Ülve és sétálva

Talán ez a két szó jellemzi leginkább az elmúlt két napunkat.

Szombaton Budapestre utaztunk egy különvonattal, amely közvetlenül a Campona-hoz vitt bennünket, hogy megnézhessük a Tropicariumot. Még sohasem jártunk itt. A látvány mindannyiunkat lenyűgözött. A legtöbb időt a cápák alagútjában töltöttük. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam, ahogy ott álltam és ezek az óriás állatok úszkáltak fölöttem vagy épp úsztak velem szemben. Ilyenkor érti meg az ember igazán, hogy milyen félelmetesek, milyen erősek és micsoda tekintetük van ezeknek a lényeknek. Nem szeretnék velük a nyílt vizen összetalálkozni, az már bizonyos.
A vonatozás igen hosszú volt, hiszen 3 órát oda, majd 3-at utaztunk vissza is, de a látvány, az élmény mindenképp megérte.

Vasárnap - hogy kipihenjük az előző napi utazás fáradalmait :o) - kirándulni mentünk a barátainkkal a Mecsekre. Gyönyörű volt az idő, így három kilátót is (kis-Tubes, Tubes, Sós-hegyi kilátó) meglátogattunk utunk során. Imádom a magasságot, imádom érezni, hogy milyen tágas világ vesz körül bennünket. A hétköznapokon rohanva ritkán tűnik fel, hogy kék az ég, hogy gyönyörűek a felhők...
Igyekeztem minél több időt eltölteni, feltöltődni ezzel a kilátással:

Az erdőben rengeteg a hóvirág. Amióta védett, azóta még annál is több. A másik növény pedig, amely most összefüggő zöld takarót alkot az erdő alján a medvehagyma. Szedtünk is egy szatyorral, így ma finom medvehagymás túrópogi születhetett belőle.

A maradék medvehagymát apróra vágva és bezacskózva lefagyasztottam. Nem tudom ugyan, hogy milyen íze lesz majd, ha felenged, de gondoltam talán pogiba még akkor is finom lesz, hiszen olyan rövid az az idő a virágzásáig, amíg még fogyasztani lehet.