Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Béda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Béda. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. június 7.

Bédán


Szinte már hagyomány, hogy tavasszal a Barátainkkal egy hosszú hétvégét Bédán töltünk. Ez idén a Pünkösdi hétvégén történt. Az időre nem lehetett panaszunk, hisz ragyogó napsütés volt, még talán túlságosan is ragyogó és nagyon meleg. Persze a vízparton ez mindig elviselhetőbb, mint a városban. Szerencsére a lány szúnyogok sem voltak olyan éhesek, mint más években. (egy kis érdekesség: http://biokiskert.reblog.hu/12-dolog-a-szunyogokrol-bio-szunyogirtas

A gyerekeink már felnőttek, mostanra már mindenki a párjával csatlakozik hozzánk, így még nagyobb a kis "csapat". Nekünk "öregeknek" több idő jut a beszélgetésre, pihenésre, hiszen nem kell az apróságok után szaladgálni, figyelni minden lépésüket, szórakoztatni őket. (Aztán az unokák érkezésével ez majd újra változni fog... én már várom :o) Finomakat főztek a férfiemberek! 

Vasárnap délután Anitám, aki itt a töltésen tanult meg pár éve kerékpározni, kérte, hogy menjünk el egy kicsit tekerni, kettecskén. Persze én sem vagyok egy nagy kerékpáros, de egyenes úton azért még megyeget a dolog. Mivel a töltésen izzott a levegő a nagy melegben, inkább az erdei utat választottuk. Így utólag belegondolva, szerencsére. Már visszafelé jöttünk, amikor néhány szúnyog célirányosan a szemem felé repült. Egy darabig még tűrtem, de aztán gondoltam egy merészet és a jobb kezemmel elkezdtem hadonászni az arcom előtt. Hát, ezt nem kellett volna... Csekélyke kerékpáros-tudásommal ugyanis azzal a lendülettel az útszéli bokros felé vettem az irányt. Ha nem akartam teljes testhosszal elvágódni, a jobb lábamon ugrándozva próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Végül is sikerült!! A bicikli is megúszta, szép óvatosan tudtam lefektetni a fűbe. 
Az ijedtségen kívül - úgy tűnt - nem történt nagyobb baj, így Anita óvó tekintetének kíséretében elindultunk vissza, a szállásra.
Valójában az, hogy még sincs minden rendben csak estefelé derült ki, amikor a térdem már kezdett bucira dagadni és nem hajlott, de kinyújtani sem tudtam teljesen. Azóta is fáj... borogatom. Behajtani és kinyújtani sem megy még... de javulóban van. Még szerencse, hogy a hétvége maradék részében azért varrni ülve is tudtam, félig behajlított térddel, így elkészülhetett a kolléganőmnek ígért farmertáska:




2009. szeptember 7.

Eltűntem ...



... néhány napra. Kihasználva még ezt a néhány nap kellemes, meleg őszi időt, úgy adódott, hogy a hétvégét most végre (mert hogy nyár elején már egyszer majdnem, csak az időjárás keresztülhúzta) a Duna-parton, Bédán tölthettük. Ez a Dunának egy holt-ága, ahol csend, béke, nyugalom...napfény és vízpart!

Pénteken délután mentünk a Barátainkkal, gyerekekkel ... Ebben a házban volt a szállásunk, amely valamikor védelmi szállásként működött árvíz idején.

Este még tudtunk szalonnát és virslit sütni a tábortűz mellett, aztán éjjel megérkezett a vihar.

Iszonyatos szél fújt... majdnem elvitte a tetőt a fejünk fölül és néhány hosszú percig az egyetlen fényforrás is csak a telihold volt, mert áramszünet lett. Ott ahol amúgy nincs közvilágítás ... a vízparton... a semmi közepén nagyon fekete tud lenni a sötétség! :o)


Szombaton reggel még egy kicsit esett az eső, de aztán ragyogó napsütés lett mire ebédet kellett főzni a bográcsban:



Itt az érintetlen természetben az állatok nem is gondolják, hogy az emberektől félni kell:








Éjszaka 3 órakor szarvasbőgésre ébredtünk. Még soha nem hallottam korábban ilyesmit, de félelmetes hangerejük van ezeknek a nagy állatoknak!
Persze, azért a gáton az élő Dunáig is ellátogattunk:






Most majd következhetnek a "tevős" hétköznapok. Már a varrás is nagyon-nagyon hiányzik...

Erről jut eszembe... meg is mutatom, hogy milyen szépséget kaptam ma...
Megérkezett a Kalex-nél nyert, gyönyörűséges táska: