Varrónapon Székesfehérváron

Szombaton egy fantasztikus napot töltöttünk Székesfehérváron, varrónapon. Gyönyürű kiállítást szerveztek a foltvarró lányok, csudaszép ajándéktárgyakat készítettek a tombolába és természetesen sok hasznos dolgot is tanítottak nekünk. Engem leginkább a szalaghímzés és a Waldorf-baba készítése érdekelt és megérte megtennem ezt a hosszú utat hozzájuk.

Persze azért a sok munka mellett maradt még időnk az árusokat is végigjárni, hogy megcsodáljuk a portékáikat és kielégíthessük a gyűjtőszenvedélyünket. :o) A hazaút előtt még egy kicsit sétálgattunk a belvárosban és fagyiztunk is egyet.  További fényképek itt  és Cseva blogján! 

Köszönjük a vendéglátóink munkáját és a kedves fogadtatást, jól éreztük magunkat!

A hétvégén ...

... még tavasz volt. Gyönyörű napsütés, langy meleg. Vágytunk a szabadba, a jó levegőre. Az elmúlt napok rossz hangulatát, nyomasztó érzését magunk mögött hagyni. Mivel az erdőben igen nagy még a sár az elolvadt hó és a sok eső miatt, így olyan helyet kerestünk, ahol szép környezetben, de betonozott úton lehet sétálni. Orfűre mentünk, a körsétányra. A teljes kört még úgy sem mentük körbe, amióta elkészül. 6 km volt az út. Kellemesen elfáradtunk, de ez most nagyon kellett és nagyon jólesett. Együtt volt a család, kiegészülve már egy ifjú hölggyel. :o)

A nagy séta után, már szívesebben ültem le este a varrógép elé is. Nekiláttam a Mónika által hirdetett jó kis játék 1. részének. Egy kissé lemaradtam, mert már a 3. rész leírását is megkaptuk, de majd apránként lassan talán utolérem magam. Az én nyílhegy blokkom így néz ki. A méreteket felnagyítottam, mert a dupla nagy ágyunkra szeretnék majd ágytakarót készíteni az év végére.

Vasárnap este még ilyen kedves kis ajándékokat kaptunk a kedvenc szomszédunktól:

Anitám gyűjteménye ilyen aprócska állatkákkal bővült. Szívesen játszik velük. :o) Most mivel itthon van betegen, még kedvesebbek azok a játékok, amelyekkel az ágyban is lehet játszani.

Kiállításon

A kép innen: http://www.gyugyi.hu/gyugyi_kepgaleria

Tegnap elmentünk  megnézni a Gyugyi gyűjteményt a Zsolnay-negyedbe. A kiállított tárgyak gyönyörűek. Egyik-másikról meg sem mondtam volna, hogy Zsolnay. Fantasztikus színek, csodaszép formák... Érdemes megnézni. Ha erre jártok, ne hagyjátok ki.

Furcsa érzés volt ott járni a gyár területén. Gyermekként sokat jártam be, mert Édesanyám ott dolgozott. Volt, hogy nyáron, szünetben bemehettem hozzá segíteni. A kemencébe bemenő "kocsikra" pakolta fel a nyers dolgokat és a kijövőről szedte le a frissen "sülteket". Most egészen más képét mutatja már a gyár területe. A régi "fényképek" pedig itt vannak a fejemben. :o)

Budapesten jártunk

Szombaton Budapesten voltunk a csoportunkkal a Határtalanul kiállításon. Sajnos az időnk nagy részét a Közgyűlésen való részvétel tette ki így igen kevéske idő maradt a kiállítás megtekintésére és a régen látott kedves ismerősökkel való beszélgetésre.
Nagyon gyorsan telt el ez a nap, túl gyorsan...
De talán majd jövőre... több minden is beleférhet! Addig már csak 365 napot kell várni! :o)

Csipkés neszi és keresztszemes

Csak egy aprócska neszi, magenta színben, csipkével, a korábban készített táskához, ajándékba. Persze a neszi másik felén ott van a nyuszi is :o), de az maradjon meglepetés az ajándékozottnak.

Az utóbbi időben esténként újra keresztszemest varrogatok. A nyaralásra is ezt vittem magammal, hogy ne kelljen teljesen nélkülöznöm az alkotás örömét. A Lizzie Kate SAL újabb darabjai készültek el.

Ebben a nyaralóban töltöttük az elmúlt hetet. A család kedves Barátaink. Most végre az időjárás is kegyes volt hozzánk. (A kép nem most készült :o))

Emlékezetes nyaralás

Az elmúlt 10 nap igazán emlékezetes marad majd. Bár nem elsősorban a pozitívumai miatt. Múlt héten kedden este szépen összecsomagoltam, hiszen szerdán délelőtt indulni készültünk a Balatonra. Szerda reggel még volt egy kis tennivalóm, ám amikor lehajoltam a szekrényhez olyan erős fájdalom hasított a derekamba, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Potyogtak a könnyeim, amíg elértem az ágyig, de a lefekvés sem volt egyszerű. A családom aggódva figyelte, hogy mi történik. Nekem végigfutott az agyamon az összes lehetséges variáció, aztán úgy döntöttem, hogy nem ronthatom el a családi nyaralást és négykézlábra ereszkedve lekúsztam az ágyról. A gyerekek felajánlották, hogy bepakolják a még szükséges holmit a táskákba, majd az autóba. Nem tudom leírni, hogy milyen kínokat éltem át, amíg eljutottunk Fonyódig, bár a fájdalomcsillapító tapasz már félúton hatni kezdett. A szállásra érve elhelyezkedtem egy fotelban, amíg a többiek behordták a csomagjainkat az autóból. Mivel sütött a nap és a Balaton vize is jónak ígérkezett úgy döntöttek, hogy lemennek fürdeni egyet, amíg én pihenek. Csak hogy igen hamar kiderült, Dávid összes ruhája és az összes törölközőnk az emeleten maradt, otthon, Pécsen. Mivel a fiatalok pakoltak le mindent a szobájukból, csak azt hozták el, ami a táskában volt, ami a táska mellett állt halomban, azt nem. :o(

Gyors fejszámolás következett, hogy Dávid új ruhakollekciója kerül-e kevesebbe, vagy egy oda-vissza út újra Pécs-Fonyód távon. A fiúk az utóbbi mellett döntöttek, már csak azért is, mert Dávid nem szeret vásárolni :o) pedig Anita felajánlotta neki, hogy szívesen segít, mert ő viszont igen.

Így hát nekem maradt a pihenés - bár időnként mintha valaki erősen hátba szúrt volna :o(( - Anita igyekezett elfoglalni magát, a fiúk pedig hazamentek a ruhákért és törölközőkért.

Másnapra az időjárás már elromlott és leginkább ez a kép volt a jellemző:

A következő napokban a fürdés csak melegvizes gyógyfürdőben volt lehetséges, ami viszont a derekamnak is nagyon jót tett. Napról-napra egyre jobb lett, enyhült a fájdalom. Már kirándulni is tudtunk menni a közeli kilátóba.

Majd Kapolcson jártunk, a Művészetek völgyében:

Igazából - a fájdalmat leszámítva - egészen jól sikerült nyaralás lett. :o) Ami pozitívum: nem égtem le a napon és napszúrástól sem kellett tartanunk. Hétfőtől már dolgozom, így jöhet a jó idő!!

Kirándulás

Az elmúlt hétvégén Szennán és Patcán, a Katica tanyán jártunk. Megnyugtató érzés volt a templomban, a régi házak között sétálni. Belélegezni egy elmúlt kor emlékét, elképzelni, hogyan is élhettek az emberek akkortájt.

A templom fakazettás mennyezetének egy részlete. Érdemes lenne textilbe álmodni, ugye?

Hosszú percekig csak ültem a ház előtti kispadon és gyönyörködtem a látványban. Mint, ha egy másik világba csöppentem volna.

Ezek a képek pedig már a Katica tanyán készültek. A sok-sok állat, gyönyörű táj, kedves emberek... igazán fantasztikus élmény volt.

Persze, hétvége nem telhet el varrás nélkül, ugye nálatok sem? :o)

Készült egy újabb szemüvegtok és neszeszer páros.

A felhasznált gyönyörű, apró virágos anyagot Aranyosfodorkától kaptam, a ferdepánt pedigPepita Meska boltjából való. Sajnos már fogytán van, pedig nagyon szerettem vele dolgozni...