyrot, tele férfiingekkel, amiken még kincsnek számító gombok is vannak. :o) Azonnal megnéztem, megtapogattam őket. Hmmm, jó kis foltnak való anyagok. Jaaaaj, csak a párom előtt érjek haza, mert ha meglátja, hogy még viszek haza egy nagy szatyor anyagot... :o))) Úgy szeretnék még több időt varrással és még kevesebbet alvással tölteni. :o)

És egy idézet, az időről, amely mindig olyan kevés:

"Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett." (Wass Albert)

Újabb tombolatárgy készült

Tegnap este újabb tombolatárgyak készültek el, a szombati batyus bálra. Bár könnyűnek gondoltam, amikor elterveztem, hogy néhány egyszerűbb képet, majd csak "simán" bekeretezek egy másik anyaggal, azért még sem volt ez olyan egyszerű. Összességében 3 és fél órámba telt, amíg elkészült.

Kedves ismerőseink Olaszországban jártak, hétfőn éjjel érkeztek haza. Ajándékba egy hatalmas, csudaszép kuglófot kaptunk. Olyan nehéz volt a doboza, hogy azt gondolták a gyerkőceim, még tányér is van hozzácsomagolva. :o) Nem volt! Volt viszont egy fehér kis zacskóban porcukor, amihez használati útmutató is tartozott. Bele kellett önteni a zacskóba a port - a kuglóf mellé - és alaposan összerázogatni. Az eredmény egy "hólepte" kuglóf lett és nagyon finom ! Erről nem tudok fotót mutatni, mert az éhes kis "madár"sereg azonnal meg is akarta kóstolni reggelire, de ilyen volt még behavazódás előtt.

Ma egy vicc jutott eszembe - talán épp a kuglóf hatására:

Két férfi beszélget:

- Megőrizte a feleséged azt a gyönyörű lányos karcsúságát?

- Mi az, hogy megőrizte, megduplázta!