... még tavasz volt. Gyönyörű napsütés, langy meleg. Vágytunk a szabadba, a jó levegőre. Az elmúlt napok rossz hangulatát, nyomasztó érzését magunk mögött hagyni. Mivel az erdőben igen nagy még a sár az elolvadt hó és a sok eső miatt, így olyan helyet kerestünk, ahol szép környezetben, de betonozott úton lehet sétálni. Orfűre mentünk, a körsétányra. A teljes kört még úgy sem mentük körbe, amióta elkészül. 6 km volt az út. Kellemesen elfáradtunk, de ez most nagyon kellett és nagyon jólesett. Együtt volt a család, kiegészülve már egy ifjú hölggyel. :o)
A nagy séta után, már szívesebben ültem le este a varrógép elé is. Nekiláttam a Mónika által hirdetett jó kis játék 1. részének. Egy kissé lemaradtam, mert már a 3. rész leírását is megkaptuk, de majd apránként lassan talán utolérem magam. Az én nyílhegy blokkom így néz ki. A méreteket felnagyítottam, mert a dupla nagy ágyunkra szeretnék majd ágytakarót készíteni az év végére.
Anitám gyűjteménye ilyen aprócska állatkákkal bővült. Szívesen játszik velük. :o) Most mivel itthon van betegen, még kedvesebbek azok a játékok, amelyekkel az ágyban is lehet játszani.
